Nagyon szépen köszönjük a bemutatót! Bevallom, vártam is, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményedre. :) Amennyire osztottam is a lelkesedésedet pl. az Everdell kapcsán, annyira nem értek most egyet a szubjektív érzéseiddel, de természetesen maximálisan elfogadom. Nálunk karácsonyra érkezett a játék (az Everdell-lel együtt), és a hosszas szabálytanulmányozás után (az eredeti Brasst mi nem ismertük) - semmihez sem fogható játékélményt adott, s azóta sem jut eszünkbe más játékot előkapni; egyszerűen ünnep már a kipakolás is. :) Nálunk a játék legalább 1,5-2 órát tart, és mindannyiszor elképesztő élmény. Minket teljesen behúz a téma (ellentétben pl. az Egy szép új világgal, ahol semmi mást nem láttunk mint egy pakolgatós mechanizmust, játékvilág nulla), minden döntést sokszorosan meg kell fontolni, és több irányból is sikerült már eredményesen végigjátszani. Iszonyúan fontos, hogy mit milyen tempóban építünk/lépünk meg, a legapróbb eseményeknek is komoly hatása lehet a végkimenetelre. Ez persze csak a mi véleményünk, tapasztalatunk. Kb. 15-20 játék van eddig benne, de egy percig sem éreztük, hogy unnánk, sőt, ahogy belejövünk, egyre keményebb minden pillanat, hisz azonnal látszódnak a súlyos vagy örömteli következmények. Az Everdell, a Viticulture már csak lazításként jön szóba, pedig imádjuk azokat is. :) Köszönet még egyszer, további jó munkát neked/nektek!
Úgy tűnik, hogy az összetettebb játèkoknál különbözik az ízlésünk! :) Nekem a Civilization kiemelkedôen tetszik, a Brasst még csak ismergetjük (3 menet van benne), de biztosan èrzem, hogy nekem találták ki! Összetett, gyönyörű, törtènelemhű, ès kiemelkedôen fontos figyelni a többi játèkos munkáját, kihasználni a farvizüket, esetleg megelôzni ôket! Ebben nagyon finom egyensúlyok vannak, viszont valóban lemaradhatunk egy-két rossz döntés meghozalatával, habár ez inkább a vègjátèkra jellemzô. Nem lehetünk egyformák, még két vasutas sem. :)
Köszönjük! A férjem nagyon szemez vele mostanában, én is barátkozok ezzel a játékkal, viszont inkább egy ilyen asztalt csináltatnék. Éppen itt az ideje, a Nyugati királyság is lassan lelóg :)
Számomra ez a játék megérdemli a helyét, az én listámon 2. Helyen van. Ami lenyűgöz benne az a fokról fokra kibontakozó gazdasági szinergia. Ilyen agresszív, ugyanakkor pozitív játékosok közötti interakciót nem sok játékban látni. Zseniális pl. az a parazita interakció, hogy csinálsz szenet, amelyet az ellenfélnek fel kell használnia. Ezzel végső soron őt is segíted, miközben magadnak is pontot termelsz. Hasonlót a Concordiában éreztem, csak kevésbé intenzíven (talán nem véletlen hoztad fel a Concordiát). A sok passziánsz, pontsaláta euró optimalizálás közepette nagyon üdítő az, hogy vp-t nagyon kevés módon kapsz (tulajdonképpen lapkaátfordításból és útvonalból). Van pár nem intuitív szabályrészlet, de összességében a szabály nem komplikált. Annak ellenére viszont, hogy imádom ezt a játékot a flowját illetően teljesen megértem a véleményedet: nekünk is iszonyú agyégetősen nyögvenyelős volt. Plusz valamiért eltartott 3 óráig még a 2 játékos parti is. Hosszas vacilálás után nem ezt, hanem a Concordiát szereztem be, holott inkább ez az én játékom. Végső soron én is azt érzem, hogy más játék kevesebb energiával hasonló élményt nyújt.
én is általában egyet értek Lajossal, de most nem. Szerintem zseniális játék. De, izlések és pofonok, kinek ez kinek az :) ettől függetlenül köszi a vidit
Teljesen, de teljesen egyetértek veled, amikor játszottam vele, ilyen mnyeh élményem volt, és az merült fel bennem, hogy ez a játék a 3. a bgg-n? Nem nagyon volt kedvem újat játszani, pedig szeretem a hálózatépítős és heavy euro játékokat. Mosolyt csaltál az arcomra a végén, amikor a Great Western Trailt említetted, szerintem is magasról veri a Brasst. Azért is, mert mint ahogy említetted, a Brass elvárja, hogy azt csináld amit a játék akar, különben szívni fogsz, ellenben a GWT-ben az a szabadság, amit nyújt, nagyon szimpatikus, ezért is ez a kedvenc játékom, a célod, legyen minél több győzelmi pontod, de hogy ezt hogyan éred el, tehenekkel, vasúttal, épületekkel, vasútállomások töltögetésével, ezáltal vasútállomáslapokkal, veszélylapkákkal, küldetésekkel, adóztatással, mint mellékszál, épületkombókkal, pozícionálással, pakliszűkítéssel, hogy biztos jó marháid legyenek, Kansas city-s szállításokkal az elején, hogy nagy bevételre tegyél szert, hogy utána ezek közül akármelyikre rágyúrj, munkás managmenttel, a lila munkás sávon való egyel olcsóbban munkásvásárlás bónusz sokszori kihasználásával a lila munkások vasútállomások vezetőjévé kinevezésével (emellett bónuszlapkákhoz is jutsz). És ez még szerintem nem minden, rengeteg a lehetőség. A fő és mellékszál (amely ha jól választasz, nagyon is segítheti, és végül is ez a célja, segíted, és alátámasztod a főszáladat).
Hogy érted azt, hogy a Brass elvárja, hogy azt csináld, amit a játék akar? Szerintem a Brass pont az a magas interakciójú euró, ahol elsősorban nem a játék által ajánlott rejtvényt oldod meg szomorú magányodban, hanem a többi játékos lépéseire reagálsz, illetve azokat megjósolva igyekszel lépni. Vagy úgy érted, hogy szűk a játék? (amúgy ezt sem nagyon éreztem).
@@hamvaicsaba35 Muszáj rágyúrnod az első fázisban a szénbányákra, és a fejlesztésekre, így az első fázisban nem nagyon tudsz az általad kiválasztott stratégiára gyúrni.
Nagyon szépen köszönjük a bemutatót! Bevallom, vártam is, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményedre. :) Amennyire osztottam is a lelkesedésedet pl. az Everdell kapcsán, annyira nem értek most egyet a szubjektív érzéseiddel, de természetesen maximálisan elfogadom. Nálunk karácsonyra érkezett a játék (az Everdell-lel együtt), és a hosszas szabálytanulmányozás után (az eredeti Brasst mi nem ismertük) - semmihez sem fogható játékélményt adott, s azóta sem jut eszünkbe más játékot előkapni; egyszerűen ünnep már a kipakolás is. :) Nálunk a játék legalább 1,5-2 órát tart, és mindannyiszor elképesztő élmény. Minket teljesen behúz a téma (ellentétben pl. az Egy szép új világgal, ahol semmi mást nem láttunk mint egy pakolgatós mechanizmust, játékvilág nulla), minden döntést sokszorosan meg kell fontolni, és több irányból is sikerült már eredményesen végigjátszani. Iszonyúan fontos, hogy mit milyen tempóban építünk/lépünk meg, a legapróbb eseményeknek is komoly hatása lehet a végkimenetelre. Ez persze csak a mi véleményünk, tapasztalatunk. Kb. 15-20 játék van eddig benne, de egy percig sem éreztük, hogy unnánk, sőt, ahogy belejövünk, egyre keményebb minden pillanat, hisz azonnal látszódnak a súlyos vagy örömteli következmények. Az Everdell, a Viticulture már csak lazításként jön szóba, pedig imádjuk azokat is. :) Köszönet még egyszer, további jó munkát neked/nektek!
Úgy tűnik, hogy az összetettebb játèkoknál különbözik az ízlésünk! :)
Nekem a Civilization kiemelkedôen tetszik, a Brasst még csak ismergetjük (3 menet van benne), de biztosan èrzem, hogy nekem találták ki! Összetett, gyönyörű, törtènelemhű, ès kiemelkedôen fontos figyelni a többi játèkos munkáját, kihasználni a farvizüket, esetleg megelôzni ôket! Ebben nagyon finom egyensúlyok vannak, viszont valóban lemaradhatunk egy-két rossz döntés meghozalatával, habár ez inkább a vègjátèkra jellemzô.
Nem lehetünk egyformák, még két vasutas sem. :)
Köszönjük! A férjem nagyon szemez vele mostanában, én is barátkozok ezzel a játékkal, viszont inkább egy ilyen asztalt csináltatnék. Éppen itt az ideje, a Nyugati királyság is lassan lelóg :)
Számomra ez a játék megérdemli a helyét, az én listámon 2. Helyen van. Ami lenyűgöz benne az a fokról fokra kibontakozó gazdasági szinergia. Ilyen agresszív, ugyanakkor pozitív játékosok közötti interakciót nem sok játékban látni. Zseniális pl. az a parazita interakció, hogy csinálsz szenet, amelyet az ellenfélnek fel kell használnia. Ezzel végső soron őt is segíted, miközben magadnak is pontot termelsz. Hasonlót a Concordiában éreztem, csak kevésbé intenzíven (talán nem véletlen hoztad fel a Concordiát). A sok passziánsz, pontsaláta euró optimalizálás közepette nagyon üdítő az, hogy vp-t nagyon kevés módon kapsz (tulajdonképpen lapkaátfordításból és útvonalból). Van pár nem intuitív szabályrészlet, de összességében a szabály nem komplikált. Annak ellenére viszont, hogy imádom ezt a játékot a flowját illetően teljesen megértem a véleményedet: nekünk is iszonyú agyégetősen nyögvenyelős volt. Plusz valamiért eltartott 3 óráig még a 2 játékos parti is. Hosszas vacilálás után nem ezt, hanem a Concordiát szereztem be, holott inkább ez az én játékom. Végső soron én is azt érzem, hogy más játék kevesebb energiával hasonló élményt nyújt.
én is általában egyet értek Lajossal, de most nem. Szerintem zseniális játék. De, izlések és pofonok, kinek ez kinek az :) ettől függetlenül köszi a vidit
Teljesen, de teljesen egyetértek veled, amikor játszottam vele, ilyen mnyeh élményem volt, és az merült fel bennem, hogy ez a játék a 3. a bgg-n? Nem nagyon volt kedvem újat játszani, pedig szeretem a hálózatépítős és heavy euro játékokat. Mosolyt csaltál az arcomra a végén, amikor a Great Western Trailt említetted, szerintem is magasról veri a Brasst. Azért is, mert mint ahogy említetted, a Brass elvárja, hogy azt csináld amit a játék akar, különben szívni fogsz, ellenben a GWT-ben az a szabadság, amit nyújt, nagyon szimpatikus, ezért is ez a kedvenc játékom, a célod, legyen minél több győzelmi pontod, de hogy ezt hogyan éred el, tehenekkel, vasúttal, épületekkel, vasútállomások töltögetésével, ezáltal vasútállomáslapokkal, veszélylapkákkal, küldetésekkel, adóztatással, mint mellékszál, épületkombókkal, pozícionálással, pakliszűkítéssel, hogy biztos jó marháid legyenek, Kansas city-s szállításokkal az elején, hogy nagy bevételre tegyél szert, hogy utána ezek közül akármelyikre rágyúrj, munkás managmenttel, a lila munkás sávon való egyel olcsóbban munkásvásárlás bónusz sokszori kihasználásával a lila munkások vasútállomások vezetőjévé kinevezésével (emellett bónuszlapkákhoz is jutsz). És ez még szerintem nem minden, rengeteg a lehetőség. A fő és mellékszál (amely ha jól választasz, nagyon is segítheti, és végül is ez a célja, segíted, és alátámasztod a főszáladat).
Hogy érted azt, hogy a Brass elvárja, hogy azt csináld, amit a játék akar? Szerintem a Brass pont az a magas interakciójú euró, ahol elsősorban nem a játék által ajánlott rejtvényt oldod meg szomorú magányodban, hanem a többi játékos lépéseire reagálsz, illetve azokat megjósolva igyekszel lépni. Vagy úgy érted, hogy szűk a játék? (amúgy ezt sem nagyon éreztem).
@@hamvaicsaba35 Muszáj rágyúrnod az első fázisban a szénbányákra, és a fejlesztésekre, így az első fázisban nem nagyon tudsz az általad kiválasztott stratégiára gyúrni.
17:56 ez is, amit Lajos mond.
Fura,nekem a régi kiadás jobban tetszik