Az én kisfiamról aki 6 éves, alig 1 hónapja derült ki, hogy autista. Segítséget még senkitől sem kaptunk, a nev.tan. csak várat minket, mindenhol csak falakba ütközünk. A videóid nagy segítséget nyújtanak, nagyon köszönjük! :)
+Renata Meszaros Köszönjük szépen! Írhatsz nekünk "privátban" is, itt a youtube-on a névjegyünknél találod az e-mail címünket, valamint a facebook-on is fenn vagyunk :-)
Én is olyan vagyok, hogy amíg az illető beszél,nézem,de amint nekem kell, félrenézek. Tudom,hogy nem illő félrenézni,így vissza-visszaugrik a szemem,ha ráébredek,hogy már megint félrenézek. És nem értem,miért csinálom ezt, miért nem vagyok képes belenézni a szembe,mindenki ezt csinálja,tuti nem vagyok normális.És igen, fizikai fájdalom. Meg nem is értem,mi a fenének kéne nézni. Sokszor van olyan,hogy szomorú vagyok,szenvedek, beszélek is róla,de közben mosolygok.Nem akarok mosolyogni,megy a fejemben a hang, hogy de te most szomorú vagy,legyél már szomorú és nem megy.Vigyorgok tovább. Heves karlejtésekkel kísérem a mondandómat. Túl harsány vagyok sokszor. Ha észreveszem,igyekszem visszafogni magam. Utálom,ha bárki közel van hozzám. Csak néhány kiválasztottat viselek el a közelemben, de az az én döntésem kell legyen. Kifejezetten szenvedek, ha valaki már fél-egy méterre megközelít. Utálok tömegbe menni. Muszáj lefoglalnom magam vhogy,elterelni a figyelmet,hogy tömegben vagyok. A legjobban egy tanyán érezném jól magam. Közben meg vágyom a társaságra,beszélgetésre,de inkább messzebbről. A Skype, Facebook egy áldás számomra. Órákig felszabadultan tudok beszélgetni webkamerán keresztül akárkivel, de élőben szorongóvá válok még az ismerősökkel is.
Néha annyira apró dolgokat kell figyelni. Az én autista kislányom arcán jól látszik minden érzelem. Amikor szülői kérdőív kérdéseire válaszoltam, akkor jöttem rá, hogy nem használja fel ezeket az arckifejezéseket, csak természetesen "jön belőle". A két éves húga sokszor néz rám mérgesen, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy érezzem rosszul magam, amiért mondjuk nem adok csokit ebéd előtt. Sok ilyen apróság van, ami egy laikusnak fel sem tűnik, és persze meg is van a konzekvencia: biztos nem is auti...
+Lili Holub Tőlem (Viktor) sokszor kérdezték már, hogy haragszom-e, van-e valami baj. Mert néha olyan grimaszokat vágtam észrevétlenül. Van olyan is, hogy hiába örülök, kívül az izmaim nem követik az örömömet. Ezeket olyan nehéz aztán megmagyarázni. Kívülről sokszor nehéz felismerni az autisták "álarca" mögött a valódi énjüket és gondolataikat, pedig az autizmus belül van. Ezt kell megmutatni és elmondani a laikusoknak.
Az én kisfiamról aki 6 éves, alig 1 hónapja derült ki, hogy autista. Segítséget még senkitől sem kaptunk, a nev.tan. csak várat minket, mindenhol csak falakba ütközünk. A videóid nagy segítséget nyújtanak, nagyon köszönjük! :)
+Renata Meszaros Köszönjük szépen! Írhatsz nekünk "privátban" is, itt a youtube-on a névjegyünknél találod az e-mail címünket, valamint a facebook-on is fenn vagyunk :-)
Én is olyan vagyok, hogy amíg az illető beszél,nézem,de amint nekem kell, félrenézek. Tudom,hogy nem illő félrenézni,így vissza-visszaugrik a szemem,ha ráébredek,hogy már megint félrenézek. És nem értem,miért csinálom ezt, miért nem vagyok képes belenézni a szembe,mindenki ezt csinálja,tuti nem vagyok normális.És igen, fizikai fájdalom. Meg nem is értem,mi a fenének kéne nézni.
Sokszor van olyan,hogy szomorú vagyok,szenvedek, beszélek is róla,de közben mosolygok.Nem akarok mosolyogni,megy a fejemben a hang, hogy de te most szomorú vagy,legyél már szomorú és nem megy.Vigyorgok tovább.
Heves karlejtésekkel kísérem a mondandómat. Túl harsány vagyok sokszor. Ha észreveszem,igyekszem visszafogni magam.
Utálom,ha bárki közel van hozzám. Csak néhány kiválasztottat viselek el a közelemben, de az az én döntésem kell legyen. Kifejezetten szenvedek, ha valaki már fél-egy méterre megközelít. Utálok tömegbe menni. Muszáj lefoglalnom magam vhogy,elterelni a figyelmet,hogy tömegben vagyok. A legjobban egy tanyán érezném jól magam. Közben meg vágyom a társaságra,beszélgetésre,de inkább messzebbről. A Skype, Facebook egy áldás számomra. Órákig felszabadultan tudok beszélgetni webkamerán keresztül akárkivel, de élőben szorongóvá válok még az ismerősökkel is.
Nagyon jól összeszedtétek^^
Várom a folytatást !
+drzoerose Köszönjük! :)
Köszönöm szépen, élni fogok vele. :)
Néha annyira apró dolgokat kell figyelni. Az én autista kislányom arcán jól látszik minden érzelem. Amikor szülői kérdőív kérdéseire válaszoltam, akkor jöttem rá, hogy nem használja fel ezeket az arckifejezéseket, csak természetesen "jön belőle". A két éves húga sokszor néz rám mérgesen, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy érezzem rosszul magam, amiért mondjuk nem adok csokit ebéd előtt.
Sok ilyen apróság van, ami egy laikusnak fel sem tűnik, és persze meg is van a konzekvencia: biztos nem is auti...
+Lili Holub Tőlem (Viktor) sokszor kérdezték már, hogy haragszom-e, van-e valami baj. Mert néha olyan grimaszokat vágtam észrevétlenül. Van olyan is, hogy hiába örülök, kívül az izmaim nem követik az örömömet. Ezeket olyan nehéz aztán megmagyarázni.
Kívülről sokszor nehéz felismerni az autisták "álarca" mögött a valódi énjüket és gondolataikat, pedig az autizmus belül van. Ezt kell megmutatni és elmondani a laikusoknak.
Nagyon szuper!!!! Köszike! :)
a végtagok repkednek a szélrózsa minden irányába, na ez ismerős :-)