Richard Wagner:Tannhäuser-Nyitány WWV 70
HTML-код
- Опубликовано: 1 авг 2017
- A Tannhäuser és a wartburgi dalnokverseny (németül Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg WWV 70), röviden Tannhäuser [ˈtanhɔ‿yzɐ], Richard Wagner egyik háromfelvonásos operája. Librettóját a zeneszerző írta a 13. században keletkezett Sängerkrieg auf Wartburg monda és a 16. századi Dannhauser című ének alapján. Ősbemutatójára 1845. október 19-én került sor a drezdai Hoftheaterben.
Holland Filharmonikus Zenekar
Vezényel:Yakov Kreizberg 
Видеоклипы
![Finesse2Tymes - Pretty Ricky [Official Music Video]](http://i.ytimg.com/vi/xIoP_mhYRT0/mqdefault.jpg)
A Tannhäuser nyitányában felcsendülő dallamok végigkísérik mind a három felvonást, a motívumok összekapcsolódnak, illetve összeolvadnak, ám itt még nem a jellemekhez kötődnek, hanem a cselekményvezetés fontos és csodálatos eszközei.
Wagner, az opera műfajának egyik legnagyobb alakja több szempontból is újra értelmezte, és saját ízlésvilágához alakította a műfajt. A hagyományos opera világát kiszélesítve, egy olyan új stílust hozott létre, mely szinte minden Wagner művön érződik, igaz, élete fő művében, a Ringben rajzolódnak ki ezek a sajátos jegyek igazán.
Tannhäuser-legenda két középkori mondában jelenik meg, az egyik a 13. században keletkezett Sängerkrieg auf Wartburg monda, a másik a 16. századi Dannhauser című ének. A mű váza, a korábbi olvasmányok alapján 1842-ben, Teplitzben készült el. 1843 májusában, drezdai karmestersége idején készen lett a librettó is, amely akkor még a Der Venusberg (A Vénusz-hegy) címet viselte.
A zene komponálásával 1844 áprilisában végzett. Ősbemutatójára több mint egy év múlva, 1845. október 19-én került sor a drezdai királyi operaházban. Az előadás csak mérsékelt sikert hozott. Wagner úgy értelmezte, hogy a sikertelenség oka elsősorban a befejezés, Erzsébet önfeláldozásának kellő kihangsúlyozásának hiánya volt, ezért új finálét írt a darabnak. Ezt 1847. augusztus 1-jén mutatták be, hatalmas sikerrel.
A történetet Wagner három mondából gyúrta össze, így a Tannhäuser a korai legendák, a mítoszok, és a valóság hitelességének sajátos formája, melyből a zeneszerző egy tökéletes dramaturgiai szerkezetet alkotott.
Magyarországon 1862. március 6-án mutatták be a pesti Német Színházban (Nottheater), németül, és 1871. március 11-én magyarul, Id. Ábrányi Kornél fordításában a pesti Nemzeti Színházban.
Ennek az a gyakorlati oka volt, hogy az elhúzódó vacsorák miatt, az arisztokrata urak rendszeresen lekéstek a darab elejéről, így a lenge öltözetben táncoló bacchánsnőkről is. Az opera Párizsban mindössze háromszor került műsorra. Napjainkban az operaházak a látványosabb párizsi verziót tűzik általában műsorra a hagyományos drezdai verzióval szemben.
Az opera zenéje már-már szimfonikus erővel és gazdagsággal rendelkezik, ami kontrasztot képez a belső, személyesebb dallamokkal, melyek a szereplők egyéniségében, és cselekedeteiben mutatkozik meg.
A darabon Wagner a későbbiekben is több változtatást eszközölt, emiatt a Tannhäuser Wagner műveinek legtöbbet átdolgozott darabja.
A zeneszerző a jellemeket és a cselekményt is egy-egy dallam köré építette, így minden karakternek komponált egy ismétlődő harmóniát, ami a zenei költemény folyamán felcsendül, ha az adott személy közöl éppen valamit - vagy ha nincs jelen, csak megemlítik, hirtelen beleolvad a zenébe az adott dallam.
Ez a vezérmotívum, és Wagner operáiban jelentős szerephez jutott, mivel azon túl, hogy tényleges érzelmeket, adott esetben gondolatokat közölt, vagy sugallt, adott egyfajta zárt keretet is, ami azért koránt sem volt olyan merev, mint a hagyományos operák felépítése.
Wagner figyelme 1836-ban Heinrich Heine Elementargeister című esszéjének elolvasását követően fordult a téma felé, de igazán csak 1841-ben kezdett el foglalkozni a téma átdolgozásával. Ekkor került kezébe ugyanis Ludwig Uhland Tannhäuser-legendával foglalkozó tanulmánya.
1861-ben III. Napóleon kívánságára a párizsi Opéra is műsorra tűzte. Wagner az operaház vezetőségének kérését teljesítve, és a francia operahagyományoknak eleget téve egy balettjelenettel toldotta meg a nyitóképet. Az arisztokrácia azonban nemtetszését fejezte ki eziránt a megoldás iránt, hiszen ők jobban szerették volna a táncjelenetet a második felvonás elején látni.
財前五郎…
ezek az álóképek tönkreteszik az egészet ... miért kell egy karmester fotóját néznem 7-8 percen át??
Nem tudom, én hallgattam és nem néztem… A zene miatt kerestem rá és nem a képek miatt. 😃