Sziasztok! Barrage és Brass esetén a nagyon erős matekos-eurós agyak is a magas interakció miatt nem tudják olyan jól megtervezni/ átlátni, mint egy standard euro esetén, mert nem saját táblán építkezünk. Hiába építik fel fejben a stratégiát, sokkal többet kell igazodni, vagy akár teljesen újratervezni az aktuális helyzet alapján. Nagyon szeretem mindkét játékot, nálam állandó helyük van a top10-ben és remélem gyakran a játékasztalon is 😁 Plusz ötletként pedig a Dominant Species Marine-t tenném még a listára, nem szokásos euró, nagyon erős interakcióval.
Így van, de azt érdemes hozzátenni, hogy teljesen más felfogás is kell az ilyen játékokhoz, sokkal jobban kell figyelni a többiekre, beépíteni a lehetséges lépéseiket a stratégiádba, vagy igazodni ahhoz. Dominant Species jó tipp, nekem kicsit abba a kategóriába tartozik, amit az elején kvázi kizártunk, de nem egyértelműek a határok, szóval beleférhet. :)
Sziasztok! Kicsit off topic amit most mondok: Foglalkoztatott a gondolat mostanság, hogy egy pakli építős/ mechanizmus építős játékoknál feljön, hogy ha sok a kártya akkor nagy a szerencse faktor amiatt hogy ki jön-e pont az a kártya ami beindítaná a mechanikámat. Ha marad (tegyük fel a kártya) mennyiség de rengeteg hasonló lap van benne, hogy biztos beinduljon a mechanizmus akkor meg az a vád jön hogy nem változatos a kártyák. Abban az esetben ha meg annyi van hogy mind kipörögjön akkor meg fix taktikaval szinte lehet nyerni rontva az újrajászhatóságot. Nekem emiatt 22-es csapdának tűnik az a fajta mechanizmus. Lehet csak én vagyok alul informált, de van-e olyan társasjáték amely ilyen mechanizmussal orvosolni tudja ezeket a felvetéseket. Személy szerint engem nem zavar ha sok kártya van és nem mindig jön fel az amit várok, emiatt csak elméleti síkon érdekel a dolog. Bocsi hogy ide írtam off topic-ként
Nem én vagyok ezzel a kérdéssel megszólítva, de játékkészítőként hadd mondom el, hogy nincs itt semmiféle csapda. A nagy pakli kártyás játékmechanizmus felvállaltan azzal operál, a változatosságot és az alapvetően taktikai kihívást az adja, hogy nem biztos, hogy kijön az, amire vársz, tehát reagálni kell az aktuálisan kialakuló helyzetre, hosszú távú stratégia kevesebb van (ha ragaszkodsz hozzá, szerencse nélkül elbukhatod), viszont a sokféle lehetőség, amivel a lapok megkínálnak, tulajdonképpen - elvben - mindenből adnak kibúvót. A másik szélsőség, amikor fix lapszám adja a mechanika alapját, valóban adhat egy kiszámíthatóságot - de nem feltétlenül győztes stratégiát. Erre a legjobb példa az egyébként igen magasra tartott Lorenzo Il Magnifico c. játék, ahol nincs két egyforma parti, hasonló szintű játékosok esetén nincs két ugyanolyan kimenetű játszma, miközben biztos, hogy kijön minden kártya. (Ebben egyébként nagy szerepe van a fent taglalt játékos-interakciónak is.) Az én személyes preferenciám egyébként a kettő között van, tehát szeretnék kiszámíthatóságot, de nem bánom azt sem, ha valamennyit játszik a szerencse is a lehetőségekkel (előre és nem utólag!), de ez nem minőségi kérdés, csupán ízlés dolga. És még valami: abban az esetben, ha ez a paklidolog nem a központi mechanizmus, hanem csak az egyik láb, amin áll a játék, máris kevésbé megosztó, és hibáztatható. De ez sem kárhoztat semmit, csak tény, hogy ha "mellesleg húzhatsz egy kártyát", akkor majdnem mindegy, hogy abból mennyi van. A változatosság önmagában a családi játékok ismérve, mert egy szórakoztató elem - elvben. De hála istennek ez sem kötelező, mert nem mindenkit az szórakoztat, hogy vajon ma mit dob neki a sors. A nyílt információjú, azaz szerencsementes társasjátékok legalább olyan szórakoztatók - bizonyos beállítottság mellett.
Ez sajnos vagy sem, de már csak ilyen. Ha sok a lap, vastag az a pakli, akkor nyilván az újrajátszhatósága is jobb (elvi síkon, mert pl. pont egy Fesztáv bizonyítja számomra azt, hogy a vaskos kártyatömeg is lehet unalmas, ha a készítők egy idő után csak önmagukat ismétlik), de ez kéz a kézben jár a nagyobb szerencsefaktorral is. Magával a szerencsével szerintem semmi gond nincs, ha jól vagy legalább tűrhető pontján, okkal van az elhelyezve a játékban. A nagyobb paklival operáló daraboknál már a vásárlás előtt egyértelmű lehet a tudatos vevőknek, hogy az adott darabban bizony benne lesz Fortuna keze, de ha cserébe ad valamit, és el tudod fogadni ezt a tulajdonságát, akkor nincs vele gond. Ha viszont lustaságból vagy igénytelenségből fakadóan marad benne a szerencse a játékban egy fontosnak nevezhető pontján, az már inkább felvet kérdéseket - és nem akarok rászállni szerencsétlen Fesztávra, de ismét csak tökéletes példa ez utóbbira a célkártyák rendszere. Vakon, teljesen random húzol egy ilyen kártyát a játék bármely szakaszában, és ha pont könnyű teljesíteni, akkor nyertél. Akkor is, ha valójában nem is te játszottál jobban. :)
Én nem szakérteni jöttem, viszont azt mindenképpen meg kell jegyezem, hogy tényleg kevés ilyen videót csináltatok az elmúlt időben, pedig milyen jó ez is. Ha időtök engedi lehetne akár kicsit gyakrabban.
Köszi a listát. Lehet nagyon lesarkítom, de gyakorlatilag taktikai euro játékokat mutattatok be. Én a felvezető után, de még a lista előtt gondolkoztam picit rajta és a Terra Mystica mellett a Carnegie és a Boonlake jutott eszembe. Carnegie-ben gyakorlatilag más dönt az akciódról a játék nagy részében és úgy kell meghoznod folyamatosan a jó döntéseket. A Boonlake-ben pedig szerintem ugyanúgy megvan az egymásra hatás, mint a Terra Mysticában, csak éppen nem az építés lesz olcsóbb, hanem jobb pontot kapsz 1-1 jól lehelyezett településed vagy házad után.
Azt azért erősnek érzem, hogy ezek taktikai játékok lennének, mert mind bőven a stratégiai játékokat képviseli. :) A listát pedig nyilván lehet bővíteni, szóval köszi a tippeket, látod nekem is a végén ugrott be a Hansa Teutonica. :) Szóval jöhet még tipp.
Nagyon lesarkítod. :) Az hogy valami "taktikai" játék csupán annyit tesz az én olvasatomban, hogy sokkal nagyobb szerepe van a rövidtávú döntéseknek, mint a hosszútávúaknak, a játék folyamatos alakulása miatt állandóan újra kell tervezned. Persze, ha úgy vesszük, minden listán szereplő euro játék épp ezért taktikainak is mondható. De míg minden interaktív játék egyben taktikai is, addig nem minden taktikai lesz interaktív is. :) A Carnegie érdekes példa, sokat gondolkoztam rajta hogy bedobom, de úgy éreztem, hogy nincs benne akkora egymásra hatás, mint a listánk többi játékában. Persze a többi játékos választ akciót, de egy kivétellel minden körben követned kell, nincs igazi alternatívád, és a 4 választható akció is van annyira szűkös, hogy tervezhető maradjon az egész. És bár van benne hálózatépítés, de nem érzem olyan jelentősnek azt, hogy egy-egy játékos mit csinál a saját körében, mint a listán szereplő játékok kapcsán. Azaz a valódi egymásra hatásunk sokkal inkább PASSZÍV módon jelentkezik, mint aktív módon. Mi utóbbiakat kerestük. És igen, a Terra mystica is ezért csak említve lett, ott sem teljességében valósul ez meg (bár ott legalább az építkezés tényleg központi elem, míg a Carnegieben csak egy győzelmi út a sok közül).
@@GameObscuraCsibu Igen, én is inkább úgy értem, hogy nem tudsz több körre előre tervezni, mert mások hatnak rád és mindig az aktuális felállásnál kell hoznod egy döntést. Szerintem a Carnegie bőven felfér a listára, de elfogadom a te álláspontodat is, valóban nincs igazán alternatívád benne. Mondjuk a hálózatépítésért kapható magas pontszám miatt én úgy éreztem eddigi játékaimban, hogy elég fontos a győzelemhez a városok összekötése. Viszont egy jó példa még eszembe jutott, ami nagy kedvenc játékom, szülőkkel sokat játszottam már. Ez pedig a Vörös katedrális. Egyszerúen a kockákkal lépés és a foglalások nagy interakciót adnak. Kigondolhatsz előre bármit, ha valaki ellép a kockával vagy lefoglal előled egy katedrálisrészt, akkor tervezheted újra az egészet. Szóval szerintem ezzel a játékkal is bővíthető a lista. :)
@@DraftTarsasjatekvlog Nyilván stratégiai játékok, de fogalmazzunk úgy, hogy magasabb arányú a rövidtávú (taktikai), mint a hosszútávú (stratégiai) döntés a játékban. Tippként pedig még a Vörös katedrális jutott eszembe. Ott nagyon erősen befolyásol, hogy mások hogyan lépnek a kockákkal. Illetve egy-egy foglalás is befolyásol erősen, mert lehet épp megnyit számodra egy jó bónuszt vagy épp nem hagyhatod, hogy fölénybe kerüljön a tornyon a másik.
@@AttilaUdvari valahol igaz az, hogy minél interaktívabb egy játék, annál több lesz benne a taktikai elem a stratégiai mellett, ugyanakkor ez egy játékfelfogás is. Volt korábban olyan Facebook poszt, ahol valaki egyenlőségjelet húzott az interakció és a szerencsefaktor között. :) Interaktív játékban nem opció hanem kötelező beépítened a stratégiádba az ellenfeleid lehetséges vagy akár kikényszerített lépéseit. Látni azt, mire mennek épp rá, mit terveznek, és aszerint hozni döntéseket. És ez ugyanúgy lehet taktikai, mint stratégiai döntés is.
Ez klassz vol! Megj. 1. Luciani nyilatkozta, hogy a Leeghwater project eredetileg a Barrage szerves részét képezte, és kiadói megfontolás alapján vágták ki belőle. Azaz akkor játszol a tervezők által megálmodott Duzzasztóművel, ha a kiegészítőt is beleteszed. Megj. 2.: angolul nem Berridzs, hanem Bárrázs. Azt hiszem, legalábbis... :)
Azt én is olvastam, de nem érzem, hogy ez rossz döntés lett volna (vagy tipikus KS dolog, hogy szedjük darabjaira több pénzért). Az alapjáték kerek és remek :) Az, hogy a Leeghwater mit tesz hozzá (vagy mit nem) már mindegy, mert pont ott metszették le a kiegészítőt az alapjáték testéről, ahol kellett.
Azért ez nagyon megtévesztő. Értem én az okos elemzését annak, hogy mely játékokban erősebb a játékosok közti interakció, de azért azt muszáj megjegyeznem, hogy ezáltal létrehozni egy "interaktív euró" fogalmat, egyáltalán nem okos. Ezek a játékok (a pöttyös labdától kezdve) mind interaktív eszközök, a játszás maga egy interaktív folyamat. Értelmetlen megkülönböztetni egy játékhalmazt az "interaktív" jelzővel, ha egyszer mindegyik beletartozik, nincs a halmazon kívül semmi. Játékok magas játékosok közötti interakcióval - lehetett volna a beszélgetés címe, és ez valóban egy jó téma, mint ahogy a lényegi részt ez is jelenti a fenti felvételben. Ám nem véletlen, hogy a definíciót körüljáró bevezető olyan nehézkes: ugyanis nem a játék az interaktív (vagy sem), az csak lehetővé teszi a játékosok közötti(!) interaktivitást, azaz az egyikben jelentősebb módon hatunk egymás tevékenységére, a másikban kevésbé, vagy csak bizonyos szakaszokban, így a többit akár szimultán is végezhetjük, mint valami rejtvényfejtést. (A Barrage valóban Barrázs - még az amerikaiaknál is.)
Épp ezért mondtam, hogy ez az egész inkább egy skála és mi azokat a játékokat kerestük, amit ezen a képzeletbeli skálán egészen szélsőséges helyre pakolunk. Ez egy könnyed szubjektív beszélgetés volt pár játékról, nem célunk univerzális igazságokat elmondani. :)
Nem hiszem, hogy bárkit megtévesztettünk volna (fogalom létrehozásánál ennél több kell), szerintem a lényeg teljes mértékben átjön. Ha az interakciót, mint skálát vagy sávot vizsgáljuk, vannak végletei, és mi az egyik ilyen végletet vettük elő. Ismert fogalom angol fórumokon is a "multiplayer solitaire" kifejezés, az emberek tudják, hogy létezik a két véglet, és van, aki direkt magas interakcióval operáló játékokat keres, emiatt született meg a podcast is. A tűpontos címadási ötletet elfogadom, a kedvedért át is írom, bár itt megjegyezném, hogy létezik nem interaktív társasjáték is, ezek pedig a szólójátékok. Emiatt is érdekes a magyar kifejezés, az angol "táblás játék" fogalom jobban lefedné a hobbit, de ez egy másik témakör. :)
Nem érzem ezt annyira megtévesztő címnek, mert az interakció jelentése az, hogy kölcsönhatás. Azonban nem egy olyan játék mellé ültem le játszani, amiből ez teljesen hiányzott. Vagy minimális, vagy semmilyen hatással nem voltunk egymás játékára. Példaként említeném a Cascadia-t, ahol 1 órán keresztül néztünk magunk elé, aztán mindenki megszámolta a pontjait és ennyi volt. Bármit is vittek el előlem, mindig volt lehetőségem egy hasonlóan jót választani. Olyan volt az egész, mintha négyen ültünk volna az asztalnál 1 szóló játékkal. Senki semmilyen kölcsönhatással nem volt a másik játékára. Természetesen a legtöbb játék tartalmaz pár csepp interakciót ( legtöbbször annyit, hogy ezt-azt elvehetünk a másik elől), azonban az itt felsorolt játékokban erős a kölcsönhatás, ami a mai legtöbb futtatott játékból fájóan hiányzik számomra (pl. Lacrimosa, Ark Nova, Everdell, etc.). De szerencsére ez csak nekem hiányzik, mert a legtöbb embernek ennyi bőven elég is, amit elfogadok és tiszteletben tartok. Nekem meg maradnak többek között az itt felsorolt alkotások.
@@peterhum9102 De, erősen félreérthető, mert lám, te is félreértetted. :) Ahogy leírod, a játékosok közötti kölcsönhatásról lehet csak negatív véleményed (ha elvárod, hogy az magas fokú legyen), és nem a játékokéról. Egy játék szükségszerűen, a funkciójából adódóan interaktív. Az a kérdés, hogy milyen szinten hatnak egymásra az emberek, akik játszanak vele. De az játékos-interakció. Ezért nincs "interaktív eurójáték" és "nem interaktív eurójáték". Ez utóbbi szétválasztása eleve szembemegy mindazzal, amit a podcastban hallunk, hiszen ők is kijelentik, hogy a játékosok közötti interaktivitás mértékének megállapítása egyrészt személyes preferencia kérdése, másrészt inkább egy spektrum, azaz, mivel egyiknél sem nulla ez az érték, nincsenek a csoportból kizárható elemek.
@@z.tamasmarosi7333 Nem értettem félre, szerintem a te meghatározásod téves. ;) "A játék szükségszerűen, funkciójából adódóan interaktív." A Mars szólómódjában nincs interakció. Akárcsak az Arkwright kártyajáték szólómódjában sincs semmiféle interakció. Pedig mindkettő társasjáték. Az Under Falling Skies egy szólójáték. A Cascadia pontosan ugyanennyi kölcsönhatást nyújtott az asztalnál. Négyen ültünk ott, de ha én szólóban toltam volna ugyanakkor egy Ark Nova-t, az a többi játékosnak csak azért tűnt volna fel, mert elfoglalom a fél asztalt vele. Elfogadom, hogy neked más az interakcióról alkotott meghatározásod, de ha nincs kölcsönhatás a játékosok között, ha nem befolyásolják egymás játékát, azt én nem tudom a te definícióddal értelmezni. Nálam még az sem interakció, ha ezt-azt elveszünk egymás elöl, de azt elfogadom, hogy iciri-piciri interakciónak nevezzük.
Sziasztok! Barrage és Brass esetén a nagyon erős matekos-eurós agyak is a magas interakció miatt nem tudják olyan jól megtervezni/ átlátni, mint egy standard euro esetén, mert nem saját táblán építkezünk. Hiába építik fel fejben a stratégiát, sokkal többet kell igazodni, vagy akár teljesen újratervezni az aktuális helyzet alapján. Nagyon szeretem mindkét játékot, nálam állandó helyük van a top10-ben és remélem gyakran a játékasztalon is 😁 Plusz ötletként pedig a Dominant Species Marine-t tenném még a listára, nem szokásos euró, nagyon erős interakcióval.
Így van, de azt érdemes hozzátenni, hogy teljesen más felfogás is kell az ilyen játékokhoz, sokkal jobban kell figyelni a többiekre, beépíteni a lehetséges lépéseiket a stratégiádba, vagy igazodni ahhoz. Dominant Species jó tipp, nekem kicsit abba a kategóriába tartozik, amit az elején kvázi kizártunk, de nem egyértelműek a határok, szóval beleférhet. :)
Sziasztok! Kicsit off topic amit most mondok: Foglalkoztatott a gondolat mostanság, hogy egy pakli építős/ mechanizmus építős játékoknál feljön, hogy ha sok a kártya akkor nagy a szerencse faktor amiatt hogy ki jön-e pont az a kártya ami beindítaná a mechanikámat. Ha marad (tegyük fel a kártya) mennyiség de rengeteg hasonló lap van benne, hogy biztos beinduljon a mechanizmus akkor meg az a vád jön hogy nem változatos a kártyák. Abban az esetben ha meg annyi van hogy mind kipörögjön akkor meg fix taktikaval szinte lehet nyerni rontva az újrajászhatóságot. Nekem emiatt 22-es csapdának tűnik az a fajta mechanizmus. Lehet csak én vagyok alul informált, de van-e olyan társasjáték amely ilyen mechanizmussal orvosolni tudja ezeket a felvetéseket. Személy szerint engem nem zavar ha sok kártya van és nem mindig jön fel az amit várok, emiatt csak elméleti síkon érdekel a dolog. Bocsi hogy ide írtam off topic-ként
Nem én vagyok ezzel a kérdéssel megszólítva, de játékkészítőként hadd mondom el, hogy nincs itt semmiféle csapda. A nagy pakli kártyás játékmechanizmus felvállaltan azzal operál, a változatosságot és az alapvetően taktikai kihívást az adja, hogy nem biztos, hogy kijön az, amire vársz, tehát reagálni kell az aktuálisan kialakuló helyzetre, hosszú távú stratégia kevesebb van (ha ragaszkodsz hozzá, szerencse nélkül elbukhatod), viszont a sokféle lehetőség, amivel a lapok megkínálnak, tulajdonképpen - elvben - mindenből adnak kibúvót. A másik szélsőség, amikor fix lapszám adja a mechanika alapját, valóban adhat egy kiszámíthatóságot - de nem feltétlenül győztes stratégiát. Erre a legjobb példa az egyébként igen magasra tartott Lorenzo Il Magnifico c. játék, ahol nincs két egyforma parti, hasonló szintű játékosok esetén nincs két ugyanolyan kimenetű játszma, miközben biztos, hogy kijön minden kártya. (Ebben egyébként nagy szerepe van a fent taglalt játékos-interakciónak is.) Az én személyes preferenciám egyébként a kettő között van, tehát szeretnék kiszámíthatóságot, de nem bánom azt sem, ha valamennyit játszik a szerencse is a lehetőségekkel (előre és nem utólag!), de ez nem minőségi kérdés, csupán ízlés dolga. És még valami: abban az esetben, ha ez a paklidolog nem a központi mechanizmus, hanem csak az egyik láb, amin áll a játék, máris kevésbé megosztó, és hibáztatható. De ez sem kárhoztat semmit, csak tény, hogy ha "mellesleg húzhatsz egy kártyát", akkor majdnem mindegy, hogy abból mennyi van. A változatosság önmagában a családi játékok ismérve, mert egy szórakoztató elem - elvben. De hála istennek ez sem kötelező, mert nem mindenkit az szórakoztat, hogy vajon ma mit dob neki a sors. A nyílt információjú, azaz szerencsementes társasjátékok legalább olyan szórakoztatók - bizonyos beállítottság mellett.
Ez sajnos vagy sem, de már csak ilyen. Ha sok a lap, vastag az a pakli, akkor nyilván az újrajátszhatósága is jobb (elvi síkon, mert pl. pont egy Fesztáv bizonyítja számomra azt, hogy a vaskos kártyatömeg is lehet unalmas, ha a készítők egy idő után csak önmagukat ismétlik), de ez kéz a kézben jár a nagyobb szerencsefaktorral is.
Magával a szerencsével szerintem semmi gond nincs, ha jól vagy legalább tűrhető pontján, okkal van az elhelyezve a játékban. A nagyobb paklival operáló daraboknál már a vásárlás előtt egyértelmű lehet a tudatos vevőknek, hogy az adott darabban bizony benne lesz Fortuna keze, de ha cserébe ad valamit, és el tudod fogadni ezt a tulajdonságát, akkor nincs vele gond. Ha viszont lustaságból vagy igénytelenségből fakadóan marad benne a szerencse a játékban egy fontosnak nevezhető pontján, az már inkább felvet kérdéseket - és nem akarok rászállni szerencsétlen Fesztávra, de ismét csak tökéletes példa ez utóbbira a célkártyák rendszere. Vakon, teljesen random húzol egy ilyen kártyát a játék bármely szakaszában, és ha pont könnyű teljesíteni, akkor nyertél. Akkor is, ha valójában nem is te játszottál jobban. :)
Én nem szakérteni jöttem, viszont azt mindenképpen meg kell jegyezem, hogy tényleg kevés ilyen videót csináltatok az elmúlt időben, pedig milyen jó ez is. Ha időtök engedi lehetne akár kicsit gyakrabban.
Igen, itt az idő a szűk keresztmetszet :) De örülök, ha hasznos volt.
Köszi a listát. Lehet nagyon lesarkítom, de gyakorlatilag taktikai euro játékokat mutattatok be. Én a felvezető után, de még a lista előtt gondolkoztam picit rajta és a Terra Mystica mellett a Carnegie és a Boonlake jutott eszembe. Carnegie-ben gyakorlatilag más dönt az akciódról a játék nagy részében és úgy kell meghoznod folyamatosan a jó döntéseket. A Boonlake-ben pedig szerintem ugyanúgy megvan az egymásra hatás, mint a Terra Mysticában, csak éppen nem az építés lesz olcsóbb, hanem jobb pontot kapsz 1-1 jól lehelyezett településed vagy házad után.
Azt azért erősnek érzem, hogy ezek taktikai játékok lennének, mert mind bőven a stratégiai játékokat képviseli. :)
A listát pedig nyilván lehet bővíteni, szóval köszi a tippeket, látod nekem is a végén ugrott be a Hansa Teutonica. :) Szóval jöhet még tipp.
Nagyon lesarkítod. :) Az hogy valami "taktikai" játék csupán annyit tesz az én olvasatomban, hogy sokkal nagyobb szerepe van a rövidtávú döntéseknek, mint a hosszútávúaknak, a játék folyamatos alakulása miatt állandóan újra kell tervezned. Persze, ha úgy vesszük, minden listán szereplő euro játék épp ezért taktikainak is mondható. De míg minden interaktív játék egyben taktikai is, addig nem minden taktikai lesz interaktív is. :) A Carnegie érdekes példa, sokat gondolkoztam rajta hogy bedobom, de úgy éreztem, hogy nincs benne akkora egymásra hatás, mint a listánk többi játékában. Persze a többi játékos választ akciót, de egy kivétellel minden körben követned kell, nincs igazi alternatívád, és a 4 választható akció is van annyira szűkös, hogy tervezhető maradjon az egész. És bár van benne hálózatépítés, de nem érzem olyan jelentősnek azt, hogy egy-egy játékos mit csinál a saját körében, mint a listán szereplő játékok kapcsán. Azaz a valódi egymásra hatásunk sokkal inkább PASSZÍV módon jelentkezik, mint aktív módon. Mi utóbbiakat kerestük. És igen, a Terra mystica is ezért csak említve lett, ott sem teljességében valósul ez meg (bár ott legalább az építkezés tényleg központi elem, míg a Carnegieben csak egy győzelmi út a sok közül).
@@GameObscuraCsibu Igen, én is inkább úgy értem, hogy nem tudsz több körre előre tervezni, mert mások hatnak rád és mindig az aktuális felállásnál kell hoznod egy döntést. Szerintem a Carnegie bőven felfér a listára, de elfogadom a te álláspontodat is, valóban nincs igazán alternatívád benne. Mondjuk a hálózatépítésért kapható magas pontszám miatt én úgy éreztem eddigi játékaimban, hogy elég fontos a győzelemhez a városok összekötése. Viszont egy jó példa még eszembe jutott, ami nagy kedvenc játékom, szülőkkel sokat játszottam már. Ez pedig a Vörös katedrális. Egyszerúen a kockákkal lépés és a foglalások nagy interakciót adnak. Kigondolhatsz előre bármit, ha valaki ellép a kockával vagy lefoglal előled egy katedrálisrészt, akkor tervezheted újra az egészet. Szóval szerintem ezzel a játékkal is bővíthető a lista. :)
@@DraftTarsasjatekvlog Nyilván stratégiai játékok, de fogalmazzunk úgy, hogy magasabb arányú a rövidtávú (taktikai), mint a hosszútávú (stratégiai) döntés a játékban. Tippként pedig még a Vörös katedrális jutott eszembe. Ott nagyon erősen befolyásol, hogy mások hogyan lépnek a kockákkal. Illetve egy-egy foglalás is befolyásol erősen, mert lehet épp megnyit számodra egy jó bónuszt vagy épp nem hagyhatod, hogy fölénybe kerüljön a tornyon a másik.
@@AttilaUdvari valahol igaz az, hogy minél interaktívabb egy játék, annál több lesz benne a taktikai elem a stratégiai mellett, ugyanakkor ez egy játékfelfogás is. Volt korábban olyan Facebook poszt, ahol valaki egyenlőségjelet húzott az interakció és a szerencsefaktor között. :)
Interaktív játékban nem opció hanem kötelező beépítened a stratégiádba az ellenfeleid lehetséges vagy akár kikényszerített lépéseit. Látni azt, mire mennek épp rá, mit terveznek, és aszerint hozni döntéseket. És ez ugyanúgy lehet taktikai, mint stratégiai döntés is.
Ez klassz vol!
Megj. 1. Luciani nyilatkozta, hogy a Leeghwater project eredetileg a Barrage szerves részét képezte, és kiadói megfontolás alapján vágták ki belőle. Azaz akkor játszol a tervezők által megálmodott Duzzasztóművel, ha a kiegészítőt is beleteszed.
Megj. 2.: angolul nem Berridzs, hanem Bárrázs. Azt hiszem, legalábbis... :)
Azt én is olvastam, de nem érzem, hogy ez rossz döntés lett volna (vagy tipikus KS dolog, hogy szedjük darabjaira több pénzért). Az alapjáték kerek és remek :) Az, hogy a Leeghwater mit tesz hozzá (vagy mit nem) már mindegy, mert pont ott metszették le a kiegészítőt az alapjáték testéről, ahol kellett.
Azért ez nagyon megtévesztő. Értem én az okos elemzését annak, hogy mely játékokban erősebb a játékosok közti interakció, de azért azt muszáj megjegyeznem, hogy ezáltal létrehozni egy "interaktív euró" fogalmat, egyáltalán nem okos. Ezek a játékok (a pöttyös labdától kezdve) mind interaktív eszközök, a játszás maga egy interaktív folyamat. Értelmetlen megkülönböztetni egy játékhalmazt az "interaktív" jelzővel, ha egyszer mindegyik beletartozik, nincs a halmazon kívül semmi. Játékok magas játékosok közötti interakcióval - lehetett volna a beszélgetés címe, és ez valóban egy jó téma, mint ahogy a lényegi részt ez is jelenti a fenti felvételben. Ám nem véletlen, hogy a definíciót körüljáró bevezető olyan nehézkes: ugyanis nem a játék az interaktív (vagy sem), az csak lehetővé teszi a játékosok közötti(!) interaktivitást, azaz az egyikben jelentősebb módon hatunk egymás tevékenységére, a másikban kevésbé, vagy csak bizonyos szakaszokban, így a többit akár szimultán is végezhetjük, mint valami rejtvényfejtést. (A Barrage valóban Barrázs - még az amerikaiaknál is.)
Épp ezért mondtam, hogy ez az egész inkább egy skála és mi azokat a játékokat kerestük, amit ezen a képzeletbeli skálán egészen szélsőséges helyre pakolunk. Ez egy könnyed szubjektív beszélgetés volt pár játékról, nem célunk univerzális igazságokat elmondani. :)
Nem hiszem, hogy bárkit megtévesztettünk volna (fogalom létrehozásánál ennél több kell), szerintem a lényeg teljes mértékben átjön. Ha az interakciót, mint skálát vagy sávot vizsgáljuk, vannak végletei, és mi az egyik ilyen végletet vettük elő. Ismert fogalom angol fórumokon is a "multiplayer solitaire" kifejezés, az emberek tudják, hogy létezik a két véglet, és van, aki direkt magas interakcióval operáló játékokat keres, emiatt született meg a podcast is.
A tűpontos címadási ötletet elfogadom, a kedvedért át is írom, bár itt megjegyezném, hogy létezik nem interaktív társasjáték is, ezek pedig a szólójátékok. Emiatt is érdekes a magyar kifejezés, az angol "táblás játék" fogalom jobban lefedné a hobbit, de ez egy másik témakör. :)
Nem érzem ezt annyira megtévesztő címnek, mert az interakció jelentése az, hogy kölcsönhatás. Azonban nem egy olyan játék mellé ültem le játszani, amiből ez teljesen hiányzott. Vagy minimális, vagy semmilyen hatással nem voltunk egymás játékára. Példaként említeném a Cascadia-t, ahol 1 órán keresztül néztünk magunk elé, aztán mindenki megszámolta a pontjait és ennyi volt. Bármit is vittek el előlem, mindig volt lehetőségem egy hasonlóan jót választani. Olyan volt az egész, mintha négyen ültünk volna az asztalnál 1 szóló játékkal. Senki semmilyen kölcsönhatással nem volt a másik játékára.
Természetesen a legtöbb játék tartalmaz pár csepp interakciót ( legtöbbször annyit, hogy ezt-azt elvehetünk a másik elől), azonban az itt felsorolt játékokban erős a kölcsönhatás, ami a mai legtöbb futtatott játékból fájóan hiányzik számomra (pl. Lacrimosa, Ark Nova, Everdell, etc.).
De szerencsére ez csak nekem hiányzik, mert a legtöbb embernek ennyi bőven elég is, amit elfogadok és tiszteletben tartok. Nekem meg maradnak többek között az itt felsorolt alkotások.
@@peterhum9102 De, erősen félreérthető, mert lám, te is félreértetted. :) Ahogy leírod, a játékosok közötti kölcsönhatásról lehet csak negatív véleményed (ha elvárod, hogy az magas fokú legyen), és nem a játékokéról. Egy játék szükségszerűen, a funkciójából adódóan interaktív. Az a kérdés, hogy milyen szinten hatnak egymásra az emberek, akik játszanak vele. De az játékos-interakció. Ezért nincs "interaktív eurójáték" és "nem interaktív eurójáték". Ez utóbbi szétválasztása eleve szembemegy mindazzal, amit a podcastban hallunk, hiszen ők is kijelentik, hogy a játékosok közötti interaktivitás mértékének megállapítása egyrészt személyes preferencia kérdése, másrészt inkább egy spektrum, azaz, mivel egyiknél sem nulla ez az érték, nincsenek a csoportból kizárható elemek.
@@z.tamasmarosi7333 Nem értettem félre, szerintem a te meghatározásod téves. ;) "A játék szükségszerűen, funkciójából adódóan interaktív." A Mars szólómódjában nincs interakció. Akárcsak az Arkwright kártyajáték szólómódjában sincs semmiféle interakció. Pedig mindkettő társasjáték. Az Under Falling Skies egy szólójáték. A Cascadia pontosan ugyanennyi kölcsönhatást nyújtott az asztalnál. Négyen ültünk ott, de ha én szólóban toltam volna ugyanakkor egy Ark Nova-t, az a többi játékosnak csak azért tűnt volna fel, mert elfoglalom a fél asztalt vele.
Elfogadom, hogy neked más az interakcióról alkotott meghatározásod, de ha nincs kölcsönhatás a játékosok között, ha nem befolyásolják egymás játékát, azt én nem tudom a te definícióddal értelmezni.
Nálam még az sem interakció, ha ezt-azt elveszünk egymás elöl, de azt elfogadom, hogy iciri-piciri interakciónak nevezzük.