Jakusovszki Zoltán verse: Búcsú édesanyámtól

Búcsú édesanyámtól!
Megszüntem gyermeknek lenni.
Elmentél fájón, csendben.
Nehéz megérteni, hogy az élet véges,
S még inkább, hogy ez így van rendben.
Mégis, fejet szegve ítélve vagyok
Elfogadni e kegyetlen igazt,
S hogy elveszítessz egy anyát,
Ember még nem talált vigaszt.
Végtelen hála, mit érzek feléd,
Hogy lett oly csodálatos sorsom,
Mit mástól nem kaphattam volna,
S ezt örökkön szívemben hordom.
S e sorsomban megannyi fejezet.
A szeretet, mit megélni hagytam,
És benne volt a végtelen tisztelet,
S az öröm, miből számtalant kaptam.
Magaddal kíméletlen, s miattam
Annyiszor fáradt, s gyenge voltál,
De ebbéli voltodban is hozzám
Mindig hálás szívvel szóltál.
Gyermekid lehettem,
S ezért a legboldogabb ember,
S ahhoz, ahogy vigyázva óvtál,
Csak egy csepp… a végtelen tenger.
S vár még rám egy fontos,
Mindennél fontosabb tettem…,
Hogy megköszönjem mind azt,
Mitől emberré lettem.
A féltés, a mosolyod, a türelem,
És ami csak lett örömöm,
Mindent, amit csak nékem adtál,
Tiszta szívvel köszönöm!
/Jakusovszki Zoltán/

[@CsillaFekete-i5h]

Legszebb! Köszönöm hogy hallhattam! 😭😭😭😭😭

[@juditbiloracki9880]

Gyönyörű 🥰😢🖤🖤🖤

[@paraszimpatikus]

Szívig hatolt.....❤😪

[@agnesguba9368]

Huuuu Zoli!!! Gyönyörű!🖤😥

[@monikaszucs2112]

Gyönyörű! 😢❤

[@andreaohlklaraandrea37]

❤❤❤❤❤❤