Mit mond a Szent Biblia a HOMOSZEXUALITÁSRÓL?

„Minden homoszexuális kapcsolat fajtalanság és Isten ítéletét vonja maga után.”
(John Witmer)
***
A Szent Biblia teljes mértékben meghatározza a keresztény ember erkölcsiségét .
A homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Mózes 18;22. 3Mózes 20;13, Róma 1,26) .
(3Mózes 18,22) „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.”
***
(3Mózes 20,13)„Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.”
„Minden homoszexuális kapcsolat fajtalanság és Isten ítéletét vonja maga után.” (John Witmer)
Sodoma homoszexualis romlottsága. (1 Mózes 19,1-11.)
„Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.” (1Mózes 19,4-5)
A sodomaiak feltett szándéka az volt, hogy homoszexuális kapcsolatot létesítsenek Lót vendégeivel, amelyet éppen e történet kapcsán szoktak sodomizmusnak is nevezni.
A sodomai férfiak „kivétel nélkül” mind részt vettek abban a bűnös akcióban, amely kihívta Isten végső ítéletét. A Szentírás Sodoma lakóit megátalkodott, fajtalan életmódú elvetemülteknek, zabolátlan, kicsapongó viselkedésű embereknek nevezi! (2Péter 2,7)
***
Gibea lakóinak gyalázatos tette. (Bírák könyve 19,22-30.)
„A város férfiai, elvetemült emberek, (Beliál fiai) körülvették a házat,
az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának:
Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele! ” (Bírák könyve 19,22)
A gibeai férfiak összegyűltek a vendéglátó ház előtt és a férfi vendég kiadását követelték, hogy megbecstelenítsék és vele homoszexuális üzelmeket folytassanak. Láthatjuk, hogy Gibea lakói nem különböztek erkölcsi romlottságban, bujaságban Sodoma lakosaitól.
***
Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 1, 25-28
„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban;
férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”
***
Cseri Kálmán református lelkipásztor (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)
„A Szentírás paráznaságnak tekinti az azonos neműek szexuális viszonyát, a homoszexualítást is. Egy ideig vitatkoztak arról, hogy ez bűn vagy betegség. Ma már ott tartunk, hogy az egyik neves magyar szexológus azt mondja: a szexualitás delikát formája.
Ide tévelyedhetünk el Isten igéjének világos óvásaitól és tanításaitól.
A Biblia tanítása szerint a homoszexualitás egyértelműen bűn, és másoknak, főleg sokszor fiatalkorúaknak a megrontása - vagyis erre a bűnre való kényszerítése még súlyosabb bűn…
Egyre több szakember állítja azt, hogy a homoszexualításnak nem genetikai és nem hormonális okai vannak, tehát nem valami végzet, ami ellen nem lehetne győzelmesen harcolni, vagy amiből nem lehetne szabadulni, hanem sokszor a rendezetlen családi körülmények, a nem megfelelő apa vagy anya modell, vagy rossz, negatív ráhatás, esetleg kényszerítés vezethet ide.
A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el a homoszexualitást, hanem egyenesen emberi joggá léptette elő. Azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja.
És ez a szemlélet, meg amit ez sugall, feloldja az emberekben levő természetes védőgátakat is, és ezért árasztja el ez ma a világot.”
***
Kálvin János (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)
„Ez már a gonoszság csúcspontja, amikor a bűnös annyira szemérmetlenné válik, hogy egyrészt vétkeiben tetszeleg s nem tűri, hogy ezekért őt gáncsolják, másrészt ugyanezeket másokban helyeselve támogatja. Ezt a reménytelen gonoszságot így jellemzi a Szentírás:
„Örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.”
(Példabeszédek 2,14). Hasonlóképpen a parázna is: „...dicsekedett gonoszságában” (Ezékiel 16,25).
Mert aki szégyelli magát, az még gyógyítható.
Ahol azonban a vétkezés megszokása folytán a szemérmetlenség oly nagy fokra hágott, hogy a bűnök erényekként tetszéssel és helyesléssel találkoznak, ott már egyáltalán nincs remény a megjobbulásra.
Ez már a gonoszságnak arra a legfelsőbb fokára vonatkozik, amikor a nyomorult emberek, elvetvén minden szemérmességet, ISTEN IGAZSÁGÁVAL SZEMBEN vállalják a bűnök védelmét...