Én is elég introvertált vagyok, a szociális igényem elég alacsony. Pont emiatt időnként 1-2 hónapig nem beszélek a barátaimmal, ami elég sok esetben kellemetlenül jön ki. Ott vagyok, ha szükség van rám, de hihetetlenül kimerít ha folyamatos aktívsággal kell jelen lennem. Pedig élvezem a velük töltött időt (nyilván :D), mégis kell utána a feltöltődés, ami néha egy délután, néha egy hét, vagy akár több. Találkoztam olyanokkal akik ezt nem viselték jól és nem is hibáztatom őket. Nekem az egyik legnagyobb siker egy kapcsolatban, ha tudok a másikkal beszélgetés nélkül együtt lenni. Nem azért, mert semmi téma nincs, hanem tudjuk együtt élvezni a csendet és a nyugit, nem érezzük hogy muszáj beszélgetni az együtt töltött idő alatt. Erre pedig tapasztalatok alapján nem túl sokan képesek, nem tudják vagy akarják élvezni a beszélgetés nélküli időt.
@@MsCollin11 Igen :D Még ha 2 hónap is eltelik akkor is úgy folytatjuk a beszélgetést mintha előző nap hagytuk volna abba. Ez nekem pl. nagyon jól esik, egyfajta biztonságérzetet is nyújt, hiszen nem kell mindig megmagyaráznom miért is "tűntem el". Persze ha nem introvertált a másik fél, vagy csak aktívabb típus, akkor az elején egyszer-kétszer ismertetni kellhet, hogy nem sértődtem meg, nem haragszom, csak töltődök.. :D
Én szerintem a skála közepén helyezkedem el. Idegenekkel szemben nagyon introvertált vagyok, szinte meg sem szólalok, de azzal a pár emberrel, akik tényleg szeretnek, azokkal ha úgy van, olyan karaoke partit tartunk, hogy a max hangerejű, hamis orgánumunktól majd összedől a ház, ha úgy van, akkor pedig olyan érzelgős beszélgetéseket bonyolítunk le, hogy a vége mindig sírás.
@@fotoamgamgfoto3695 Öh, nem. Te nagyon el vagy tévedve :D Ez teljesen normális, a legtöbb ember pont így működik, ahogy a fenti kommentelő leírta. Még az introvertáltakra is jellemző, hogy ismerős környezetben sokkal nyitottabbak, de a másik oldal is igaz, még az extravertáltak is óvatosabbak ismeretlen környezetben. (Nyilván saját magukhoz mérten.) Nem is értem, hogy jött nálad ide a spektrumzavar :D
Nem az introvertált emberek tehetnek arról, hogy a kedves írónak komplexusai vannak, valamint elnyomott traumái, amik miatt képtelen megérteni vagy legalább is megpróbálni megérteni mások nézőpontját, gondolkodásmódját és elengedni az emiatt teljesen beszűkült a látókörét és nyitni más dolgok/emberek felé.
Én introvertált vagyok, főleg idegenekkel. Általában fél-egy év kell a munkahelyen is, mire elkezdek beszélgetni vkivel a kötelező körökön kívül, mint pl. a köszönés, v ami a munkához feltétlenül szükséges. A volt munkahelyemen mikor a főnök elment szülési szabadságra és mindenkitől elbúcsúzott, mindenkit megölelt és adott nekik puszit, nálam meg se próbálta. Akkorát nőtt a szememben ezzel akkor, mert vki nem eröltette rám magát. Évekkel később nagyon jó barátok lettünk, együtt kávéztunk, csináltunk programokat és akkor már más volt nekem is, én is más voltam vele, hisz a barátom lett. Évek! kellettek úgy, h előtte csaknem 2 évig heti 60 órát töltöttünk együtt. Nekem ráadásul vannak olyan napjaim, amikor egyszerűen nem szeretek beszélni. A mostani helyemen nagyon hamar elfogadták ezt, amiért szerencsésnek érzem magam. Vannak napok, mikor bemegyek, integetek, beállok és csinálom a dolgom. Egyszer beszéltünk erről és gond nélkül elfogadták. Tudják, h nincs semmi gondom velük, velem is minden rendben, egyszerűen csak szinte fizikailag "megerőltető" beszélni. Ezt nehéz leírni; olyasmi, mikor visszaaludnál, de vki folyton felkelet feleslegesen. Nem tekintenek csodabogárnak, nem mondják, h milyen bunkó, nem is köszön. Legutóbb a kollegám úgy jött oda hozzám, h: "Tudom, most nem vagy beszédes kedvedben, de képzeld, mit történt! A feleségemmel elmentünk stb. stb." Én örülök, h ilyen emberekkel vagyok körülvéve. Nem bírom a harsány embereket. A nárcisztikus passzív-agresszívtől meg menekülök. Kata nem tudom hány éves, de szerintem max. a 20-as éve legelején járhat, de az biztos, h sosem lennénk barátok.
Szerintem ezt a cikket egy 9 éves írta. Ez volt az első gondolat. A másik, hogy ez a lány annyira szepis (szeparációs szorongásos), annyira kötődni akar valakihez, hogy pánikba esik, ha nem úgy sikerül ahogy elképzelte. Millió dolgot írhatnék, de az előttem szólók is tökéletesen kifejtették az én gondolataimat is. Üdv.: egy introvertált! ❤️ píísz.
Ez a cikkíró egyszerűen gyerekes és végtelenül önző😀 hihetetlen, hogy ezeken a “problémákon” nem lát át, megragad egy ilyen szinten és előbb(!) ír erről egy “cikket”, mintsem valakivel a környezetében (akár szakemberrel) megbeszélve segítene feloldani benne ezeket a bajokat.
Introvertált pacsi! Sőt nekem még szociális fóbiám is van mellé. Ahogy soroltad a pontokat úgy lettem egyre idegesebb a nőtől x) Amúgy szerintem kajak vele van a baj, mármint szerintem itt nem az a probléma, hogy jaj az introvertáltak idegesítőek neki. hanem szerintem neki van megfelelési kényszere, legalábbis valamit nagyon görcsösen akar kompenzálni. Sokkal nagyobb ott szerintem a probléma, mint hogy ő extrovertált és hogy idegesítik az introk. Erről eszembe jutott, hogy melóban van nálunk egy biztonsági őr. Na szerintem az értelmező kéziszótárban ő az illusztráció az extrovertált szó mellett. Valami brutális az ember! Hajnali 5:40 aludtam 2 órát, világomról nem tudok, két kezemben tartom a beléptetőkártyám, a nyitott táskám, az esernyőt és a pulcsit. Mivel nincs ugye több kezem mindig lebasz, hogy a táskát meg kell mutatni, mert ez a szabály, de nekem fontosabb az hogy becsipogjak(, mert képes vagyok elfelejteni, aztán könnyen ugrik a jelenléti pótlék). Na mindegy szóval sürget és közben magyaráz folyamatosan. Még be se érek a portára, de már bentről kiabál, hogy jó reggelt kisasszony, kialudtuk magunkat, mi ez a morcos arc, tessék a szemembe nézni, táskát megmutatni, stb. 14 mondatot mond amíg 5 lépést teszek… és mindenkinek! Mindenkinek! Rendesen gyomorgörcsöm volt már attól, hogy megint szekírozni fog a hülyeségével, múltkor szondázni is behívott, mert biztos azért kerülöm a szemkontaktust, mert ittam…mondtam, hogy nem csak azért, hogy ne szólj hozzám, de nem vált be. Egyszer pont szarabb időszakomban voltam amikor ő volt műszakban, amikor elkezdte a szöveget ránéztem a gyilkos tekintetemmel és mondtam neki, hogy 7 éve dolgozom itt, pontosan tudom mit kell csinálni belépésnél, úgyhogy a munkáját végezze és nézze meg a táskám aztán hagyjon engem békén végre a picsába, mert elegem van, hogy az ő kiabálásával indul a műszakom.
Jó èg!😳Èn is introvertált vagyok,nem bírom az ilyen embereket ,nem is bírnám sokáig ès elszakadna a cèrna, biztos leüvöltenèm ,pedig nagyon- nagyon visszahúzódó ès csendes vagyok .Ez, amit az a biztonsági őr művel az számomra már agresszió.Közel az ötvenhez már nem viselem el az ilyet.Aztán a leüvöltès után visszatèrnèk az alap üzemmódomhoz.🤷
Nagyon szeretem a videóidat Móni, örülök, hogy nem csak beauty témával foglalkozol, hanem vélemény kifejtős és kifejezetten kreatív tartalmak is vannak. Nem mintha a sminkelés önmagában nem lenne az, de szerintem érted hogy értem;) Üde színfolt vagy a magyar youtubeon.
Én is eléggé zárkózott vagyok. Imádom a home office-t és szenvedek ha épp be kell menni. Sőt, a pandémia elején páromnak pont "ottalvós" munkája volt, hétfőn elment, pénteken jött haza. Egy hétig a macskám volt a társaságom. A szociális igényeimet maximálisan kielégítette, hogy néha lementem a boltba és köszöntem a pénztárosnak 😅 Video közben folyton az járt a fejemben, hogy a cikk írója milyen közegben élhet vagy dolgozhat, hogy neki mindenkivel össze KELL barátkoznia?
Imádtam ezt a témát! Remélem, találsz majd még olyan cikket, amit így ki lehet vesézni, mert ez nagyon edukatív volt. Remélem, így közelebb kerülnek ahhoz sokan, h nem kell mindent készpénznek venni, ami az interneten megjelenik. Bár, egyre jó volt ez a cikk.... ha van egy kis szerencséje az írónak, valaki lesz olyan rendes és beírja neki, hogy mielőtt intro - és vagy extrovertáltság miatt szűri a nem sikerülő barátkozásait, előbb a saját portáján is sepregessen picit. Mert teljesen mind1, hogy milyen személyiség vagy, ha valaki úgy akar az aurád közepébe érkezni, mint egy sugárhajtású vadászgép, persze, hogy legalább Te behúzod a kéziféket helyette is! Szerintem a cikk írója túl erőszakosan ismerkedik idegen emberekkel, és ez magára visszahatóan is rossz. Nem lehet sztem tartós / tartalmas barátságot építeni, ha úgy jelensz meg valaki előtt, mint egy tornádó 🤔😕😱
Szerintem az életünk során ez is változhat hogy ki intro/extrovertált... Én pl középsuliban az a tipikus extrovertált voltam, mindenkivel beszélgettem, könnyen ismerkedtem, szinte minden osztályban volt egy pár "barátom" és a hétvégéket sem szívesen töltöttem otthon .. most hogy dolgozom/nővér/ teljesen másképp látom a dolgokat, mivel folyamatosan interakcióba vagyok idegen emberekkel akikkel 12 órán beszélek, magyarázok, edukalok, hallgatom őket, igyekszem a kedvükre tenni és segíteni stb hát eléggé kimerítő lelkileg... Azóta sokkal jobban értékelem az önidőt, teljesen jól meg vagyok egyedül egy kicsit sem hiányoznak a bulik sőt a velük járó hamis barátok sem... Ez nem azt jelenti hogy nem szeretik eljárni azzal pár emberrel akiket valóban a barátaimnak tartok de tökéletesen meg vagyok egyedül is és nincsenek igényeim más emberek megismerésére... A cikk írójából pedig egyszerűen hiányzik szerintem az empátia, az embereket nem megváltoztatni hanem elfogadni kell, ha ezt tenné ahelyett, hogy kritizál sokkal szimpatikusabb lenne szerintem...
Szerintem az, aki ezt írta teljesen introvertált, de nem tudja elfogadni és bele kényszeríti magát az extrovertált szerepbe és ezért vannak ennyire kényszeres, dühös gondolatai.
Személy szerint én is introvertált vagyok. Igaz, hogy én inkább az enyhébb “változata” vagyok, de ettől független számomra nehéz új embereket köreimbe fogadjak. Nekem őszintén kell pár hónap mire elfogadom az új embereket magam körül. Nekem ez a pár hónap kell mire kiismerem őket és általában csak figyelem, ahogyan beszélnek körülöttem. Kell idő mire úgymond “felfogom” őket. Legjobb barátnőm sokszor hivatkozik rám úgy, hogy “antiszociális” vagyok. Igaz nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy milyen vagyok, soha nem volt képes felfogni. Tény és való, hogy tudok barátkozni, hogyha nem érzem rajta ezt a too much vagy ezt az úgymond ripacs dolgot. Iszonyatosan idegesítő es nagyon sokszor felbaszom magam azon, hogy mindenki szavakat akar kicsikarni belőlem. Nem azért nem vagyok hajlandó vele beszélni, mert játszom a bad bitch-et, hanem szimplán vagy nem érdekel az illető vagy, mint mondtam AZ IDŐ. Vannak olyan barátaim, akik már rögtön szimpátiát váltottak ki belőlem, mert nem erőltettek engem. Minden esetre nagyon megörültem, hogy Te is hasonló személyiséggel vagy megáldva, mint én. Amikor megismertelek korántsem gondoltam volna, hogy ennyire intelligens és csodálatos személyiséged van! Pozitívan csalódtam benned! Szuper vagy!
Aki bármit is Erőltet,Az Nem méltó Semmilyen kapcsolatra sem!...Én legalábbis,ha tehetem,inkább elkerülöm azokat,akik Bármit is rám szeretnének erőszakolni...Nem hogy még egy ilyen,akár barátom is legyen!...
Én is introvertált vagyok és abszolút egyetértek azzal amiket mondasz meg tapasztalsz. Elvagyok én magammal, de a magányt nem szeretem, ami nem egyedüllétet jelent ugye. Nehezebb a mai világban ilyennek lenni mert minden a felszínes, hangos, harsány, "fiatalos" bratyizós, "mindenki szeret mindenkit" korszellembe tuszkol bele és ha kilógsz akkor "baj van veled". A társaság engem is idővel lefáraszt, lemerít.De mindig a közegtől függ mennyire nyílok meg, van hogy be nem áll a szám egész nap. Én sem "szeretem" az embereket alapból:) Sokszor egyszerűen nem érdekelnek...nem érdekesek....hülyén hangzik, de ez van. Alapból csak azért mert valaki egy másik emberi lény nem fogom szeretni. Főleg itt a "Balkánon" ahol rengeteg a "proli"("A hangosak"). Macskák: ez egy introvertált közös pont lehet:) Egy zárkózottabb személy ritkán kutyás. A macska is intro, jön megy, teszi a dolgát, ha olyan kedve van bújik, jön, dorombol....aztán hagyd békén:) Imádom. nem kell a "seggét kinyalni" mert különben éhen hal....független. Egyébként nem kell erőltetni semmit, de toleránsabbnak kell lenni egymással. Kár hogy az iskolában, otthon, nem beszélnek erről a jellembeli különbségekről...sok szorongással, frusztrációval teli évet lehetne megspórolni! Amúgy eddig ez a legjobb sminked....a fülbevaló, a frizura is rendben van!
Miért lenne ez a korszellem? TikTok-on vagy bárhol mindenki csak azt hangoztatja hogy milyen “introvertált” vagy éppen szociális szorongásos vagy hogy mennyire utálja az embereket. Nem igazán találkoztam sem neten sem élőben olyan személyel aki kifejezetten extrovertáltnak vallaná magát, 99%-ban mindenki az introvertáltságáról beszél de aki extrovertált az általában enyhíteni próbálja. A “mindenki szeret mindenkit” pedig aztán pláne nem jellemző főleg Magyarországon de amúgy egész Európában sem. Az USA-ban van ez a “korszellem” de ott meg már elég régóta. Amúgy mi a baj a kutyákkal? Miért van ez a kérdés hogy “kutyás vagy macskás?” minden állatot szeretek és volt kutyánk is, cicánk is hasonlóan szeretem mind2-őt. Eredetileg a kutya volt a kedvencem a macska a 2. de miután volt cicánk szinte egyenlő inkább.
Nem is értem ezeket a cikket. Nem vagyunk egyformák. Van, aki zárkózottabb, van olyan, aki nem. Azt pedig, hogy ez miatt kellene idegesíteni magunkat, vagy ez miatt ellenségként kellene tekintenünk egymásra az már felháborító. Én hol ilyen, hol olyan vagyok. Nagyon sok mindenen múlik. Plussz nem mindegy milyen emberek vesznek körűl. Szóval engedjük már el ezeket a dolgokat. Köszi Móni ezt a videót. Nagyon jó, hogy itt vagy a RUclips-on.
Jómagam szeretem az énidőt, hiszen mindenkinek kell, de hamar megnyílom, és barátkozom, de nem mindig volt ez így...anno a suliban félős voltam, a sok cikizés miatt, és bántott, hogy Nekem miért nincs annyi barátom, és programom, mint sok más korombelinek, de mostanra egyszerűen felnőttem, és rájöttem, hogy nem kell ezer ,,barát,, és folyton menni...ha van rá lehetőség, élek vele, sokat beszélgetek, bárkivel, aki szimpatikus, és ha ígéretes program adódik, elmegyek és mindig jól tudom magam érezni 😊 Na de hát igen...vannak olyan emberek, akik konkrétan feltűnési viszketegségben szenvednek (vagy inkább a környezetük tőlük), és egyszerűen túltolják, nos Magukat...le akarják tolni önmagukat az emberek torkán, szemén, fülén, és le se szarják, hogy kíváncsi-e bárki erre a folyamatos műsorra.... természetesen sokszor ez óriási önelégültséggel is tud párosulni, ugyanakkor sokan pont hogy csak a külvilágnak játsszák az agyukat, belül nagyon nem ilyenek (sokszor látszik is, hogy megjátszott személyiség), de a közös a két verzióban, hogy semmi, nulla, zero empátia....csak saját magukkal vannak elfoglalva, hogy csak és kizárólag Nekik legyen jó, mert akkor minden happy, de hogy a másik ember hogy érzi magát, arra magasról tesznek... nevezhetjük őket extrovertáltnak, de én csak feltűnési viszketegségnek nevezem mindezt...a legtöbb ember számára unszimpatikus, taszító, és egyenesen ellenszenves viselkedés...azt hiszem erre találták ki a ripacs kifejezést 😅
Amennyiben a szerző a saját gondolatait írta le, úgy azok alapján nárcisztikus, aki valójában nem hogy nem érzi magát tökéletesnek, hanem egyenesen kisebbségi komplexusa van, aki folyamatos külső megerősítést követel, hogy mindenkinek kell, és úgy jó, ahogy van, mindent jól csinál. És, amkor ezt nem kapja meg, akkor szembesül a valósággal, nem tud elmerülni a saját álomvilágában, emiatt a külvilágra hárítja felelősséget. Mindenki hibás (jelen cikken éppen az introvertáltak), csak ő nem. Tipikus nárcisztikus hozzáállás a másik határainak be nem tartása, nem hajlandó megdolgozni a másik bizalmáért, hanem azonnal, az első percben követeli azt, úgy, mintha fél élet óta ismernék egymást. Fogalom zavarban van, mert az extroverzóit összekeveri a felszínességgel és a nárcizmussal. Neki már az erőfeszítés, hogy a másikkal kedves legyen, de nárci létére nem tudja, mi a kedvesség, így nem is tudja hitelesen előadni.
A cikkíró hölgy elég felszínes, és a gondolatai pontosan elárulják,hogy miért nem akarnak vele barátkozni. És sajnos az ilyen embereknél ez a kisugárzásukban is észrevehető és én introvertáltként pont az ilyen típust kerülöm el jó messzire. Nekem sincs túl sok szociális igényem és nincs is sok barátom, de azzal a kevéssel én pont jól elvagyok és így érzem magam boldognak 😃 és vajon miért van ilyen megfelelési kényszere? Nem lehet valaki mindenkinek szimpi.
Nagyon jól megfogalmaztad azokat a pontokat amiket én is vallok, tapasztalok magamról. Nagyon helyzet és társaság függő mikor mennyire nyilik meg az ilyen embert mint mi introvertáltak. Aki a cikket írta annak van személyiség problémája vagy egyéb, ebben nem vagyok otthon de megfelelési kényszere biztosan van.
Egy masszív introvertált véleménye: Áldozatnak állítja be magát a cikk írója, pedig pont az amitől a legmesszebb van. Amit állít az köszönö viszonyban sincs a valósággal.
En ambivalens vagyok. Bírom mikor egy extrovertalt megkerdezi egy introvertalttol hogy miért csendes. Ennyi erővel ok meg miért olyan kbaszott hangosak?
Én a személyiség tesztem szerint több mint 90%-ban introvertált vagyok, de velem is az a helyzet, hogy amikor olyan emberekkel vagyok, akik mellett kényelmesen érzem magam, mint a családom, vagy a legjobb barátnőm, akkor szinte soha sem merül le a social battery-m, de ha meg olyan emberek között vagyok, akik előtt még nem tudtam megnyílni és feszengek, akkor 1-2 óra és teljesen kész vagyok, és legszívesebben hazamennék, hogy az ágyban fekve a plafont bámuljam..
Ja, hogy az ő belső bizonytalansága miatt kellene nekem mosolyognom, akkor is, ha pl most halt meg a kutyám. Most tényleg? :D Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nem azért létezek, hogy randomjózsik meg randomgizik boldoggá legyenek téve a létezésem által. Én is felénél járok ennek a spektrumnak kb (a kovidtól otthonülősebb lettem azt észrevettem), alapvetően bármikor elbeszélgetek két órát telefonon ha felhív valaki akit szeretek, meg ha társaságban vagyok, ott sokszor én vagyok a mókamester is akár, de mindig nehezemre esik kicsit ha menni "kell" valahova, meg leszív a társasági élet élése, utána kell magamban otthon töltődnöm. És tök nyugodtan megkérdezném a savanyú képű barátomat/ismerősömet, hogy van-e valami baj, ha úgy látom, hogy van. Lehet, hogy szar napja volt, és azért jött el, hogy hátha ki tud belőle zökkenni. Lehet, hogy szeretné elmondani. Vagy nem. Az is ok.
Szia Móni! ^^ én szerintem INTP/INTJ személyiség típussal eléggé introvertált vagyok. Első látásra két tő mondatot alig bírok kinyögni, ha meg tudok nyilni akkor a társaságban hamar aktív vagyok. A cikk író szerintem (tapasztalatok alapján) egy "én" központú nárcisztikus személy lehet aki nem veszi észre mások határait és nem hajlandó elfogadni a határokat.
Egyáltalán nem, a nárcisztikustól elég távol áll hiszen megfelelési kényszeres és csomó komplexus a van. Egy nárcisztikust sosem érdekelne hogy jóban legyen másokkal, igazából még az se hogy pozitívan tekintsenek rá, egy nárcisztikust csak az érdekli hogy “erősebbnek” és “jobbnak” lássák, hogy irigyejék. A cikk írójának az sem kizárt viszont hogy kisebbségi komplexus a van.
"Kérem a Nobel-díjat" jaj, ezen mekkorát nevettem. 😀 Nagyon sok mindenben hasonlítunk ami az introveltált személyt jelenti és ennek örülök, mert nem érzem magam egyedül. Ahogy a véleményeddel is azonosulni tudok. Olyan, mintha az évek alatt összejött gondolataimat összefoglaltad volna. 😀 Köszönöm, érdekes volt és kíváncsian várom a következő cikk kiveséző videódat! 😊😘
A legjobb barátom és én inkább introvertáltak vagyunk, és van, hogy hónapokig nem beszélgetünk (távol kerültünk egymástól és nem tudunk élőben beszélgetni, csak messengeren), majd nem ez a "szia hogy vagy, rég beszéltünk" csak belevágunk a beszélgetésbe, küldünk egymásnak dolgokat, amiről tudunk beszélgetni.
Móni , most a semmiről beszéltél...😁 Már ha azt a cikket vagy mit vesszük alapul, az egy full kam.történetek halmaza , direkt társadalmi feszültség keltés...mint annyi de annyi minden a médiában , a hírekben , végtelen direkt ellentétek szítása ....mindig is ez volt🤗 Be kell hogy illeszkedj , egy általuk kitalált társadalmi normába ...stb..stb..de amúgy jól látod a dolgokat, pont ojan vagy mint én 😆 már ebből a szem pontból 😛👍🍻
Teljesen értem, hogy mire gondolsz hangos emberek alatt 😅 ők nekem ilyen minden lében kanalak, mindig mindenhol ott vannak kategória, vagy aki túl pörgeti magát a nap 24 órájában. Én is tudok porogni, szeretek beszélgetni másokkal, csacsogok, de szeretem a csendet, a nyugalmat, néha elvonulni, távol a tömegtől, az emberektől. Nem szeretem a hangos, kiabáló embereket sem, en magam halkan beszélek, ha nem kell, akkor nem kiabalok. Olyan közegben, ahol úgy érzem, hogy nem erdeklem az embereket, csendes megfigyelő vagyok, egyébként be nem áll a szám baráti társaságban. Ha kicsit többen vannak már, például munkatársak, vagy régen osztálytársak, utálok úgy beszélni, hogy mindenki engem néz. Ilyenkor arra koncentrálok, hogy csak ne mondjak hülyeséget. Sokat lazultam az évek alatt, már nem ver le úgy a víz, de azért a szívem még mindig felgyorsul 😅
Én meg helyzet függő milyen vagyok egyébként. Társaságba imádok barátkozni, de barátságot folytatni ritkán szeretek, mert sokan nincsenek benne a számomra elviselhető skalaban sem
Drága Móni!! És az olyan csajokkal mi a Helyzet, aki eleve csak a pénzemért van velem, ott és akkor kér zsét, amikor csak lehet és tud, és amikor Besokallok, hogy mostmár aztán igazán elég, akkor még Neki áll Feljebb és azonnal Ghostingol. Akkor mit tudok csinálni?? Ha erről csinálnál egy videót, azt nagyon szépen megköszönném. Előre is köszi!! 🙂🙂🙂
Nagyon tetszett a videó! Örülök hogy megtaláltalak. Amúgy úgy tűnik mintha nem is egy felnőtt nő írta volna ezt a cikket...😅 És inkább önmagáról szólt az egész. Szegénynek tényleg mennyi "fájdalmat" okoznak az intrók...
Amikor olvastam ezt a cikket, nekem csak az jött le, hogy a cikk írója mennyire kétségbeesetten szeretné, hogyha mindenki szeretné őt. Köze sincs az introvertált/extrovertált kérdéskörhöz (szerintem), szimpla megfelelési kényszer, ami az ő problémáit okozza.
Ebben a cikkben csak azt hallom, hogy én én én. Én nekem rossz, én nekem fáj, én nekem nehéz... Hát én meg ilyen énközpontú embert ritkán látok. A hangos embereket én sem szeretem, viszon a szó amit rájöttem, hogy keresek rájuk a harsány volt.
Szia Mónika! Tetszik a videód, én most épp egy ilyen emberrel ismekedem. Bár én is az vagyok. Intro. És Tetszik a Pallas Athéné szobrocskád! Szeretsz alkotni. 🙂
Szerintem semmi köze nincs ennek az egésznek a introverzióhoz-extroverzióhoz. Ez a cikkíró csaj olyan szinten önbizalomhiányos, hogy szüksége van minden embertől a visszaigazolásra, hogy ő jófej. És valaki ezt szolgáltatja neki, valaki meg nem. Akinek ilyen szintű megfelelési kényszere van, annak mondjuk tényleg inkább el kellene kezdenie a saját belső világával foglalkozni, lehet, kiderülne róla, hogy valójában nem is extrovertált, csak a szülei nem szerették eléggé... :/ (nem roastingolok, komolyan gondolom)
Én meg a Győrffy Páltól vagyok kifeszülve....van még lejebb??Most már cipőfutár szolgálatot reklámoz.Bocsmá,hogy ide írtam,de a videód közben,2x tolták ezt az arcomba..🙂A téma viszont remek,szeretem a beszélgetős tartalmaid!
Nekem egyszer volt egy Nagyon nagyon hangos Barátnőm, maga a megjelenése is az volt, aztán rákanyarodott a pénztárca témára. Szinte azonnal dobtam, és megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot. Ma már tudom, hogy Helyesen tettem.🙂🙂🙂🙂🙂 Remélem magára ismer az illető Dorinának hívták amúgy. A pénztárca témát, természetesen úgy értem, hogy emlékszem, hogy a kapcsolatunkat kihasználva Hányszor megfuttatott a Western Union meg hasonló förmedvények felé. Aztán vége lett, mert természetesen szinte azonnal Megszakítottam vele minden kapcsit. Úgyhogy ilyenféle pofonok is vannak az Életben, és ezt is el kell tudni viselni!!!
A videó címét látva majdnem megsértődtem! Na mondom megnézem mit nem szeret egy extrovertált személy egy introvertáltban. 🤔 És akkor így nézek, hogy: ja, hogy Móni is introvertált?! 😯😃 Hát ezért nincsenek nekem barátaim... 😅 Valahogy egyik sem tudta eddig megérteni és tolerálni, hogy nekem nincs szükségem rá, hogy napi szinten találkozzam velük. Sőt... 😃 Így idővel sajnos lemorzsolódtak..
Nem sokat vesztettél ilyen barátokkal!...Milyen barátok már azok,akik azt várnák valakitől,hogy feltétlenül napi szinten találkozzon velük,csak,mert a "barátjuk"!?...Nekem sincsenek barátaim,de én az ilyen "barátokat"magam küldeném el a francba,nem hogy még megvárjam,hogy maguktól morzsolódjanak le!....
Klaus Schwab, The Great Reset-ről mi a véleményed? Tudom nem témába vág, én nekem teljesen kimaradt ez a "program". Kicsit elhűltem mikor a magántulajdon megszűnése került szóba.. Lehetséges ez a sok "okosság" amiről beszélnek?
Ez a She-life magazin egyre borzalmasabb és bicskanyitogatóbb kezd mostanában lenni, ahogy én észrevettem. Lehet náluk ez most egy "marketing fogás" mert sokan leállnak vitatkozni a kommentekben. Én legutóbb a tetoválós cikkükbe futottam bele és akadtam ki rajta.
"Kicsit" megkésett reakció: Nem lehet, hogy az illető pont azért nem viszonozza a baráti közeledést, mert esetleg pont, hogy érzékeli, hogy nem valódi a baráti közeledés"?"
Én is inkább introvertált vagyok,és egyébként én teljesen meg tudom érteni pl azt,hogy miért még is olyan oké neked,hogy a kamera előtt hosszasan beszélsz...Mert pl én is szívesen beszélek vagy írok hosszasan bármiről,ami érdekel engem,de ebben engem sem érdekel annyira a személyesség...Aki szeretné, meghallgat vagy pl elolvassa,amiket írok,aki meg nem,az nem...Én is akármeddig el vagyok egyedül is,bár jelenleg amúgy is egyedül vagyok....De pl nekem soha semmi problémát nem is jelentett az egyedüllét...Nem értem azokat,akik mindig nyavalyognak az esetleges egyedüllétük miatt,ráadásul,sokszor úgy,hogy közben meg teljesen egyedül nincsenek is,mert pl van vagy vannak barátaik és/vagy házi állatuk vagy házi állataik...Ilyenkor,az ilyen ember Őket is semmibe nézik,azokat,akik még is csak vannak nekik,sajátmagukon kívül is!...És számomra is az egyik legellenszenvesebb ember-kategória az úgynevezett Hangos típus!...Ez is egyfajta erőszakosságot árul el az ilyen emberek jelleméről,hogy őket feltétlenül minél inkább hallják mások is meg ilyenek!...Ezen kívül pedig,minden egyéb,erőszakos jellemű ember is nagyon taszít engem!...Ki nem állhatom,ha bárki is,bármiben is,de Erőszakoskodik velem!...Ez az idióta nőci is nagyon ellenszenves volt számomra,aki azon okoskodott,hogy miért is olyan szörnyűek az introvertáltak!...Az ilyen embereknek kb az a legfőbb bajuk,hogy Nem körülöttük forog az egész világ!...
Szia! Na ezzel van tele a … amikor az mondják a magyarok olyan szomorúak hát nem látom más országban vigyorogna mindenki! Ja meg munkaköri leírás légy boldog és mosolygós ! Én egyébként boldog nevetős fecsegő vagyok! De szerintem elég ha kedves az eladó vagy bárki más! De lehet szar napja bárkinek.😉👍
Amikor megláttam a címet felkaptam a fejem. Szerintem fölösleges az introvertáltakat vagy az extrovertáltakat elítélni. Mind a két csoportban lehet olyan embereket találni, akik éppen szimpatikusak vagy éppen nem azok az adott személynek. Személy szerint nekem is vannak introvertált és extrovertált barátaim. Mindegyiküket imádom, de képes vagyok "lemerülni" tőlük. Akkor egy kicsit magamba zárkózom és kell idő míg feltöltődom. Illetve, ahogy mondtad lehet, hogy több van az adott személy zárkzottsága mögött, mint amennyit elsőre láttunk és idő kell neki, hogy beavasson minket a részletekbe, HA érdemesnek tart rá minket. Emellett nagyon jó videó lett és intelligens gondolataid vannak, szuper vagy!
A cikket író nő jobban tenné, hogy az írás helyett inkább önismereti témákra és társaira feküdne rá. Önértékelés, önbizalom, kényszeres megfelelés (ez sok esetben lelki gondokra utal), emberismeret hiánya jelentkezik nála a kis fogalmazása alapján. Öncentrikus, kényszeresen akarja a másikat úgy, hogy a logikát se látja tettei mellett. Nincs értelme olyat barátnak felszedni, aki azt nem akarja, nincsenek egy hullámhosszon már az elején, hiszen minden kapcsolati formához két fél kell. Párkapcsolatra se lehet valakit rávenni - nem jövőképes. Vajon milyen lehet ez a nő párkapcsolatban? (Lehet pont olyan, akik miatt a férfiak "általánosítják" a nőket?) Empátia, észlelés, megfigyelés, elemzés, helyes cselekedet, logika stb is szükséges a kommunikációhoz nemcsak a nagy száj és felszínes nyitottság, amit ő "bátorságnak" gondol. A kommunikáció része az is, hogy tudjon valaki értelmezni pl egy adott szituációt, amelynek pl jelentős része a nonverbális kommunikáció is. Azért felszínes, mert egyáltalán nem érti mi zajlik körülötte és a másikban, hogyan kezelje embertársát helyén, no meg ezzel legbelül hogyan számoljon el. Mindegy, hogy extro vagy intro valaki, tudni kell kezelni az embereket, ismerni a világot és annak működését. Az pedig tény: Nem volt, nincs és nem is lesz olyan személy, aki mindenkinek megfelelne, tetszene, szép lenne. Jómagam 90% feletti introvertált vagyok, ám a kommunikációm és problémamegoldó képességem miatt az idegen személyek extrovertáltnak hisznek, holott nagyon nem. Csak megfigyeltem dolgokat, összegeztem és tudom kezelni az embereket, mert több aspektusból nézek mindent és mindenkit. Számtalan olyan esetbe is belecsöppentem, ahol szépen megoldottam az emberek konfliktusait és utána normálisan kezelték egymást. Sajátjaimat jól kezelem és képes vagyok 180°-os fordulatot elérni emberekben. Ennek alapja pedig az önismeret és tudatos gondolkodás, kontroll, érzelmek kezelése, avagy megfordítása adott szituációkban. Az érzelmek kezelésébe tartozik a sajátom és másoké is. Kedves Kata nem tudom hány éves, de egy értetlen tinire emlékeztet, akinek még fogalma nincsen a világról s hisztizik, mint egy gyermek, aki nem kapta meg a boltban a csokit a polcról, amely előtte volt, ám mégsem majszolhatja kezeiben tartva azt. Nem az introvertáltakat általánosítva kellene elkönyvelni, ráadásul ilyen vulgáris tini módon... Ezen lehet változtatnia kellene, főleg ha extrovertált személyiség, hiszen több ember felé "nyit". +Több tapasztalatnak kellene lennie kommunikáció/ismerkedés terén. Nemde? Az introvertáltak zöme sokkal nyitottabb, főleg témákban, mélyebb dolgok kifejtésében, azoknak teljes összefüggésének megértésében...stb. Elemeznek, megfigyelnek és összegezve azokat megértik a dolgok működését. Ezért is van az, hogy ők önazonosabbak sokszor. Ami/aki nem érdekli őket megmondják vagy szimplán nonverbális jelet leadva tudatják azt. Persze nekik is helyén kell kezelni a kommunikációt és az értelmesebb része meg is teszi. Sok minden összességétől függ az, hogy ki hogyan kommunikál. Az extro/introvertált amolyan 2 nagyobb tényező csak, ám a kommunikáció mindenkié. Ezáltal tudod azt , hogy hol s hogyan tudod kibontakoztatni a másik felet. Introvertáltabbakkal legtöbbször pl 1-3 fős beszélgetés keretében, főleg akinek még nem elég fejlett a kommunikációs képessége, mert mondjuk fiatal és nehezebben kezeli a helyzeteket. +jobban kedvelik a kisebb hangú társalgást, letisztult kellemesebb hangokat, melynek van egy relax érzése (a nagyon harsány, hangos személyek ezért zavaróak). Megértés.
Na, pont a cikkíró féle emberek nem fognak soha a büdös életben magukba nézni, mert mindenki hülye, csak ő helikopter... Vagy soha elismerni, ha valamit elcsesztek.
Én is olyan tipusú ember vagyok aki viszonylag ismeretlen emberek között inkább csendes megfigyelő,aztán ha úgy látom nagyjából egyezik a humorunk,nézeteink akkor kiengedem a személyiségem.De alapvetően utálom az embereket,inkább a macskáimhoz beszélek mint hogy idegenekkel ismerkedjek 😀
Nyilván tudom, hogy vannak már introvertalt emberek is, de elvarázsolt, mikor a video elején leírtad kb a fél személyiségem anélkül, hogy ismernénk egymást
Sokszor van az, hogy valójában Extrovertáltak vagyunk, de introvertáltnak kell tűnnünk ahhoz, hogy Néha észrevegyenek bennünk Normális, és Kedves Emberek. Én pl. Mónival abszolúte Extrovertált vagyok, de k****** érdekes!! 😂😂😂🙂🙂🙂
Szerintem a „harsány” szót kerested. Bennem is megfogalmazódott ez már, nagyon nehezen viselem az ilyen embereket. A “cikkíró” alapból nagyon el van tévedve. Az introvertáltak többsége nem szenved attól, hogy introvertált. Attól viszont igen, ha csesztetik őket. Ilyen empátiahiányos emberrel amúgy én sem barátkoznék. Biztos kiborítanám szegényt.
@@kriszta.g9508 na én meg az ilyeneket xd,de most komolyan ezt most miért tartodtad fontosnak leírni,baszki mond el a magadban hogy ez milyen idegesítő és ennyi.
Mintha mutteromat hallanám a cikkíró szájából :DDDDDDDDDD Na, vajh miért szar a viszonyunk? Akinek olyan barátnői vannak, mint Rékának, oda már minden ellenség?
Én is introvertáltnak vallom magam, új emberekkel nehezen ismerkedem a magánélrtben. Viszont a munkahelyen ez picit átfordul, ott inkább vagyok extrovertált /volt pozícióm miatt talán/, folyton jönnek mennek az emberek és nem jó a monoton munka 8 órán keresztül csendben. Hál isten vannak ott barátaim akik elég cserfesek, szóval eme igényeim ki is vannak elégítve. Csak a párkapcsolati rész bajos, mert rettentő nehezen ismerkedem ilyen téren.
Ő a férfiaktól is elvárja hogy mosolyogjanak rá, mert akkor nem szeretik. De ez igazából az ő kisebbségi komplexusa. és elég primitiv értelmi szintre vall ha ezt valaki nem tudja felfogni.
Ennek az írónak...ez az a kategória, akinek nem adnék szavazójogot se. A legelején kiakadtam és most tartok annál a megmentős résznél. Néha csak az kell, hogy ott legyél és támaszt nyujts, nem, hogy te ott sziporkázva pattogsz és próbálod bevonni, megmenteni... Utána meg, hogy rohadjon meg???..ááááá. Mi ez a cikk?
Ez inkább 1 ok 5féleképpen megrágva. A cikkírónak valóban inkább azon kéne elgondolkodnia, miért van benne ez a kényszer, hogy mindenki szeretetére pályázik, meg hogy csak a "megmentő" szerepben tetszelegve (és ezáltal a másikat szerencsétlennek beállítva) érezheti toppon magát. Másfelől, van különbség az introvertáltság és a bunkóság között. Ismeretlen társaságban én is hajlamosabb vagyok a csendes szemlélődő szerepét felvenni, de attól, hogy nem szólok semmit, még nem kötelező úgy nézni, mint aki mindjárt elhányja magát, mert ez tényleg zavaró lehet azoknak, akik esetleg nem tudják, hogy az illetőnek mindig ilyen feje van, és nem csak őket nézi megvetéssel.
Én is elég introvertált vagyok, a szociális igényem elég alacsony. Pont emiatt időnként 1-2 hónapig nem beszélek a barátaimmal, ami elég sok esetben kellemetlenül jön ki. Ott vagyok, ha szükség van rám, de hihetetlenül kimerít ha folyamatos aktívsággal kell jelen lennem. Pedig élvezem a velük töltött időt (nyilván :D), mégis kell utána a feltöltődés, ami néha egy délután, néha egy hét, vagy akár több. Találkoztam olyanokkal akik ezt nem viselték jól és nem is hibáztatom őket. Nekem az egyik legnagyobb siker egy kapcsolatban, ha tudok a másikkal beszélgetés nélkül együtt lenni. Nem azért, mert semmi téma nincs, hanem tudjuk együtt élvezni a csendet és a nyugit, nem érezzük hogy muszáj beszélgetni az együtt töltött idő alatt. Erre pedig tapasztalatok alapján nem túl sokan képesek, nem tudják vagy akarják élvezni a beszélgetés nélküli időt.
És utána ugyanonnan tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok. Èn is ilyen vagyok. Annyira át tudom érezni. 😇
@@MsCollin11 Igen :D Még ha 2 hónap is eltelik akkor is úgy folytatjuk a beszélgetést mintha előző nap hagytuk volna abba. Ez nekem pl. nagyon jól esik, egyfajta biztonságérzetet is nyújt, hiszen nem kell mindig megmagyaráznom miért is "tűntem el". Persze ha nem introvertált a másik fél, vagy csak aktívabb típus, akkor az elején egyszer-kétszer ismertetni kellhet, hogy nem sértődtem meg, nem haragszom, csak töltődök.. :D
Én szerintem a skála közepén helyezkedem el. Idegenekkel szemben nagyon introvertált vagyok, szinte meg sem szólalok, de azzal a pár emberrel, akik tényleg szeretnek, azokkal ha úgy van, olyan karaoke partit tartunk, hogy a max hangerejű, hamis orgánumunktól majd összedől a ház, ha úgy van, akkor pedig olyan érzelgős beszélgetéseket bonyolítunk le, hogy a vége mindig sírás.
igen, ezt hivják spektrumzavarnak
@@fotoamgamgfoto3695 Öh, nem. Te nagyon el vagy tévedve :D Ez teljesen normális, a legtöbb ember pont így működik, ahogy a fenti kommentelő leírta. Még az introvertáltakra is jellemző, hogy ismerős környezetben sokkal nyitottabbak, de a másik oldal is igaz, még az extravertáltak is óvatosabbak ismeretlen környezetben. (Nyilván saját magukhoz mérten.) Nem is értem, hogy jött nálad ide a spektrumzavar :D
Nem az introvertált emberek tehetnek arról, hogy a kedves írónak komplexusai vannak, valamint elnyomott traumái, amik miatt képtelen megérteni vagy legalább is megpróbálni megérteni mások nézőpontját, gondolkodásmódját és elengedni az emiatt teljesen beszűkült a látókörét és nyitni más dolgok/emberek felé.
Én introvertált vagyok, főleg idegenekkel. Általában fél-egy év kell a munkahelyen is, mire elkezdek beszélgetni vkivel a kötelező körökön kívül, mint pl. a köszönés, v ami a munkához feltétlenül szükséges. A volt munkahelyemen mikor a főnök elment szülési szabadságra és mindenkitől elbúcsúzott, mindenkit megölelt és adott nekik puszit, nálam meg se próbálta. Akkorát nőtt a szememben ezzel akkor, mert vki nem eröltette rám magát. Évekkel később nagyon jó barátok lettünk, együtt kávéztunk, csináltunk programokat és akkor már más volt nekem is, én is más voltam vele, hisz a barátom lett. Évek! kellettek úgy, h előtte csaknem 2 évig heti 60 órát töltöttünk együtt.
Nekem ráadásul vannak olyan napjaim, amikor egyszerűen nem szeretek beszélni. A mostani helyemen nagyon hamar elfogadták ezt, amiért szerencsésnek érzem magam. Vannak napok, mikor bemegyek, integetek, beállok és csinálom a dolgom. Egyszer beszéltünk erről és gond nélkül elfogadták. Tudják, h nincs semmi gondom velük, velem is minden rendben, egyszerűen csak szinte fizikailag "megerőltető" beszélni. Ezt nehéz leírni; olyasmi, mikor visszaaludnál, de vki folyton felkelet feleslegesen. Nem tekintenek csodabogárnak, nem mondják, h milyen bunkó, nem is köszön.
Legutóbb a kollegám úgy jött oda hozzám, h: "Tudom, most nem vagy beszédes kedvedben, de képzeld, mit történt! A feleségemmel elmentünk stb. stb." Én örülök, h ilyen emberekkel vagyok körülvéve. Nem bírom a harsány embereket. A nárcisztikus passzív-agresszívtől meg menekülök. Kata nem tudom hány éves, de szerintem max. a 20-as éve legelején járhat, de az biztos, h sosem lennénk barátok.
Szerintem ezt a cikket egy 9 éves írta. Ez volt az első gondolat. A másik, hogy ez a lány annyira szepis (szeparációs szorongásos), annyira kötődni akar valakihez, hogy pánikba esik, ha nem úgy sikerül ahogy elképzelte. Millió dolgot írhatnék, de az előttem szólók is tökéletesen kifejtették az én gondolataimat is.
Üdv.: egy introvertált! ❤️ píísz.
Ez a cikkíró egyszerűen gyerekes és végtelenül önző😀 hihetetlen, hogy ezeken a “problémákon” nem lát át, megragad egy ilyen szinten és előbb(!) ír erről egy “cikket”, mintsem valakivel a környezetében (akár szakemberrel) megbeszélve segítene feloldani benne ezeket a bajokat.
Introvertált pacsi! Sőt nekem még szociális fóbiám is van mellé. Ahogy soroltad a pontokat úgy lettem egyre idegesebb a nőtől x) Amúgy szerintem kajak vele van a baj, mármint szerintem itt nem az a probléma, hogy jaj az introvertáltak idegesítőek neki. hanem szerintem neki van megfelelési kényszere, legalábbis valamit nagyon görcsösen akar kompenzálni. Sokkal nagyobb ott szerintem a probléma, mint hogy ő extrovertált és hogy idegesítik az introk.
Erről eszembe jutott, hogy melóban van nálunk egy biztonsági őr. Na szerintem az értelmező kéziszótárban ő az illusztráció az extrovertált szó mellett. Valami brutális az ember! Hajnali 5:40 aludtam 2 órát, világomról nem tudok, két kezemben tartom a beléptetőkártyám, a nyitott táskám, az esernyőt és a pulcsit. Mivel nincs ugye több kezem mindig lebasz, hogy a táskát meg kell mutatni, mert ez a szabály, de nekem fontosabb az hogy becsipogjak(, mert képes vagyok elfelejteni, aztán könnyen ugrik a jelenléti pótlék). Na mindegy szóval sürget és közben magyaráz folyamatosan. Még be se érek a portára, de már bentről kiabál, hogy jó reggelt kisasszony, kialudtuk magunkat, mi ez a morcos arc, tessék a szemembe nézni, táskát megmutatni, stb. 14 mondatot mond amíg 5 lépést teszek… és mindenkinek! Mindenkinek! Rendesen gyomorgörcsöm volt már attól, hogy megint szekírozni fog a hülyeségével, múltkor szondázni is behívott, mert biztos azért kerülöm a szemkontaktust, mert ittam…mondtam, hogy nem csak azért, hogy ne szólj hozzám, de nem vált be. Egyszer pont szarabb időszakomban voltam amikor ő volt műszakban, amikor elkezdte a szöveget ránéztem a gyilkos tekintetemmel és mondtam neki, hogy 7 éve dolgozom itt, pontosan tudom mit kell csinálni belépésnél, úgyhogy a munkáját végezze és nézze meg a táskám aztán hagyjon engem békén végre a picsába, mert elegem van, hogy az ő kiabálásával indul a műszakom.
Jó èg!😳Èn is introvertált vagyok,nem bírom az ilyen embereket ,nem is bírnám sokáig ès elszakadna a cèrna, biztos leüvöltenèm ,pedig nagyon- nagyon visszahúzódó ès csendes vagyok .Ez, amit az a biztonsági őr művel az számomra már agresszió.Közel az ötvenhez már nem viselem el az ilyet.Aztán a leüvöltès után visszatèrnèk az alap üzemmódomhoz.🤷
Nagyon szeretem a videóidat Móni, örülök, hogy nem csak beauty témával foglalkozol, hanem vélemény kifejtős és kifejezetten kreatív tartalmak is vannak. Nem mintha a sminkelés önmagában nem lenne az, de szerintem érted hogy értem;) Üde színfolt vagy a magyar youtubeon.
Én is eléggé zárkózott vagyok. Imádom a home office-t és szenvedek ha épp be kell menni. Sőt, a pandémia elején páromnak pont "ottalvós" munkája volt, hétfőn elment, pénteken jött haza. Egy hétig a macskám volt a társaságom. A szociális igényeimet maximálisan kielégítette, hogy néha lementem a boltba és köszöntem a pénztárosnak 😅
Video közben folyton az járt a fejemben, hogy a cikk írója milyen közegben élhet vagy dolgozhat, hogy neki mindenkivel össze KELL barátkoznia?
Imádtam ezt a témát! Remélem, találsz majd még olyan cikket, amit így ki lehet vesézni, mert ez nagyon edukatív volt. Remélem, így közelebb kerülnek ahhoz sokan, h nem kell mindent készpénznek venni, ami az interneten megjelenik.
Bár, egyre jó volt ez a cikk.... ha van egy kis szerencséje az írónak, valaki lesz olyan rendes és beírja neki, hogy mielőtt intro - és vagy extrovertáltság miatt szűri a nem sikerülő barátkozásait, előbb a saját portáján is sepregessen picit. Mert teljesen mind1, hogy milyen személyiség vagy, ha valaki úgy akar az aurád közepébe érkezni, mint egy sugárhajtású vadászgép, persze, hogy legalább Te behúzod a kéziféket helyette is! Szerintem a cikk írója túl erőszakosan ismerkedik idegen emberekkel, és ez magára visszahatóan is rossz. Nem lehet sztem tartós / tartalmas barátságot építeni, ha úgy jelensz meg valaki előtt, mint egy tornádó 🤔😕😱
Szerintem az életünk során ez is változhat hogy ki intro/extrovertált... Én pl középsuliban az a tipikus extrovertált voltam, mindenkivel beszélgettem, könnyen ismerkedtem, szinte minden osztályban volt egy pár "barátom" és a hétvégéket sem szívesen töltöttem otthon .. most hogy dolgozom/nővér/ teljesen másképp látom a dolgokat, mivel folyamatosan interakcióba vagyok idegen emberekkel akikkel 12 órán beszélek, magyarázok, edukalok, hallgatom őket, igyekszem a kedvükre tenni és segíteni stb hát eléggé kimerítő lelkileg... Azóta sokkal jobban értékelem az önidőt, teljesen jól meg vagyok egyedül egy kicsit sem hiányoznak a bulik sőt a velük járó hamis barátok sem... Ez nem azt jelenti hogy nem szeretik eljárni azzal pár emberrel akiket valóban a barátaimnak tartok de tökéletesen meg vagyok egyedül is és nincsenek igényeim más emberek megismerésére... A cikk írójából pedig egyszerűen hiányzik szerintem az empátia, az embereket nem megváltoztatni hanem elfogadni kell, ha ezt tenné ahelyett, hogy kritizál sokkal szimpatikusabb lenne szerintem...
Szerintem az, aki ezt írta teljesen introvertált, de nem tudja elfogadni és bele kényszeríti magát az extrovertált szerepbe és ezért vannak ennyire kényszeres, dühös gondolatai.
Személy szerint én is introvertált vagyok. Igaz, hogy én inkább az enyhébb “változata” vagyok, de ettől független számomra nehéz új embereket köreimbe fogadjak. Nekem őszintén kell pár hónap mire elfogadom az új embereket magam körül. Nekem ez a pár hónap kell mire kiismerem őket és általában csak figyelem, ahogyan beszélnek körülöttem. Kell idő mire úgymond “felfogom” őket. Legjobb barátnőm sokszor hivatkozik rám úgy, hogy “antiszociális” vagyok. Igaz nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy milyen vagyok, soha nem volt képes felfogni. Tény és való, hogy tudok barátkozni, hogyha nem érzem rajta ezt a too much vagy ezt az úgymond ripacs dolgot. Iszonyatosan idegesítő es nagyon sokszor felbaszom magam azon, hogy mindenki szavakat akar kicsikarni belőlem. Nem azért nem vagyok hajlandó vele beszélni, mert játszom a bad bitch-et, hanem szimplán vagy nem érdekel az illető vagy, mint mondtam AZ IDŐ. Vannak olyan barátaim, akik már rögtön szimpátiát váltottak ki belőlem, mert nem erőltettek engem. Minden esetre nagyon megörültem, hogy Te is hasonló személyiséggel vagy megáldva, mint én. Amikor megismertelek korántsem gondoltam volna, hogy ennyire intelligens és csodálatos személyiséged van! Pozitívan csalódtam benned! Szuper vagy!
Aki bármit is Erőltet,Az Nem méltó Semmilyen kapcsolatra sem!...Én legalábbis,ha tehetem,inkább elkerülöm azokat,akik Bármit is rám szeretnének erőszakolni...Nem hogy még egy ilyen,akár barátom is legyen!...
Én is introvertált vagyok és abszolút egyetértek azzal amiket mondasz meg tapasztalsz. Elvagyok én magammal, de a magányt nem szeretem, ami nem egyedüllétet jelent ugye. Nehezebb a mai világban ilyennek lenni mert minden a felszínes, hangos, harsány, "fiatalos" bratyizós, "mindenki szeret mindenkit" korszellembe tuszkol bele és ha kilógsz akkor "baj van veled". A társaság engem is idővel lefáraszt, lemerít.De mindig a közegtől függ mennyire nyílok meg, van hogy be nem áll a szám egész nap. Én sem "szeretem" az embereket alapból:) Sokszor egyszerűen nem érdekelnek...nem érdekesek....hülyén hangzik, de ez van. Alapból csak azért mert valaki egy másik emberi lény nem fogom szeretni. Főleg itt a "Balkánon" ahol rengeteg a "proli"("A hangosak"). Macskák: ez egy introvertált közös pont lehet:) Egy zárkózottabb személy ritkán kutyás. A macska is intro, jön megy, teszi a dolgát, ha olyan kedve van bújik, jön, dorombol....aztán hagyd békén:) Imádom. nem kell a "seggét kinyalni" mert különben éhen hal....független.
Egyébként nem kell erőltetni semmit, de toleránsabbnak kell lenni egymással. Kár hogy az iskolában, otthon, nem beszélnek erről a jellembeli különbségekről...sok szorongással, frusztrációval teli évet lehetne megspórolni!
Amúgy eddig ez a legjobb sminked....a fülbevaló, a frizura is rendben van!
Miért lenne ez a korszellem? TikTok-on vagy bárhol mindenki csak azt hangoztatja hogy milyen “introvertált” vagy éppen szociális szorongásos vagy hogy mennyire utálja az embereket. Nem igazán találkoztam sem neten sem élőben olyan személyel aki kifejezetten extrovertáltnak vallaná magát, 99%-ban mindenki az introvertáltságáról beszél de aki extrovertált az általában enyhíteni próbálja. A “mindenki szeret mindenkit” pedig aztán pláne nem jellemző főleg Magyarországon de amúgy egész Európában sem. Az USA-ban van ez a “korszellem” de ott meg már elég régóta. Amúgy mi a baj a kutyákkal? Miért van ez a kérdés hogy “kutyás vagy macskás?” minden állatot szeretek és volt kutyánk is, cicánk is hasonlóan szeretem mind2-őt. Eredetileg a kutya volt a kedvencem a macska a 2. de miután volt cicánk szinte egyenlő inkább.
Nem is értem ezeket a cikket. Nem vagyunk egyformák. Van, aki zárkózottabb, van olyan, aki nem. Azt pedig, hogy ez miatt kellene idegesíteni magunkat, vagy ez miatt ellenségként kellene tekintenünk egymásra az már felháborító. Én hol ilyen, hol olyan vagyok. Nagyon sok mindenen múlik. Plussz nem mindegy milyen emberek vesznek körűl. Szóval engedjük már el ezeket a dolgokat.
Köszi Móni ezt a videót. Nagyon jó, hogy itt vagy a RUclips-on.
Jómagam szeretem az énidőt, hiszen mindenkinek kell, de hamar megnyílom, és barátkozom, de nem mindig volt ez így...anno a suliban félős voltam, a sok cikizés miatt, és bántott, hogy Nekem miért nincs annyi barátom, és programom, mint sok más korombelinek, de mostanra egyszerűen felnőttem, és rájöttem, hogy nem kell ezer ,,barát,, és folyton menni...ha van rá lehetőség, élek vele, sokat beszélgetek, bárkivel, aki szimpatikus, és ha ígéretes program adódik, elmegyek és mindig jól tudom magam érezni 😊
Na de hát igen...vannak olyan emberek, akik konkrétan feltűnési viszketegségben szenvednek (vagy inkább a környezetük tőlük), és egyszerűen túltolják, nos Magukat...le akarják tolni önmagukat az emberek torkán, szemén, fülén, és le se szarják, hogy kíváncsi-e bárki erre a folyamatos műsorra.... természetesen sokszor ez óriási önelégültséggel is tud párosulni, ugyanakkor sokan pont hogy csak a külvilágnak játsszák az agyukat, belül nagyon nem ilyenek (sokszor látszik is, hogy megjátszott személyiség), de a közös a két verzióban, hogy semmi, nulla, zero empátia....csak saját magukkal vannak elfoglalva, hogy csak és kizárólag Nekik legyen jó, mert akkor minden happy, de hogy a másik ember hogy érzi magát, arra magasról tesznek... nevezhetjük őket extrovertáltnak, de én csak feltűnési viszketegségnek nevezem mindezt...a legtöbb ember számára unszimpatikus, taszító, és egyenesen ellenszenves viselkedés...azt hiszem erre találták ki a ripacs kifejezést 😅
Amennyiben a szerző a saját gondolatait írta le, úgy azok alapján nárcisztikus, aki valójában nem hogy nem érzi magát tökéletesnek, hanem egyenesen kisebbségi komplexusa van, aki folyamatos külső megerősítést követel, hogy mindenkinek kell, és úgy jó, ahogy van, mindent jól csinál. És, amkor ezt nem kapja meg, akkor szembesül a valósággal, nem tud elmerülni a saját álomvilágában, emiatt a külvilágra hárítja felelősséget. Mindenki hibás (jelen cikken éppen az introvertáltak), csak ő nem. Tipikus nárcisztikus hozzáállás a másik határainak be nem tartása, nem hajlandó megdolgozni a másik bizalmáért, hanem azonnal, az első percben követeli azt, úgy, mintha fél élet óta ismernék egymást. Fogalom zavarban van, mert az extroverzóit összekeveri a felszínességgel és a nárcizmussal. Neki már az erőfeszítés, hogy a másikkal kedves legyen, de nárci létére nem tudja, mi a kedvesség, így nem is tudja hitelesen előadni.
A cikkíró hölgy elég felszínes, és a gondolatai pontosan elárulják,hogy miért nem akarnak vele barátkozni. És sajnos az ilyen embereknél ez a kisugárzásukban is észrevehető és én introvertáltként pont az ilyen típust kerülöm el jó messzire. Nekem sincs túl sok szociális igényem és nincs is sok barátom, de azzal a kevéssel én pont jól elvagyok és így érzem magam boldognak 😃 és vajon miért van ilyen megfelelési kényszere? Nem lehet valaki mindenkinek szimpi.
Nagyon jól megfogalmaztad azokat a pontokat amiket én is vallok, tapasztalok magamról. Nagyon helyzet és társaság függő mikor mennyire nyilik meg az ilyen embert mint mi introvertáltak. Aki a cikket írta annak van személyiség problémája vagy egyéb, ebben nem vagyok otthon de megfelelési kényszere biztosan van.
Egy masszív introvertált véleménye: Áldozatnak állítja be magát a cikk írója, pedig pont az amitől a legmesszebb van. Amit állít az köszönö viszonyban sincs a valósággal.
Hát először felháborodtam a címen, mondom te extrovertált? Es miert kell fikázni az introvertàltakat? Aztán megnéztem a videót.❤️🤦🏼♀️🤣
En ambivalens vagyok. Bírom mikor egy extrovertalt megkerdezi egy introvertalttol hogy miért csendes. Ennyi erővel ok meg miért olyan kbaszott hangosak?
Én a személyiség tesztem szerint több mint 90%-ban introvertált vagyok, de velem is az a helyzet, hogy amikor olyan emberekkel vagyok, akik mellett kényelmesen érzem magam, mint a családom, vagy a legjobb barátnőm, akkor szinte soha sem merül le a social battery-m, de ha meg olyan emberek között vagyok, akik előtt még nem tudtam megnyílni és feszengek, akkor 1-2 óra és teljesen kész vagyok, és legszívesebben hazamennék, hogy az ágyban fekve a plafont bámuljam..
Ja, hogy az ő belső bizonytalansága miatt kellene nekem mosolyognom, akkor is, ha pl most halt meg a kutyám. Most tényleg? :D
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nem azért létezek, hogy randomjózsik meg randomgizik boldoggá legyenek téve a létezésem által.
Én is felénél járok ennek a spektrumnak kb (a kovidtól otthonülősebb lettem azt észrevettem), alapvetően bármikor elbeszélgetek két órát telefonon ha felhív valaki akit szeretek, meg ha társaságban vagyok, ott sokszor én vagyok a mókamester is akár, de mindig nehezemre esik kicsit ha menni "kell" valahova, meg leszív a társasági élet élése, utána kell magamban otthon töltődnöm. És tök nyugodtan megkérdezném a savanyú képű barátomat/ismerősömet, hogy van-e valami baj, ha úgy látom, hogy van. Lehet, hogy szar napja volt, és azért jött el, hogy hátha ki tud belőle zökkenni. Lehet, hogy szeretné elmondani. Vagy nem. Az is ok.
Szia Móni! ^^ én szerintem INTP/INTJ személyiség típussal eléggé introvertált vagyok. Első látásra két tő mondatot alig bírok kinyögni, ha meg tudok nyilni akkor a társaságban hamar aktív vagyok.
A cikk író szerintem (tapasztalatok alapján) egy "én" központú nárcisztikus személy lehet aki nem veszi észre mások határait és nem hajlandó elfogadni a határokat.
Egyáltalán nem, a nárcisztikustól elég távol áll hiszen megfelelési kényszeres és csomó komplexus a van. Egy nárcisztikust sosem érdekelne hogy jóban legyen másokkal, igazából még az se hogy pozitívan tekintsenek rá, egy nárcisztikust csak az érdekli hogy “erősebbnek” és “jobbnak” lássák, hogy irigyejék. A cikk írójának az sem kizárt viszont hogy kisebbségi komplexus a van.
"Kérem a Nobel-díjat" jaj, ezen mekkorát nevettem. 😀 Nagyon sok mindenben hasonlítunk ami az introveltált személyt jelenti és ennek örülök, mert nem érzem magam egyedül. Ahogy a véleményeddel is azonosulni tudok. Olyan, mintha az évek alatt összejött gondolataimat összefoglaltad volna. 😀 Köszönöm, érdekes volt és kíváncsian várom a következő cikk kiveséző videódat! 😊😘
16:40 harsány
A legjobb barátom és én inkább introvertáltak vagyunk, és van, hogy hónapokig nem beszélgetünk (távol kerültünk egymástól és nem tudunk élőben beszélgetni, csak messengeren), majd nem ez a "szia hogy vagy, rég beszéltünk" csak belevágunk a beszélgetésbe, küldünk egymásnak dolgokat, amiről tudunk beszélgetni.
Anyósom a hangos/harsány kategória. Tűz és víz vagyunk. Egy idő után nagyon fárasztó. 😅 Kell a távolság tőle.
Móni , most a semmiről beszéltél...😁 Már ha azt a cikket vagy mit vesszük alapul, az egy full kam.történetek halmaza , direkt társadalmi feszültség keltés...mint annyi de annyi minden a médiában , a hírekben , végtelen direkt ellentétek szítása ....mindig is ez volt🤗 Be kell hogy illeszkedj , egy általuk kitalált társadalmi normába ...stb..stb..de amúgy jól látod a dolgokat, pont ojan vagy mint én 😆 már ebből a szem pontból 😛👍🍻
Teljesen értem, hogy mire gondolsz hangos emberek alatt 😅 ők nekem ilyen minden lében kanalak, mindig mindenhol ott vannak kategória, vagy aki túl pörgeti magát a nap 24 órájában. Én is tudok porogni, szeretek beszélgetni másokkal, csacsogok, de szeretem a csendet, a nyugalmat, néha elvonulni, távol a tömegtől, az emberektől. Nem szeretem a hangos, kiabáló embereket sem, en magam halkan beszélek, ha nem kell, akkor nem kiabalok. Olyan közegben, ahol úgy érzem, hogy nem erdeklem az embereket, csendes megfigyelő vagyok, egyébként be nem áll a szám baráti társaságban. Ha kicsit többen vannak már, például munkatársak, vagy régen osztálytársak, utálok úgy beszélni, hogy mindenki engem néz. Ilyenkor arra koncentrálok, hogy csak ne mondjak hülyeséget. Sokat lazultam az évek alatt, már nem ver le úgy a víz, de azért a szívem még mindig felgyorsul 😅
Hú de felcseszett ez a cikk :D
Amúgy a harsány a szó amit kerestel szerintem :)
Én meg helyzet függő milyen vagyok egyébként. Társaságba imádok barátkozni, de barátságot folytatni ritkán szeretek, mert sokan nincsenek benne a számomra elviselhető skalaban sem
Hangosra talán jó alternatíva a minden lében kanál, harsány emberke. 😁
Drága Móni!! És az olyan csajokkal mi a Helyzet, aki eleve csak a pénzemért van velem, ott és akkor kér zsét, amikor csak lehet és tud, és amikor Besokallok, hogy mostmár aztán igazán elég, akkor még Neki áll Feljebb és azonnal Ghostingol. Akkor mit tudok csinálni?? Ha erről csinálnál egy videót, azt nagyon szépen megköszönném. Előre is köszi!! 🙂🙂🙂
Nagyon tetszett a videó! Örülök hogy megtaláltalak.
Amúgy úgy tűnik mintha nem is egy felnőtt nő írta volna ezt a cikket...😅 És inkább önmagáról szólt az egész. Szegénynek tényleg mennyi "fájdalmat" okoznak az intrók...
Az a hangos szó amit keresel.. az energia vámpír 😁
Ez jó volt!😂Dettó,nem értem miért született meg ez a cikk
Amikor olvastam ezt a cikket, nekem csak az jött le, hogy a cikk írója mennyire kétségbeesetten szeretné, hogyha mindenki szeretné őt. Köze sincs az introvertált/extrovertált kérdéskörhöz (szerintem), szimpla megfelelési kényszer, ami az ő problémáit okozza.
Ebben a cikkben csak azt hallom, hogy én én én. Én nekem rossz, én nekem fáj, én nekem nehéz... Hát én meg ilyen énközpontú embert ritkán látok. A hangos embereket én sem szeretem, viszon a szó amit rájöttem, hogy keresek rájuk a harsány volt.
Szia Mónika!
Tetszik a videód, én most épp egy ilyen emberrel ismekedem.
Bár én is az vagyok. Intro.
És Tetszik a Pallas Athéné szobrocskád!
Szeretsz alkotni. 🙂
Szerintem semmi köze nincs ennek az egésznek a introverzióhoz-extroverzióhoz. Ez a cikkíró csaj olyan szinten önbizalomhiányos, hogy szüksége van minden embertől a visszaigazolásra, hogy ő jófej. És valaki ezt szolgáltatja neki, valaki meg nem. Akinek ilyen szintű megfelelési kényszere van, annak mondjuk tényleg inkább el kellene kezdenie a saját belső világával foglalkozni, lehet, kiderülne róla, hogy valójában nem is extrovertált, csak a szülei nem szerették eléggé... :/ (nem roastingolok, komolyan gondolom)
Szerintem is ez lehet a valóság .
A She-re katasztrófa turistáskodni jártam egy ideig, de aztán megcsömörlöttem az infantilis cikkek, és a még kiábrándítóbb kommentelők tömegétől :P
Introvertáltak agresszívan próbálnak extrovertáltakat introvertáltakká konvertálni.
Elképzelhetetlen.
Kiskorom óta tapasztalom, hogy a visszahúzódóbb emberekkel gyakran azért beszéltek, az osztálytársai, hogy éreztessék hogy még velük is beszélnek.
Gyerekkorban ez mondjuk tényleg kedves.
Én meg a Győrffy Páltól vagyok kifeszülve....van még lejebb??Most már cipőfutár szolgálatot reklámoz.Bocsmá,hogy ide írtam,de a videód közben,2x tolták ezt az arcomba..🙂A téma viszont remek,szeretem a beszélgetős tartalmaid!
nekem sok introveltált barátom van és nagyon szeretem őket. :)
Salamon Kitti videóit nézzétek meg tik tokon én imàdom őket 🥰
Nekem egyszer volt egy Nagyon nagyon hangos Barátnőm, maga a megjelenése is az volt, aztán rákanyarodott a pénztárca témára. Szinte azonnal dobtam, és megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot. Ma már tudom, hogy Helyesen tettem.🙂🙂🙂🙂🙂 Remélem magára ismer az illető Dorinának hívták amúgy. A pénztárca témát, természetesen úgy értem, hogy emlékszem, hogy a kapcsolatunkat kihasználva Hányszor megfuttatott a Western Union meg hasonló förmedvények felé. Aztán vége lett, mert természetesen szinte azonnal Megszakítottam vele minden kapcsit. Úgyhogy ilyenféle pofonok is vannak az Életben, és ezt is el kell tudni viselni!!!
Szerintem a" hangos" esetében a harsányra gondoltál:)
A videó címét látva majdnem megsértődtem! Na mondom megnézem mit nem szeret egy extrovertált személy egy introvertáltban. 🤔 És akkor így nézek, hogy: ja, hogy Móni is introvertált?! 😯😃 Hát ezért nincsenek nekem barátaim... 😅 Valahogy egyik sem tudta eddig megérteni és tolerálni, hogy nekem nincs szükségem rá, hogy napi szinten találkozzam velük. Sőt... 😃 Így idővel sajnos lemorzsolódtak..
Nem sokat vesztettél ilyen barátokkal!...Milyen barátok már azok,akik azt várnák valakitől,hogy feltétlenül napi szinten találkozzon velük,csak,mert a "barátjuk"!?...Nekem sincsenek barátaim,de én az ilyen "barátokat"magam küldeném el a francba,nem hogy még megvárjam,hogy maguktól morzsolódjanak le!....
Akkor ezen nem csak én húztam fel magam amikor elolvastam:D
Na pontosan én is ilyen vagyok😅Ha olyan a közösség akkor elég nyílt vagyok,de pl idegenekkel hááát nehéz
Klaus Schwab, The Great Reset-ről mi a véleményed? Tudom nem témába vág, én nekem teljesen kimaradt ez a "program".
Kicsit elhűltem mikor a magántulajdon megszűnése került szóba.. Lehetséges ez a sok "okosság" amiről beszélnek?
Az vagyok és az is maradok. Így születtem.
Ez a She-life magazin egyre borzalmasabb és bicskanyitogatóbb kezd mostanában lenni, ahogy én észrevettem. Lehet náluk ez most egy "marketing fogás" mert sokan leállnak vitatkozni a kommentekben. Én legutóbb a tetoválós cikkükbe futottam bele és akadtam ki rajta.
7:58 “ha valaki nem mosolyográm, én teljesen elbizonytalanodom (...) Hiszen ha tetszené, mosolyogna!” Na ki is a nenáts virág?! XD
Ugyanígy van nálam is mint nálad. Jó hogy megfogalmaztad, jó tudni hogy más is van így. Megnyugtató
"Kicsit" megkésett reakció: Nem lehet, hogy az illető pont azért nem viszonozza a baráti közeledést, mert esetleg pont, hogy érzékeli, hogy nem valódi a baráti közeledés"?"
Én is inkább introvertált vagyok,és egyébként én teljesen meg tudom érteni pl azt,hogy miért még is olyan oké neked,hogy a kamera előtt hosszasan beszélsz...Mert pl én is szívesen beszélek vagy írok hosszasan bármiről,ami érdekel engem,de ebben engem sem érdekel annyira a személyesség...Aki szeretné, meghallgat vagy pl elolvassa,amiket írok,aki meg nem,az nem...Én is akármeddig el vagyok egyedül is,bár jelenleg amúgy is egyedül vagyok....De pl nekem soha semmi problémát nem is jelentett az egyedüllét...Nem értem azokat,akik mindig nyavalyognak az esetleges egyedüllétük miatt,ráadásul,sokszor úgy,hogy közben meg teljesen egyedül nincsenek is,mert pl van vagy vannak barátaik és/vagy házi állatuk vagy házi állataik...Ilyenkor,az ilyen ember Őket is semmibe nézik,azokat,akik még is csak vannak nekik,sajátmagukon kívül is!...És számomra is az egyik legellenszenvesebb ember-kategória az úgynevezett Hangos típus!...Ez is egyfajta erőszakosságot árul el az ilyen emberek jelleméről,hogy őket feltétlenül minél inkább hallják mások is meg ilyenek!...Ezen kívül pedig,minden egyéb,erőszakos jellemű ember is nagyon taszít engem!...Ki nem állhatom,ha bárki is,bármiben is,de Erőszakoskodik velem!...Ez az idióta nőci is nagyon ellenszenves volt számomra,aki azon okoskodott,hogy miért is olyan szörnyűek az introvertáltak!...Az ilyen embereknek kb az a legfőbb bajuk,hogy Nem körülöttük forog az egész világ!...
Szia! Na ezzel van tele a … amikor az mondják a magyarok olyan szomorúak hát nem látom más országban vigyorogna mindenki! Ja meg munkaköri leírás légy boldog és mosolygós ! Én egyébként boldog nevetős fecsegő vagyok! De szerintem elég ha kedves az eladó vagy bárki más! De lehet szar napja bárkinek.😉👍
Amikor megláttam a címet felkaptam a fejem. Szerintem fölösleges az introvertáltakat vagy az extrovertáltakat elítélni. Mind a két csoportban lehet olyan embereket találni, akik éppen szimpatikusak vagy éppen nem azok az adott személynek. Személy szerint nekem is vannak introvertált és extrovertált barátaim. Mindegyiküket imádom, de képes vagyok "lemerülni" tőlük. Akkor egy kicsit magamba zárkózom és kell idő míg feltöltődom. Illetve, ahogy mondtad lehet, hogy több van az adott személy zárkzottsága mögött, mint amennyit elsőre láttunk és idő kell neki, hogy beavasson minket a részletekbe, HA érdemesnek tart rá minket.
Emellett nagyon jó videó lett és intelligens gondolataid vannak, szuper vagy!
A cikket író nő jobban tenné, hogy az írás helyett inkább önismereti témákra és társaira feküdne rá.
Önértékelés, önbizalom, kényszeres megfelelés (ez sok esetben lelki gondokra utal), emberismeret hiánya jelentkezik nála a kis fogalmazása alapján. Öncentrikus, kényszeresen akarja a másikat úgy, hogy a logikát se látja tettei mellett. Nincs értelme olyat barátnak felszedni, aki azt nem akarja, nincsenek egy hullámhosszon már az elején, hiszen minden kapcsolati formához két fél kell. Párkapcsolatra se lehet valakit rávenni - nem jövőképes. Vajon milyen lehet ez a nő párkapcsolatban? (Lehet pont olyan, akik miatt a férfiak "általánosítják" a nőket?)
Empátia, észlelés, megfigyelés, elemzés, helyes cselekedet, logika stb is szükséges a kommunikációhoz nemcsak a nagy száj és felszínes nyitottság, amit ő "bátorságnak" gondol. A kommunikáció része az is, hogy tudjon valaki értelmezni pl egy adott szituációt, amelynek pl jelentős része a nonverbális kommunikáció is. Azért felszínes, mert egyáltalán nem érti mi zajlik körülötte és a másikban, hogyan kezelje embertársát helyén, no meg ezzel legbelül hogyan számoljon el.
Mindegy, hogy extro vagy intro valaki, tudni kell kezelni az embereket, ismerni a világot és annak működését.
Az pedig tény: Nem volt, nincs és nem is lesz olyan személy, aki mindenkinek megfelelne, tetszene, szép lenne.
Jómagam 90% feletti introvertált vagyok, ám a kommunikációm és problémamegoldó képességem miatt az idegen személyek extrovertáltnak hisznek, holott nagyon nem. Csak megfigyeltem dolgokat, összegeztem és tudom kezelni az embereket, mert több aspektusból nézek mindent és mindenkit.
Számtalan olyan esetbe is belecsöppentem, ahol szépen megoldottam az emberek konfliktusait és utána normálisan kezelték egymást. Sajátjaimat jól kezelem és képes vagyok 180°-os fordulatot elérni emberekben. Ennek alapja pedig az önismeret és tudatos gondolkodás, kontroll, érzelmek kezelése, avagy megfordítása adott szituációkban. Az érzelmek kezelésébe tartozik a sajátom és másoké is.
Kedves Kata nem tudom hány éves, de egy értetlen tinire emlékeztet, akinek még fogalma nincsen a világról s hisztizik, mint egy gyermek, aki nem kapta meg a boltban a csokit a polcról, amely előtte volt, ám mégsem majszolhatja kezeiben tartva azt.
Nem az introvertáltakat általánosítva kellene elkönyvelni, ráadásul ilyen vulgáris tini módon...
Ezen lehet változtatnia kellene, főleg ha extrovertált személyiség, hiszen több ember felé "nyit".
+Több tapasztalatnak kellene lennie kommunikáció/ismerkedés terén.
Nemde?
Az introvertáltak zöme sokkal nyitottabb, főleg témákban, mélyebb dolgok kifejtésében, azoknak teljes összefüggésének megértésében...stb.
Elemeznek, megfigyelnek és összegezve azokat megértik a dolgok működését.
Ezért is van az, hogy ők önazonosabbak sokszor. Ami/aki nem érdekli őket megmondják vagy szimplán nonverbális jelet leadva tudatják azt. Persze nekik is helyén kell kezelni a kommunikációt és az értelmesebb része meg is teszi.
Sok minden összességétől függ az, hogy ki hogyan kommunikál. Az extro/introvertált amolyan 2 nagyobb tényező csak, ám a kommunikáció mindenkié.
Ezáltal tudod azt , hogy hol s hogyan tudod kibontakoztatni a másik felet. Introvertáltabbakkal legtöbbször pl 1-3 fős beszélgetés keretében, főleg akinek még nem elég fejlett a kommunikációs képessége, mert mondjuk fiatal és nehezebben kezeli a helyzeteket. +jobban kedvelik a kisebb hangú társalgást, letisztult kellemesebb hangokat, melynek van egy relax érzése (a nagyon harsány, hangos személyek ezért zavaróak).
Megértés.
Na, pont a cikkíró féle emberek nem fognak soha a büdös életben magukba nézni, mert mindenki hülye, csak ő helikopter... Vagy soha elismerni, ha valamit elcsesztek.
🙂🌹
Én is olyan tipusú ember vagyok aki viszonylag ismeretlen emberek között inkább csendes megfigyelő,aztán ha úgy látom nagyjából egyezik a humorunk,nézeteink akkor kiengedem a személyiségem.De alapvetően utálom az embereket,inkább a macskáimhoz beszélek mint hogy idegenekkel ismerkedjek 😀
Szia. Èn is teljesen ilyen vagyok mint te. Amit nèha nehezen èlek meg. Ès az èn párom is ilyen
Szia kedves Móni Nagyon gyönyörű a Frizurád és a sminked fulbevalod mint Egy Hollywoodi sztárnak Majd lesz a másik Macskarol is videó légyszi légyszi
Nekem is van egy barátnőm aki nem szereti ha ölelgetik. Pacsival szoktunk köszönni egymásnak. Ennyi :)
mikor elolvastam a címet eléggé megrettentem aztán elindult a videó és felsóhajtottam 😅😂
Igen én is ilyen személyiség vagyok
Olyan jó , ahogy ezeket így Felolvasod drága Móni!! Szerintem tökre Aranyos dolog, ahogy felolvasod Réka problémáját is, és ahogy elmondod az is!!
Reggel sminkeléshez megnézem majd na de Genshin Impact gaming mikor lesz Móni???😭😩
Kell kamera meg mikrofon :'(
Szerzünk ha kell 💳💥💳💥💳💥
Nyilván tudom, hogy vannak már introvertalt emberek is, de elvarázsolt, mikor a video elején leírtad kb a fél személyiségem anélkül, hogy ismernénk egymást
Sokszor van az, hogy valójában Extrovertáltak vagyunk, de introvertáltnak kell tűnnünk ahhoz, hogy Néha észrevegyenek bennünk Normális, és Kedves Emberek. Én pl. Mónival abszolúte Extrovertált vagyok, de k****** érdekes!! 😂😂😂🙂🙂🙂
Ez a cikk sokkal inkább egy nárcisztikus önvallomás, mint az, hogy az introvertáltakról szólna
Az Extrovertáltak sokszor nem empatikusak. Ha nem beszélsz, biztos beteg vagy. 😅 ☹️
Még nem kezdtem el a videót, de: Bocsánat! :D
Jaj, hogy te is introvertált vagy. :D
Mauuuuuniii, te introvertált? :D Neeeeeee!
Szerintem a „harsány” szót kerested. Bennem is megfogalmazódott ez már, nagyon nehezen viselem az ilyen embereket.
A “cikkíró” alapból nagyon el van tévedve. Az introvertáltak többsége nem szenved attól, hogy introvertált. Attól viszont igen, ha csesztetik őket.
Ilyen empátiahiányos emberrel amúgy én sem barátkoznék. Biztos kiborítanám szegényt.
Még megsem néztem de már most tudom hogy jó lesz
nem bírom az ilyen kommenteket xd
@@kriszta.g9508 na én meg az ilyeneket xd,de most komolyan ezt most miért tartodtad fontosnak leírni,baszki mond el a magadban hogy ez milyen idegesítő és ennyi.
Mintha mutteromat hallanám a cikkíró szájából :DDDDDDDDDD Na, vajh miért szar a viszonyunk?
Akinek olyan barátnői vannak, mint Rékának, oda már minden ellenség?
Végig az volt az érzésem, hogy a cikk írója csakis egy 15 éves nebáncsvirág lehet.
Intj?
Én is introvertáltnak vallom magam, új emberekkel nehezen ismerkedem a magánélrtben. Viszont a munkahelyen ez picit átfordul, ott inkább vagyok extrovertált /volt pozícióm miatt talán/, folyton jönnek mennek az emberek és nem jó a monoton munka 8 órán keresztül csendben. Hál isten vannak ott barátaim akik elég cserfesek, szóval eme igényeim ki is vannak elégítve. Csak a párkapcsolati rész bajos, mert rettentő nehezen ismerkedem ilyen téren.
Ő a férfiaktól is elvárja hogy mosolyogjanak rá, mert akkor nem szeretik. De ez igazából az ő kisebbségi komplexusa. és elég primitiv értelmi szintre vall ha ezt valaki nem tudja felfogni.
8 perce, yeey.🥳
Ennek az írónak...ez az a kategória, akinek nem adnék szavazójogot se. A legelején kiakadtam és most tartok annál a megmentős résznél. Néha csak az kell, hogy ott legyél és támaszt nyujts, nem, hogy te ott sziporkázva pattogsz és próbálod bevonni, megmenteni... Utána meg, hogy rohadjon meg???..ááááá. Mi ez a cikk?
Ez inkább 1 ok 5féleképpen megrágva. A cikkírónak valóban inkább azon kéne elgondolkodnia, miért van benne ez a kényszer, hogy mindenki szeretetére pályázik, meg hogy csak a "megmentő" szerepben tetszelegve (és ezáltal a másikat szerencsétlennek beállítva) érezheti toppon magát. Másfelől, van különbség az introvertáltság és a bunkóság között. Ismeretlen társaságban én is hajlamosabb vagyok a csendes szemlélődő szerepét felvenni, de attól, hogy nem szólok semmit, még nem kötelező úgy nézni, mint aki mindjárt elhányja magát, mert ez tényleg zavaró lehet azoknak, akik esetleg nem tudják, hogy az illetőnek mindig ilyen feje van, és nem csak őket nézi megvetéssel.