De szeretném az Ön hangján hallani József Attila Amit szívedbe rejtesz című versét! Egyszerűen csodálatos, ahogyan elszavalja a verseket! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy hallhatom! Kívánok sok erőt és egészséget! Üdvözlettel: Betty
MAJD MEGÖREGSZEL Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz majd egyedül. Árnyak ütnek a rezgő anyókára. Az öreg kutya néha majd nyafog, de a szobában csend lesz, csupa rend lesz; hanem valaki hiányozni fog a multból ahhoz a magányos csendhez. Majd tipegsz s ha eleget totyogott rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben áll ifju képed. Hozzá motyogod: "Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem." "Mit is tehettem volna?" - kérdezed, de fogatlan szád már nem válaszolhat; s ki a nap előtt lehunyod szemed, alig várod, hogy feljöjjön, a holdat. Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy, mint a csikó, hogy a hámot levesse. S a félelem tünődik, nem a vágy, a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e. Magadban döntöd el. Én fájlalom, hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e. Mert elfárad bennem a fájdalom, elalszik, mint a gyermek s én is véle.
József Attila: Majd megöregszel Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz majd egyedül. Árnyak ütnek a rezgő anyókára. Az öreg kutya néha majd nyafog, de a szobában csend lesz, csupa rend lesz; hanem valaki hiányozni fog a multból ahhoz a magányos csendhez. Majd tipegsz s ha eleget totyogott rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben áll ifju képed. Hozzá motyogod: "Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem." "Mit is tehettem volna?" - kérdezed, de fogatlan szád már nem válaszolhat; s ki a nap előtt lehunyod szemed, alig várod, hogy feljöjjön, a holdat. Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy, mint a csikó, hogy a hámot levesse. S a félelem tünődik, nem a vágy, a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e. Magadban döntöd el. Én fájlalom, hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e. Mert elfárad bennem a fájdalom, elalszik, mint a gyermek s én is véle. 1936. nov.
Páratlan hang, csodálatos előadás. Ilyen nincs is több manapság.
Drága művész úr! Jó volt önt hallani újra.. 😊Még sok ilyen csodával örvendeztessen meg minket! 🤗🙏
Csodálatos, szívbemarkolóan igaz💔
erre nincsenek szavak, mikor két zseni találkozik - a költő és az előadóművész
Csodálatos orgánum és zseniális előadás!🙏 Köszönjük, hogy van nekünk!
Ezt a József Attila verset sajnos nem ismertem eddig fantasztikus vers nek tartom különösen gáti Oszkár előadásában.
Nagyon köszönöm!
Művész úr !
Kislány voltam, mikor láttam és hallottam Önt, ( beleszerettem magába)... Az egész lénye elvarázsolt...
Ronyecz Mária is nagyon szépen szavalta el ezt a verset.
Megrendítő.
Köszönöm.
Hálás vagyok a sok, szép élményért.
Éltesse az Isten jó egészségben, szeretetben még nagyon sokáig.
Köszönöm szépen, csodás előadása ennek a számomra ismeretlen József Attila versnek!
Hálásan köszönöm.
Köszönöm szépen!
köszönöm!
De szeretném az Ön hangján hallani József Attila Amit szívedbe rejtesz című versét! Egyszerűen csodálatos, ahogyan elszavalja a verseket! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy hallhatom! Kívánok sok erőt és egészséget!
Üdvözlettel: Betty
Köszönöm , a szokásos nívót kaptam Öntől!
Csodálatos! ❤
Nagyon, nagyon szep.Köszönöm en is😢
Köszönöm szépen 😢
Koszonom szepen már elkezdődött🙏🏻🙏🏻
Koszonom ,meg van!feri.
Köszönöm szépen szereteztel
MAJD MEGÖREGSZEL
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
♡
Ezt a verset hogyan is tudta költőzsenink megírni ilyen tökéletesre?
Ehhez meg kellett öregednünk.
De szép!
Erre nincsenek szavak...A vers zseniális, az előadás pedig még emelni tud rajta. Páratlan.
József Attila: Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
1936. nov.
Beteg fantázia, Isten mindig Velem ..., Ördögi Lèlek ..Nem is kell hogy egy szót szóljál .Ördög vigyen el Ámen &&&
Nagyon köszönöm!