A 70-es években általános iskolásként jártam ott először. Majd a 80-as években a barátnőmmel, utoljára a 90-es években a gyerekeimmel, feleségemmel és anyámmal voltam ott. Nagyot változtatott rajta az állag megóvó tevékenység.
Siroki hegyek Repül a táj, ahogy szemem a vonatablakon keresztül szárnyal, Az utazás végtelenjében lelkemben mozdulatlan vággyal. Mintha nem is a világban lennék, A természet világában egy virág lehetnék. Szárnyaló szabadság repít a hegyekbe szelíden, Szívem örömében végletekig hevítve. Elhagy a síkság más irányba futva tovább, Egybeolvad a belső és a külső világ. Lelassul az idő, az isteni mesés hegyekkel vár, Természetnek hangja az ember szívében pulzál. Ritmusa egy a vonatkerekek ütemével, Szerelmes zene a lélek szerelmes üzenetével. Üzenet, mely lelkünk mélyéből dalolva hív A természet ölébe ringatva, ártatlan gyermeki szív. Harmóniába csókol itt minden hegy és fűszál, Az ember elmerülve bennük a mennyekben kószál. Oh, a siroki állomás a reális természetnek kapuja, Lábamat átjárja az eredetiség köszöntő visszhangja. A lélek szemei látásban tisztulnak örömmel, Minden sejtem az Életet köszöni a valóságba szeretve. Látható és láthatatlan világ itt egyként békében ölel, A hegyek lelkének csókja mindenben erre felel. Varázslat repít az időtlen létbe kacagva, Ilyen szépséghez nincs ereje a szavaknak. Oh, az emberek oly furcsán boldogok, Hegyek szellemében élve időtlen zsoldosok. Szelíd katonái a szépséges Tarna hercegnőjének, Őrzik magukban varázsát az isteni természetességnek. Hűvös illatú kövek őrzik az időtlen múltat. A siroki várra tekintve az ember nem mozdulhat. Múltban és jelenben lenni egyszerre, így utazhat, A lelki harmónia csókjában az ember szíve így maradhat. Végtelen, véges egyszerre ölel magába, Lelki érzésben az otthontalan otthonába. Természetnek arca oly szépen simulva, Az ember lelke anyai szívbe karolva. A szeretet nem mehet innen el csak dalolva. Szíve mindig visszahozza, ha hazavágyik a magasba, Természetnek varázsába az isteni utakra. Samu Zsolt
Jó lenne egy egy ilyen, régebben készített filmhez rövid kiegészítést fűzni, hogy mi történt, merre fejlődött a feltárás-felújítás, stb. a forgatást követő időszakban.
Teljesen igaz, új forgatást is terveztünk, csak a pandémiás idők minket is hátráltattak. A Várak, Kastélyok, Templomok Magazin 2021-es évkönyvében megjelent írásom a várról, már Keserű László aktuális fotóival...
A 70-es években általános iskolásként jártam ott először. Majd a 80-as években a barátnőmmel, utoljára a 90-es években a gyerekeimmel, feleségemmel és anyámmal voltam ott. Nagyot változtatott rajta az állag megóvó tevékenység.
Siroki hegyek
Repül a táj, ahogy szemem a vonatablakon keresztül szárnyal,
Az utazás végtelenjében lelkemben mozdulatlan vággyal.
Mintha nem is a világban lennék,
A természet világában egy virág lehetnék.
Szárnyaló szabadság repít a hegyekbe szelíden,
Szívem örömében végletekig hevítve.
Elhagy a síkság más irányba futva tovább,
Egybeolvad a belső és a külső világ.
Lelassul az idő, az isteni mesés hegyekkel vár,
Természetnek hangja az ember szívében pulzál.
Ritmusa egy a vonatkerekek ütemével,
Szerelmes zene a lélek szerelmes üzenetével.
Üzenet, mely lelkünk mélyéből dalolva hív
A természet ölébe ringatva, ártatlan gyermeki szív.
Harmóniába csókol itt minden hegy és fűszál,
Az ember elmerülve bennük a mennyekben kószál.
Oh, a siroki állomás a reális természetnek kapuja,
Lábamat átjárja az eredetiség köszöntő visszhangja.
A lélek szemei látásban tisztulnak örömmel,
Minden sejtem az Életet köszöni a valóságba szeretve.
Látható és láthatatlan világ itt egyként békében ölel,
A hegyek lelkének csókja mindenben erre felel.
Varázslat repít az időtlen létbe kacagva,
Ilyen szépséghez nincs ereje a szavaknak.
Oh, az emberek oly furcsán boldogok,
Hegyek szellemében élve időtlen zsoldosok.
Szelíd katonái a szépséges Tarna hercegnőjének,
Őrzik magukban varázsát az isteni természetességnek.
Hűvös illatú kövek őrzik az időtlen múltat.
A siroki várra tekintve az ember nem mozdulhat.
Múltban és jelenben lenni egyszerre, így utazhat,
A lelki harmónia csókjában az ember szíve így maradhat.
Végtelen, véges egyszerre ölel magába,
Lelki érzésben az otthontalan otthonába.
Természetnek arca oly szépen simulva,
Az ember lelke anyai szívbe karolva.
A szeretet nem mehet innen el csak dalolva.
Szíve mindig visszahozza, ha hazavágyik a magasba,
Természetnek varázsába az isteni utakra.
Samu Zsolt
Jó lenne egy egy ilyen, régebben készített filmhez rövid kiegészítést fűzni, hogy mi történt, merre fejlődött a feltárás-felújítás, stb. a forgatást követő időszakban.
Teljesen igaz, új forgatást is terveztünk, csak a pandémiás idők minket is hátráltattak. A Várak, Kastélyok, Templomok Magazin 2021-es évkönyvében megjelent írásom a várról, már Keserű László aktuális fotóival...
Üdvözlöm, fotòkat lehet önöktől talàlni valahol? pl.11:10 perckor wz gyönyörű! Nagyon jò a videó,köszönjük 😊
hát a nógrád is érdekes hogy neu=új grad/vár e
a vármegye központ a nővár, és minden faluban van leányvár, földalatti összekötéssel
baromság
cseroki indián temető a Sirok (cherookie)
polgi rendes hülye, először volt pár parasztfalu és a vár....a török meg elvonult...hát nem
mi vagyunk a török=tatár/tartary, tör tör