Jakab-Kiss Viktória: Érted...

A közelségedtől reszketek,
lélegzetedben elveszek.
Mégis csak egy kép vagy a fejemben.
A képzeletem így hódol be nekem.
Most így oly közel vagy.
Nyugszik a kétség, a fájdalom elhagy.
Csókod már az ajkamat égeti,
perzsel a tűz, a valóság felfedi
titkolt vágyak őrjítő mélységét,
a szívem Érted dobogó létét.
S bár egyre hosszabb az út,
elfelejtek minden háborút,
Miben érted ragadtam fegyvert.
Immár a csend az, ami megnyert,
ám nem akarom, hogy elmúlj bennem.
Érted önmagam sötétjét is legyőztem.
Megelevenedsz mohó vágyaim révén,
megtestesülsz a holnap mezsgyéjén.
Életre kelsz, hisz életben tartalak.
Ha hadakoznék is, magamnak akarlak.
S bár egyre hosszabb az út,
elfelejtek minden háborút,
Miben érted ragadtam fegyvert.
Immár a csend az, ami megnyert,
ám nem akarom, hogy elmúlj bennem.
Érted önmagam sötétjét is legyőztem.
A közelségedtől reszketek,
lélegzetedben elveszek.
Csókod már az ajkamat égeti,
perzsel a tűz, a valóság felfedi
titkolt vágyak őrjítő mélységét,
a szívem Érted dobogó létét.
S bár egyre hosszabb az út,
elfelejtek minden háborút,
Miben érted ragadtam fegyvert.
Immár a csend az, ami megnyert,
ám nem akarom, hogy elmúlj bennem.
Érted önmagam sötétjét is legyőztem.
Érted önmagam is legyőztem...
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.