Szex, hűség, intimitás, a házastársi kapcsolatok realitása - CommonPost 2021/3

Útjára indult a CommonPost beszélgetéssorozatunk második évada, melyben ismét őszinte és izgalmas témákat hozunk nektek.
Az új sorozat második évadában is igyekeztünk olyan témákat bedobni az asztalra, melyek jelen vannak társadalmunk szövetében, de keresztényként is fontos róluk nyíltan szót váltani.
A fentiek alapján most ismét az online térben szeretnénk meghívni benneteket egy beszélgetéssorozatra.
Harmadik rész: 2021. március 28. - 20.00
"Szex, hűség, intimitás, a házastársi kapcsolatok realitása"
Amiről beszélgetünk: Mi a szexualitás szerepe a házasságban? Valóban minden házasságban eljön a megcsalás gondolata? Milyen problémákat okozhat a keresztény nevelés a szexuális kapcsolatban? Hogyan változtatja meg az első gyerek születése az addig kialakult intim közeget? Milyen veszélyekkel nézhet szembe egy házaspár a hétköznapokban? Mi a legfőbb probléma a szexualitással kapcsolatos gondolkodásunkkal?
Vendégeink: Subicz Beáta, szexuál-, pár- és család terepauta, Szikszai Szabolcs, református lelkész, az Újragondoló blog írója és Tóth Noémi, ötgyermekes családanya.
Nézz filmeket, olvass blogot, kapcsolódj, gondolkozz!
Iratkozz fel csatornánkra most!
shoeshine.hu
/ tvshoeshine

[@veghcsenge]

Azért azt szögezzük le, hogy az egy torz vallásosság, ami ilyen komoly problémákat okoz.

[@homay2]

Ezt a tömör meglátást érdemes jobban kifejteni. Sajnos úgy hívják ezt a torz vallásosságot, hogy a katolikus erkölcsi tanítás hagyományos értelmezése. Mutass nekem olyan papot, aki szerint a nemi öröm lehet szükséglet (nem neki, hanem egy másik embernek aki képtelen a cölibátusra) azt értve szükséglet alatt, hogy nem csupán igény/érdeklődés, hanem olyan aminek a nélkülözése szükséglet-elfojtás (megőrjít, fokozódó ártalmakkal jár), ezért muszáj (kisebb rossz) betölteni akár rendetlenül is amennyiben a házastárs elérhetetlen, például házasság előtt is, vagy házasság után (pl. elhagyta a párja de még él). Az ilyen rendetlenséget a hagyomány bűnnek ítéli, következésképp nem lehet szükséglet. Igazából még a házasságban sem lehet szükséglet a szex Humanae vitae 21. kézenfekvő/elterjedt értelmezése szerint, hiszen a nélkülözése "nemcsak nem árt ... hanem egy nagyobb emberi értékkel is megajándékozza őket". A Katolikus Lexikon szerint a "más módon leküzdhetetlennek tűnő feszültség" mindig csak annak tűnő, de valójában mindig leküzdhető Isten segítségével -- ehhez hit-tételként ragaszkodik minden pap (tisztelet a kivételnek) gond nélkül ellentmondva 1Kor7,5-nek is. E torz de hagyományos értelmezés/mese szerint tehát nincsenek korlátaink a nemi öröm nélkülözése terén, MINDENKINEK tilos saját vagy mások testi korlátaival/szükségletével számolnia/beletörődnie.
Pusztán ezt a mesét vették komolyan azok a feleségek, akik szerint a férjüknek semmiféle ilyen irányú szükséglete nincsen. Ez alapján még azt is lehet tudni, hogy amikor egy férj/feleség nyomul, az mindig csak a nélkülözhető igény/érdeklődés szabad választása, bűnös ragaszkodás van benne az élvezethez (milyen jót tesznek az ilyen feltételezések egy kapcsolatban, amikor a másik szándékát a megkérdezése nélkül "tudjuk"). Sőt ez alapján a házastársi kötelesség mulasztása sem hagy szükséget betöltetlenül. Ez halál komoly: mutass nekem olyan gyónási lelki tükröt, amely megkérdezné, hogy a házastársi kötelességemet nem mulasztom-e el, ismerem-e a társam szükségleteit, megadom-e neki amivel tartozok neki? (1Kor7,3) Nincs ilyen, mert a szex nem is lehet szükséglete SENKINEK, EZ A HAGYOMÁNY. Ezt a "hülyeséget" a legtöbb ember simán felül szokta bírálni lelkiismeret alapján -- már amelyikük érzi róla hogy hülyeség -- és túllépnek rajta azzal hogy "nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni". Így végül senki nem gondol bele a tévedés következményeibe, pedig iszonyatosak, társadalmi/globális szintűek (levelei.tk/M710.pdf ).
Például amikor két olyan ember kerül össze, akik közül csak az egyik érzi hülyeségnek, a másikuk meg igazságnak ("az Egyház erkölcsi tanításának"), máris lehetetlenné teszi a téma megbeszélését és szakadást szít közöttük.
Egyébként a fizikai sík lelki síkra tévedése az a mese is, hogy "a házasság egy döntés" (40:55) tehát rajtam múlik hogy ki akarok-e tartani az elhatározásom mellett. Valóban így van annak, akinek a döntése lelki síkon lehet, mert a fizikai feltételek adottak: a házassága nem kibírhatatlan, nem maradnak betöltetlenül a szükségletei benne. De amikor valakinek már a saját alapvető szükségleteit kell betöltetlenné kényszerítenie a maradáshoz, akkor már csak tönkremenni tud benne idegileg/egészségileg/mindenhogyan. Ez már fizikai sík. Van olyan, amikor ezen változtatni nem akarás kérdése (a házastársa helyett nem tudja akarni még Isten sem, így lehet olyan hogy erre hiába kéri Isten segítségét is) ilyenkor nem az a nagyobb jó ha marad és belegebed. Nem feltétlenül válni kell, de valahogyan meg kell állítani az ártalmat, "ellene tenni". A határaink tiszteletben tartatása azt jelenti, hogy a saját szükségleteinkkel akkor is számolnunk kell(ene), ha a "társunk" végül a válást választja. Ismerek olyan papot, aki szerint ilyenkor az elhagyott fél köteles cölibátusban élni tovább, hiszen ha élettársi kapcsolatot létesít, akkor feloldozást sem adnak neki többé (Isten előtt a házassága érvényes). Látjuk-e már, hogy a szex senkinek sem lehet szükséglete? Igen, ez egy torz vallásosság, az erkölcsi tanítás hagyományos téves értelmezése, ami NAGYON KOMOLY problémákat okoz (annyira, hogy megkockáztatom hogy minden komoly problémához köze van).