Szia Mária, sziasztok. Tegnap késő este (épp az aggódástól nem tudtam aludni) elkezdtem pörgetni az ismerőseim történeteit és megnéztem ezt a videót és valahogy megfogott. Aztán meg meghallgattam egy másikat, majd még egyet...és -én is meglepődtem- alvás után hajnalban megint. Annak ellenére, hogy én is coach (is) vagyok és a párkapcsolatok terén is sok mindent szűrök le aktívan, -sőt, volt, aki szerint párkapcsolati témában is kéne működnöm- volt mit adjon nekem mindegyik :) és mindben volt valami, ami hozzám szólt :) , (olyan is volt, amire sűrűn bólogattam és tudtam kapcsolódni). Gratula! :) + Külön tetszik, ahogy összedolgoztok, ahogy nem nyomjátok el egymást. Ritkán látok ilyen összeillést, nagy szerencsétek van egymással! (Nem kételkedem persze abban, hogy dolgoztok is a kapcsolatotokon, nem csak szerencse.) Így nem csak a tartalommal adtok valamit, hanem a párkapcsolati mintátokkal is. :)
Kedves Orsolya! Köszönjük szépen az értékes hozzászólásod! Nagyon jólesik. Különösen egy kollégától. Annak is örülünk, hogy átjön, ami a célunk volt. Azaz hogy nem a "tankönyv szerinti" tutit akarjuk megmondani, sokkal inkább gondolatindítónak, inspirációnak, példának szánjuk a beszélgetéseket. Úgy gondolom, ehhez nagyobb eséllyel tudnak többen könnyebben kapcsolódni, attól függetlenül, ki hol tart, miben van a párkapcsolatában, vagy éppen a társkeresés útján...
Az eszeskedő mérlegelésnél már ott a bibi,hogy visszavárja az ember azt,amit adott. Így adósnak, lekötelezettnek degradálja a másikat! Az elvárás nélküli szeretetben eleve kölcsönösség van, hisz a másik ember boldogsága boldogít engem is.
Nagyon jó téma. Viszont alapvetően kiegyensúlyozott párkapcsolatban mutatjátok. Mi van akkor, ha párkapcsolatban az egyik fél elvár, akár követel(ez vagy az jár neki), mindenféle viszonzás nélkül? Ugyanez a kérdésem a párkapcsolatot megelőzően ismerkedŕskor, esetleg udvarláskor?
A választásom tükrözi, hogy hol tartok önismeretben. Mit gondolok magamról, hova helyezem magam, mennyire tudom, ki vagyok, mit akarok, és hogyan tudok ennek hangot adni? Mennyire szeretem magam? Hogy áll az önbizalmam? Stb. A kommentben írt esetben feltenném továbbá magamnak a kérdést: mi célból, vagy mi okból vagyok azzal, aki mindig elvár, követel? Miért kapcsolódom, vonzódom olyanhoz, aki így viselkedik? Milyen mintáim vannak? Stb. Amúgy ez egy valóságon alapuló kérdés, vagy hipotetikus?
@@parkapcsolat_podcast ennyire nem haladtam tovább, de elemezhetjük. A férfi kezdeményez, a nő választ. Amikor kiderült, hogy a szerény nő követelőző lett, elköszöntem tőle. Amikor kiderült, hogy a megbízható nő be akart csapni(a fogamzásgátlót titokban el akarta hagyni), elköszöntem tőle. Amikor nem vállalt fel a párom, elköszöntem tőle. Mindegyik elköszönésem előtt szóltam, hogy ez így nem lesz jó. Volt akinél le is írtam, hogy az adott szituációkban mi bántott meg. A neten mindenhol azt tolják - többnyire nők - a férfiak arcába, hogy az első találkozáskor fizessen mindent, szórakoztassa a nőt, legyen úriember, illedelmes, érdeklődést felkeltő. Ugyanez legyen a többi randin is, ha lesz még. Ilyenkor mindig felvetem, hogy mit tesz azért a nő a külső megjrlenésén kívül, hogy pozitív benyomást gyakoroljon a férfire. Én az egyensúly híve lennék mindenben, hiszen mindent meg lehet velem beszélni. Mégis azt látom, hogy mára a férfi - női dinamikában a nő kapni akar, de adni nem.
Párkapcsolat csak azonos értékrendűek között lehetséges. Ez az értékrend, lételvi struktúra, közűlük is a páros elv. Ebben az értékrendben az adni, a forrást jelenti, a jóságot fejezi ki. A pár tagjai csak páros, azaz természetes, vagyis szimbionta harmónia értékrendjében a tagok mellérendelten egészítik ki EGY-mást és az énnel nem foglalkoznak csak az életüket kiegészítő másik felükkel, ezáltal képesek alaposan megismerni egymást. Egy ilyen szimbionta harmóniában az önzetlenség az alap, így a téma felvetése nem releváns, sőt értelmetlen a páros lételvi szinten. Individuumok között csak társkapcsolat jöhet létre a személyiség tulajdonság miatt. Ez az értékrend az egyéni lételv. Talán Szent Istvánhoz köthető a család szentesítése, amit a kalapos királyunk megszüntetett és a legkisebb gazdasági egységként lett definiálva. Ez a párkapcsolatból társkapcsolatot eredményezett, amit az individualizáció egyénekre bontott. Az addig a párt, mint két félből álló egészt az EM-BARt (Káldeusok írása szerinti Magyar biblia), két személyre bontotta, nő személyre és férfi szdmélyre. A személyesedés vagyis elkülönülés, elkülönülő tulajdonság miatt halványult el a felismerhetetlenségig az önzetlenség, a gazdasági kapcsolattá átalakult családban. Innentől amikor elsődlegesen az énre figyelünk, kezdjük mérlegelni az ad-kap egyensúlyt, az önzetlenség visszaszorulása, az én központú logikai gondolkodás miatt. Az, hogy melyikünknek mi az értékes, az értékrend alapján egyszerű megérteni. Fontos az azonos értékrend. Az egyéni lételvet kép viselőknél, a személyesség, elkülönülés tulajdonságuk miatt nem tud kialakulni harmónia. Ők méregetik az életük minden területét. A lételvi értékrend, tulajdonságot jelent nem gazdasági érték mérés. Az egyénnek személyisége van, az EM-BARnak természete. A személyessedés elkülönülést fejez ki a fogalom logikai értelme szerint. A személy, az fél ember vagyis emberi rész, vagy hányad, hányadék, attól függ, mennyi maszkja van, mennyire skizó. Személy = görög szó, jelentése maszk. A személyiség az a maszk, ami a lélek megjelenését rejti az arcon, vagyis egy szerep játék eszköze. A túlzásba vitt adás, az én jutalmazása, az énnek szól, hogy én milyen jó vagyok, mennyit adok, nem arról szól, hogy akinek adom, neki mi a szükség. Ez individualista viselkedés. A figyelmemet az énről a másik felem, a párom felé kell fordítanom és a gondolkodási logikámból is kell törölnöm a személyességet, az énre figyelést, mert különben az én logikájával értelmezek minden helyzetet. Velem a párom foglakozik nem én és magam a párommal foglalkozok nem az énnel. Az énre figyelés, az én szeretete a párkapcsolat kialakulásának a gátja. Adni csak önzetlenül érdemes, különben az a kapcsolat nem pár, hanem társ, üzlettársi kapcsolat ami elszámolást igényel. Az önzetlen adni képesség a párkapcsolat és minden kapcsolat alapja, ami nem parazita vagy ragadozó indíttatású. Az adás nem fizikai dolog jellegű az esetek jelentős többségében. A kedvesség által megelőlegezem a harmónia lehetőségét.
Amikor egy ilyen kardinális kérdésben ennyire eltérően alakultak a felek elképzelései, feltételezem, hogy nem ez az egyetlen különbözőség. Úgy értem, más témákban is alakulhattak eltérően az igények, az irányok, ki hogy akarja élni az életet. Egy sokéves terápiás tapasztalattal rendelkező szakember segíthet ezeket tisztázni. Amúgy ez egy hipotetikus vagy valóságon alapuló kérdés?
De jo ujra latni Benneteket. Mindkettotoknek remekul all a feher.🤍🤗 Ismet egy fontos tema volt. En is inkabb az ado voltam, tul sokat gyakorta, ahogy Te szinten mondtad Kedves Maria. Par eve mar fogadni is tudok, de nem mintegy, hogy mit es kitol, mennyit. Megfigyelesem szerint azok a kapcsolataim mukodtek es mukodnek ahol mindketten adok voltunk, tiszta szivvel, onzetlenul, lelkesen, gyermekien. Igy senki nem erezte azt, hogy csak ad es ad, es valahol kihasznaljak, nem ertekelik kellokepp. Milyen nagyszeru, hogy Ti is mindketten inkabb adok vagytok, es kapni is elfogadtok mara. Varom a tovabbi minosegi, erdekes tartalmakat, amihez a lenyetek, kisugarzasotok rengeteget hozza tesz. Az arnyekmunka az nagyon fontos, jo, hogy emlitetted Maria. Anelkul kevesbe hiteles valaki. Spiritulis vezeto csak az lehetett aki megkuzdott a demonaival, a regi idokben is. Oleles Nektek. Csodasak Voltatok mint mindig.❤😻💞💯🙏
![Megan Thee Stallion - Roc Steady (feat. Flo Milli) [Official Video]](http://i.ytimg.com/vi/HozPPyqW0dY/mqdefault.jpg)
Szia Mária, sziasztok. Tegnap késő este (épp az aggódástól nem tudtam aludni) elkezdtem pörgetni az ismerőseim történeteit és megnéztem ezt a videót és valahogy megfogott. Aztán meg meghallgattam egy másikat, majd még egyet...és -én is meglepődtem- alvás után hajnalban megint.
Annak ellenére, hogy én is coach (is) vagyok és a párkapcsolatok terén is sok mindent szűrök le aktívan, -sőt, volt, aki szerint párkapcsolati témában is kéne működnöm-
volt mit adjon nekem mindegyik :) és mindben volt valami, ami hozzám szólt :) , (olyan is volt, amire sűrűn bólogattam és tudtam kapcsolódni).
Gratula! :)
+ Külön tetszik, ahogy összedolgoztok, ahogy nem nyomjátok el egymást.
Ritkán látok ilyen összeillést, nagy szerencsétek van egymással! (Nem kételkedem persze abban, hogy dolgoztok is a kapcsolatotokon, nem csak szerencse.)
Így nem csak a tartalommal adtok valamit, hanem a párkapcsolati mintátokkal is. :)
Oh, a gondolatjelek közé írt részeket lehúzta, úgy látom. :D (Vagy lehetséges, hogy nem gondolatjel volt. Nagyon korán van még.)
Kedves Orsolya! Köszönjük szépen az értékes hozzászólásod! Nagyon jólesik. Különösen egy kollégától.
Annak is örülünk, hogy átjön, ami a célunk volt. Azaz hogy nem a "tankönyv szerinti" tutit akarjuk megmondani, sokkal inkább gondolatindítónak, inspirációnak, példának szánjuk a beszélgetéseket. Úgy gondolom, ehhez nagyobb eséllyel tudnak többen könnyebben kapcsolódni, attól függetlenül, ki hol tart, miben van a párkapcsolatában, vagy éppen a társkeresés útján...
Pontosan ilyen amikor két ember szereti egymàst..az energiàtok,tekintetetek..minden amit làtok...reményt adtok,hogy igen létezik ❤ Köszönöm!
Nagyon köszönjük a visszajelzésed! Örülünk, hogy jó élményeket és érzéseket adnak a beszélgetéseink. 🥰
❤❤❤nagyon szuper volt!mindig olyan izgalommal és figyelemmel hallgatlak benneteket 🫶
Köszönjük szépen a visszajelzésed, Zsuzsa! Nagyon jólesik a figyelmed! 🥰
Az eszeskedő mérlegelésnél már ott a bibi,hogy visszavárja az ember azt,amit adott. Így adósnak, lekötelezettnek degradálja a másikat! Az elvárás nélküli szeretetben eleve kölcsönösség van, hisz a másik ember boldogsága boldogít engem is.
🥰
Nagyon jó téma.
Viszont alapvetően kiegyensúlyozott párkapcsolatban mutatjátok.
Mi van akkor, ha párkapcsolatban az egyik fél elvár, akár követel(ez vagy az jár neki), mindenféle viszonzás nélkül?
Ugyanez a kérdésem a párkapcsolatot megelőzően ismerkedŕskor, esetleg udvarláskor?
A választásom tükrözi, hogy hol tartok önismeretben. Mit gondolok magamról, hova helyezem magam, mennyire tudom, ki vagyok, mit akarok, és hogyan tudok ennek hangot adni? Mennyire szeretem magam? Hogy áll az önbizalmam? Stb.
A kommentben írt esetben feltenném továbbá magamnak a kérdést: mi célból, vagy mi okból vagyok azzal, aki mindig elvár, követel? Miért kapcsolódom, vonzódom olyanhoz, aki így viselkedik? Milyen mintáim vannak? Stb.
Amúgy ez egy valóságon alapuló kérdés, vagy hipotetikus?
@@parkapcsolat_podcast ennyire nem haladtam tovább, de elemezhetjük.
A férfi kezdeményez, a nő választ.
Amikor kiderült, hogy a szerény nő követelőző lett, elköszöntem tőle.
Amikor kiderült, hogy a megbízható nő be akart csapni(a fogamzásgátlót titokban el akarta hagyni), elköszöntem tőle.
Amikor nem vállalt fel a párom, elköszöntem tőle.
Mindegyik elköszönésem előtt szóltam, hogy ez így nem lesz jó.
Volt akinél le is írtam, hogy az adott szituációkban mi bántott meg.
A neten mindenhol azt tolják - többnyire nők - a férfiak arcába, hogy az első találkozáskor fizessen mindent, szórakoztassa a nőt, legyen úriember, illedelmes, érdeklődést felkeltő.
Ugyanez legyen a többi randin is, ha lesz még.
Ilyenkor mindig felvetem, hogy mit tesz azért a nő a külső megjrlenésén kívül, hogy pozitív benyomást gyakoroljon a férfire.
Én az egyensúly híve lennék mindenben, hiszen mindent meg lehet velem beszélni.
Mégis azt látom, hogy mára a férfi - női dinamikában a nő kapni akar, de adni nem.
Párkapcsolat csak azonos értékrendűek között lehetséges. Ez az értékrend, lételvi struktúra, közűlük is a páros elv. Ebben az értékrendben az adni, a forrást jelenti, a jóságot fejezi ki. A pár tagjai csak páros, azaz természetes, vagyis szimbionta harmónia értékrendjében a tagok mellérendelten egészítik ki EGY-mást és az énnel nem foglalkoznak csak az életüket kiegészítő másik felükkel, ezáltal képesek alaposan megismerni egymást.
Egy ilyen szimbionta harmóniában az önzetlenség az alap, így a téma felvetése nem releváns, sőt értelmetlen a páros lételvi szinten.
Individuumok között csak társkapcsolat jöhet létre a személyiség tulajdonság miatt. Ez az értékrend az egyéni lételv.
Talán Szent Istvánhoz köthető a család szentesítése, amit a kalapos királyunk megszüntetett és a legkisebb gazdasági egységként lett definiálva. Ez a párkapcsolatból társkapcsolatot eredményezett, amit az individualizáció egyénekre bontott. Az addig a párt, mint két félből álló egészt az EM-BARt (Káldeusok írása szerinti Magyar biblia), két személyre bontotta, nő személyre és férfi szdmélyre. A személyesedés vagyis elkülönülés, elkülönülő tulajdonság miatt halványult el a felismerhetetlenségig az önzetlenség, a gazdasági kapcsolattá átalakult családban. Innentől amikor elsődlegesen az énre figyelünk, kezdjük mérlegelni az ad-kap egyensúlyt, az önzetlenség visszaszorulása, az én központú logikai gondolkodás miatt.
Az, hogy melyikünknek mi az értékes, az értékrend alapján egyszerű megérteni. Fontos az azonos értékrend. Az egyéni lételvet kép viselőknél, a személyesség, elkülönülés tulajdonságuk miatt nem tud kialakulni harmónia.
Ők méregetik az életük minden területét.
A lételvi értékrend, tulajdonságot jelent nem gazdasági érték mérés.
Az egyénnek személyisége van, az EM-BARnak természete.
A személyessedés elkülönülést fejez ki a fogalom logikai értelme szerint.
A személy, az fél ember vagyis emberi rész, vagy hányad, hányadék, attól függ, mennyi maszkja van, mennyire skizó. Személy = görög szó, jelentése maszk. A személyiség az a maszk, ami a lélek megjelenését rejti az arcon, vagyis egy szerep játék eszköze.
A túlzásba vitt adás, az én jutalmazása, az énnek szól, hogy én milyen jó vagyok, mennyit adok, nem arról szól, hogy akinek adom, neki mi a szükség. Ez individualista viselkedés.
A figyelmemet az énről a másik felem, a párom felé kell fordítanom és a gondolkodási logikámból is kell törölnöm a személyességet, az énre figyelést, mert különben az én logikájával értelmezek minden helyzetet.
Velem a párom foglakozik nem én és magam a párommal foglalkozok nem az énnel. Az énre figyelés, az én szeretete a párkapcsolat kialakulásának a gátja.
Adni csak önzetlenül érdemes, különben az a kapcsolat nem pár, hanem társ, üzlettársi kapcsolat ami elszámolást igényel.
Az önzetlen adni képesség a párkapcsolat és minden kapcsolat alapja, ami nem parazita vagy ragadozó indíttatású.
Az adás nem fizikai dolog jellegű az esetek jelentős többségében. A kedvesség által megelőlegezem a harmónia lehetőségét.
Mit lehet tenni azokban a házasságokban ahol az egyik fél nem akar gyereket? (amikor még összejottek nem volt aktuális, fiatalok voltak )
Amikor egy ilyen kardinális kérdésben ennyire eltérően alakultak a felek elképzelései, feltételezem, hogy nem ez az egyetlen különbözőség. Úgy értem, más témákban is alakulhattak eltérően az igények, az irányok, ki hogy akarja élni az életet.
Egy sokéves terápiás tapasztalattal rendelkező szakember segíthet ezeket tisztázni.
Amúgy ez egy hipotetikus vagy valóságon alapuló kérdés?
Valóságos alapuló. Köszönöm szépen a választ.
De jo ujra latni Benneteket.
Mindkettotoknek remekul all a feher.🤍🤗
Ismet egy fontos tema volt.
En is inkabb az ado voltam, tul sokat gyakorta, ahogy Te szinten mondtad Kedves Maria. Par eve mar fogadni is tudok, de nem mintegy, hogy mit es kitol, mennyit.
Megfigyelesem szerint azok a kapcsolataim mukodtek es mukodnek ahol mindketten adok voltunk, tiszta szivvel, onzetlenul, lelkesen, gyermekien.
Igy senki nem erezte azt, hogy csak ad es ad, es valahol kihasznaljak, nem ertekelik kellokepp.
Milyen nagyszeru, hogy Ti is mindketten inkabb adok vagytok, es kapni is elfogadtok mara.
Varom a tovabbi minosegi, erdekes tartalmakat, amihez a lenyetek, kisugarzasotok rengeteget hozza tesz.
Az arnyekmunka az nagyon fontos, jo, hogy emlitetted Maria.
Anelkul kevesbe hiteles valaki.
Spiritulis vezeto csak az lehetett aki megkuzdott a demonaival, a regi idokben is.
Oleles Nektek.
Csodasak Voltatok mint mindig.❤😻💞💯🙏
Nagyon köszönjük az értékes visszajelzésed! 🤍💫🙏🌴
Kaktusz nem kell locsolni.
Időnként igen😊