Cseh Tamás : Az égboltsapkájú

Поделиться
HTML-код
  • Опубликовано: 16 окт 2024
  • Aki előtt a kaput becsukják,
    és azt kiálltják: „rosszkor születtél!
    Megáll a csöndben, és arra vár még,
    Hogy tán kiszólnak,
    talán csak játék.
    Ott álldogál még amíg az este-az ő estéje
    Leszáll a földre.
    Kisétál csendben kettős fasorba,
    végén kilép az üres világba.
    Fejébe húzva kerek kék sapka,
    simára húzva, körben leszegve.
    Az úton nem szed mellé virágot,
    holtáig hordja égboltsapkáját.
    Tündér szemekkel üres mezőkre,
    határ határát ahol elveszti
    mindig van onnan tovább hova menni,
    ottan többé már nem ismeri senki.

Комментарии • 17

  • @agnesszabo41
    @agnesszabo41 2 месяца назад

    Gyönyörű dal!

  • @BSideEye
    @BSideEye 14 лет назад +1

    Egyik kedvencem tőle

  • @noelfarkas4038
    @noelfarkas4038 11 лет назад +6

    szomorú, hogy csak 5000-en kíváncsiak erre a csodálatos alkotásra, a szemetet meg milliók nézik

  • @katuci56
    @katuci56 10 лет назад +4

    weöres vers, tudhjátok??? csoda

    • @TheKati108
      @TheKati108 6 лет назад

      Igen

    • @poezis
      @poezis 5 лет назад +2

      nem Weöres vers, Bereményi egy (vagy több) Weöres-vers alapján írta - én is azt hittem, de hiába kotorászok nincs ilyen WS vers. nagyon szép szöveg.

    • @jubilee10
      @jubilee10 5 лет назад +4

      @@poezis Weöres Sándor Az égsapkájú ember című verse volt az alap.
      AZ ÉG-SAPKÁJÚ EMBER

      Akinek azt mondják: „rosszkor születtél,
      kotródj az anyád méhébe vissza”:
      e véráztatta kapun nem dönget,
      az csak egyszer nyílt, zárva találja;
      elindul a hosszú kettős fasorban,
      végén kilép az üres világba,
      s a fején jelként (hogy rablók ne bántsák,
      úgy sincs semmije:) kerek kék sapka.

      Kék sapka, tetején taréja nincsen,
      simára húzva, körül beszegve,
      két kis vakond-prém hajlik a fülre,
      alul az álián tök-inda tartja,
      az útról nem szed melléje virágot,
      s ahogy vándorol tájakra temetve,
      mindenütt fedi a sima kék sapka,
      holtig eltart a kerek kék sapka.

      A volt otthonból, két szellő közt,
      fátyolos szemmel, tündér-tekintettel
      bandukol a hosszú, kettős fasorban,
      jobbról-balról függő zöld falban,
      végül kilép az üres mezőre,
      ahol a határ a határát veszti:
      onnan mindég van tovább hova menni
      ottan többé nem ismeri senki.

    • @poezis
      @poezis 5 лет назад

      @@jubilee10 nagyon köszönöm!

  • @miki1900
    @miki1900 14 лет назад

    választhattál volna más képet is, a zene lehengerlően fantasztikus

  • @juditkamondi367
    @juditkamondi367 11 лет назад +2

    az ember gyenge, de gyönyörű

  • @juditkamondi367
    @juditkamondi367 11 лет назад +1

    voltak
    lesznek, mert nem lehet, hogy ne lehessenek

  • @seckerland
    @seckerland  14 лет назад +1

    @miki1900 Igaz. Majd javitok rajta.

  • @juditkamondi367
    @juditkamondi367 11 лет назад +1

    dehogynem

  • @juditkamondi367
    @juditkamondi367 11 лет назад

    nem fontos

  • @katuci56
    @katuci56 10 лет назад

    bocs,
    tudjátok?