Szatmári csárdás

Csárdás
A Felső-Tisza-vidék gazdag tánckultúrájának legközkedveltebb darabja a XIX. században divatossá vált csárdás. Elnevezése rendkívül változatos. Használják a lassú, csendes, magyar csárdás, ugrós és félugrós neveket. A csárdás a legutóbbi időkig közkedvelt maradt a Felső-Tisza-vidéken. A hagyomány tovább élését segítette, hogy ezen a vidéken a nemzeti kultúrát őrző és ápoló dzsentri réteg is sajátnak tekintette és táncolta a csárdást. Ezzel elősegítette, hogy a parasztsága tovább őrizze táncát, nem érezvén azt ósdinak, elavultnak. Változatosak a csárdás összefogódzási módjai: az általános váll- és derékfogás, a társastáncok félderékfogása, az egy- és kétkézfogás. De közkedvelt az oldalt fogás is. A frissben gyakori a kar alatti kiforgatás és a külön figurázás. A lassú elsősorban a két- és egylépéses motívum variációiból, forgásokból, félfordulósból, csapásokból, bokázókból, hátravágásból áll. A frisset elsősorban az különbözteti meg a lassútól, hogy itt a függőleges hullámzás erőteljesebbé válik. A friss főbb motívumai: a cifra, kisharang, felfordulós, hátravágás, hegyező, a kopogó, emelkedő-süllyedő lippentések, és a sok csapásolás. A „körcsárdás”, vagy „négyeselés” az első világháború után vált divatossá. A csárdás közbeni körtánc változatossá tette a táncot, és nem annyira fárasztó, mint a páros csárdás. A csárdás speciális formája a „hármascsárdás”. Bemutató ügyességi táncként, lakodalmi osztótáncként fordul elő, s általában olyan alkalmakkor, amikor kevés a férfi.
Közreműködött: Galga Zenekar, A nyíregyházi Margaréta Táncegyüttes táncosai: Hős Dorina, Gajda Nikoletta, Takács Gábor, Gál Sándor
Felkészítő tanár: Demarcsek Györgyné, Demarcsek György
-
A sorozat elkészítését a Martin György Néptáncszövetség és az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület kezdeményezte.
Az archív hang és táncfelvételek bemutatását a Néprajzi Múzeum és az MTA Zenetudományi Intézetének Néptánc Archívuma tette lehetővé.
A filmeket az Országos Széchényi Könyvtár Mozgóképkincs Alapítványa készítette a történeti Interjúk Tárában.
Szerkesztő-forgatókönyvíró: Diószegi László
Főmunkatárs: Szőllősi András
Munkatárs: Vörös Árpád
Stúdióvezető: Hanák Gábor
Rendezte: Szécsényi Anikó
Közreműködtek: Lukács Bea, Ács László, Farkas Pál, Hajdu Lászlóné, Hanák Luca, Karáth Zita, Nyíri Béla, Petrik András, Somogyi Csaba, Stráner Zoltán, Szőr Ildikó
www.oszk.hu/hir...

[@annamariabakosi6482]

Valami olyan csárdást keresnék, amitől 6-7éves unokáimnak kedve kerekedik táncolni...Ez az archaikus éneklés - túl tudományos Nekik...