Pest megyei városban dolgozom védőnőként. Kolleganőimmel rengeteg eltérő fejlődéssel találkozunk. A jó anyagi körülmények között élók helyben találnak fejlesztést, de a hátrányos helyzetűek 2 településsel távolabb kaphatnának csak ingyenes ellátást, amit viszont ritkán vállalnak be... :(
0:53 Minden szó kincs, ami elhangzott... De pusztába kiáltott szó. Különösen most, amikor egy éjszaka alatt érvénybelépett, hogy 1,5 év alatt ált.-és középiskolai szaktanárra válhat bárki, akinek egyéb ped.végzettsége van (óvodaped.kivételével). Van olyan iskola, ahol a gyakorlatát töltő ped. asszisztens van az elsős gyerekekkel, vagy az isk. szociális segítő... mert a tanító beteg, a többi tanító a felsőben tanítja, amit éppen kell.... És a nem tanító végzettségű segítő pedig pl.kettes szám alját hullámvonal helyett egyenesre tanítja. De legalább nyomtatott a netről sablon... A baj az is, hogy amikor bekerül az "integráló" iskolába a gyerek 6 évesen, a problémák már egy - a tanító számára - áthatolhatatlan halmazzá állnak össze. A szülőnek pedig joga, hogy ne hordja fejlesztésre, sőt el se viszi a szakértői vizsgálatra se, mert "Az én gyerekemre ne írják rá, hogy hülye". Maradna a sorozatos buktatás. De ennek most vége lesz, hiszen, a ped. bére csökkenhet, ha buktat. Még elviselhetetlenebb teher lesz a gyerekeken, pedagógusokon és a szülőkön. Ez utóbbiak egy része fel sem fogja, mi történik körülötte. A lakásban nincs könyv, csak, ha a gyerek véletlenül hazaviszi az iskolából... Nagy része pedig a még éppen a pályán lévőket hibáztatja azért is, amit ő maga szülőként nem tett, nem tesz meg és az iskolában "jön ki" a gyerekén. Sokszor probléma a tornafelszerelés hiánya is. Túlsúlyosak pedig gyakran hivatkoznak, hogy fájdalmaik vannak a mozgástól :( és néhány szülő a "szivére" , túlsúlyos szívbeteg családtagra hivatkozva "félti a gyerekét" és felmentést próbál kicsikarni az orvostól. Nyilván Budapesten máshogy van, de az egyre jobban leszakadó településeken (most éppen felzárkózónak kell hívni) sajnos jellemző, amit leírtam.
Nagyon megtévesztő lesz, hogy most ha rákeresünk a primitív reflexekre, akkor kidobja a RUclips ezt a videót, és egy 2018-as ELTE BGGYK videót is, ahol meg körülbelül azt mondják el, hogy nem kell aggódni ha fennállnak csecsemőkori reflexek - bár gondolom ez neurotipikus gyermekekre vonatkozik. Engem borzasztóan érdekelne egy olyan kerekasztal beszélgetés ahol ténylegesen egyenlő módon szólal fel a témában pszichopedagógus és Stephens-Sarlós Erzsébet, mert ebben a videóban javarészt nála volt a mikrofon - sőt szerintem ha a 4 másik ottlévő perceit összeadjuk még akkor is többet beszélt Erzsébet mint mindenki más. Amit sajnálok, hogy nem igazán hangzott el és a könyvben is csak egy fél mondat erejéig van róla szó: hogy organikus eredetű problémánál, ahol egy gén mutációja vagy bármilyen neurobiológiai folyamat miatt van a gyermeknek tanulási zavara, ott nem ez lesz a megoldás. Ott kontrollálni lehet a folyamatokat, ez tény, és ki is tagadná, hogy ha kifárasztunk például egy ADHD-st akkor az nem fog tudni jobban figyelni? Ez természetes, hisz utána testi mozgásigénye meglehet, hogy kielégült. Ahogy az sem újdonság manapság, hogy a "disz"-eseknél vesztibuláris problémák állhatnak fenn, és talán nem ártana fejleszteni őket ilyen téren. Tehát szó mi szó: a mozgás hasznos és jó ha összekötjük a hiányosságokkal, akár Ayres akár TSMT tornákon. De nem lesz ez mindenkinek megoldás. És látom, hogy alapvetően is feltételes módban merte csak írni a Szerzőnő a weboldalára, hogy megoldást "jelenthet". A problémám tehát csak az, hogy organikus problémák esetén ez lehet, hogy kontrollba tartja őket, de nem megoldás lesz. Ez pedig nincs eléggé hangsúlyozva. Az pedig, hogy a primitív reflexek miként köthetőek hozzá a tanulási nehézségekhez, érdekes kérdéskör. Talán ha külső okról van szó, akkor valóban. Egy veleszületett problémánál inkább csak talán párhuzamban vannak egymással esetlegesen, vagy az elsőből jön a másik, de semmiképp sem fordítva. Szóval összességében én szívesen néznék interjúkat Sarlós Erzsébettel ahol beszél: gyógypedagógusokkal, fejlesztőpedagógusokkal, gyermek neurológusokkal és gyermek pszichiáterekkel. Ettől függetlenül, maga a könyv nagyon igényes és összeszedett lett ebben a témában, sőt, kiemelkedő. A képek is nagyon jól illusztrálják a gyakorlatokat és plusz pont, hogy otthon is különösebb eszköz nélkül végrehajthatóak.
Nagyon érdekes, tartalmas a beszélgetés, de eléggé rossz a hangminőség, max hangerőn alig lehet néha hallani a megszólalókat. Lehetne valahogy hangosítani esetleg rajta?
Kedves Anna! A könyvben, amit írtam úgy emlékszem, hogy 19 oldalon keresztül sorolom az irodalmat, amire hivatkoztam. Ezen felül a disszertációm végén hasonló mennyiséget talál. Szerintem a disszertáció hozzáférhető az ELTE-n keresztül. Ha nem, akkor szívesen elküldöm e-mailben.
Csányi úr által említett cikkben mindössze néhány publikáció "metaanalíziséről" van szó. Ha jól emlékszem 1985 és 2007 között publikált cikkeket említ a szerző. Ráadásul pl. a McPhillips & JordanBlack, 2007-es publikációja szerint a 739 fő, 7-9 éves gyerek ATNR állásban történt kiválthatósága korrelált az olvasási teljesítménnyel (a cikkből idézve). Itt megjegyezném, hogy a használt Schilder teszt nem egészen pontos az ATNR vizsgálatára, mert erősen befolyásolja az eredményt a gyermek izomtónusa. (A pontos teszthasználat igen fontos lenne! Létezik erre protokoll.) 2007 óta több, mint 15 év telt el. Ezen időszak alatt számos kutatást végeztek, és ezek eredményeit publikálták. Az agykutatás, a neurológiai, a képalkotó eljárások fejlődtek, a tudás gyarapodott. Talán érdemes lenne ezeket az eredményeket, publikációkat megismerni. ;)
@@sarloserzsebet8727 Sajnos nem látom a saját kommentjeim (ezek szerint Önök látják), de ragálnék, mert szerintem komolyabb a helyzet egy legyintésnél. 1) A cikk 2020-ig tekintette át a releváns tanulmányokat, nem 2007-ig. 2) A korreláció nem ok-okozati összefüggés, plusz a tanulmány szerint maguk MCPhilipsék írták, hogy: "az ATNyRperzisztenciája és az olvasási nehézségek közt nem állapítható meg oki kapcsolat" 3) Esetleg érdemes lenne végiggondolni ezt a tanulmányt is, a szerző masszív érveket sorakoztat tételesen. Sajnálattal láttam, hogy a disszertációjában nem jelent meg. 4) 2007 óta az Ön disszertácijában csak 13 olyan szaktanulmányt tudtunk beazonosítani, amely releváns. Mindez 9 szerzői csoporttól, ami legyünk őszinték nem túl sok 15 év alatt...plusz ezek között még kevesebb dolgozott reflexintegrációval. Aki igen (pl. Blythe egyetlen cikkel már megjelenik), azok között van összeférhetetlenség (praxisa van) is. Tehát nagyon szűk és tudományos értelemben érdemi evidencia NÉLKÜLI területről beszélünk, ezért érdemes óvatosan fogalmazni a vélt összefüggésekkel, jelenségekkel kapcsolatban, különösen az egyetemi szférában. Üdv.
Ha valaki tud még hasonló tartalmakat , kérem ossza meg!
Szuperinformatív videó volt, köszönöm !
Pest megyei városban dolgozom védőnőként. Kolleganőimmel rengeteg eltérő fejlődéssel találkozunk. A jó anyagi körülmények között élók helyben találnak fejlesztést, de a hátrányos helyzetűek 2 településsel távolabb kaphatnának csak ingyenes ellátást, amit viszont ritkán vállalnak be... :(
0:53 Minden szó kincs, ami elhangzott... De pusztába kiáltott szó. Különösen most, amikor egy éjszaka alatt érvénybelépett, hogy 1,5 év alatt ált.-és középiskolai szaktanárra válhat bárki, akinek egyéb ped.végzettsége van (óvodaped.kivételével). Van olyan iskola, ahol a gyakorlatát töltő ped. asszisztens van az elsős gyerekekkel, vagy az isk. szociális segítő... mert a tanító beteg, a többi tanító a felsőben tanítja, amit éppen kell.... És a nem tanító végzettségű segítő pedig pl.kettes szám alját hullámvonal helyett egyenesre tanítja. De legalább nyomtatott a netről sablon... A baj az is, hogy amikor bekerül az "integráló" iskolába a gyerek 6 évesen, a problémák már egy - a tanító számára - áthatolhatatlan halmazzá állnak össze. A szülőnek pedig joga, hogy ne hordja fejlesztésre, sőt el se viszi a szakértői vizsgálatra se, mert "Az én gyerekemre ne írják rá, hogy hülye". Maradna a sorozatos buktatás. De ennek most vége lesz, hiszen, a ped. bére csökkenhet, ha buktat. Még elviselhetetlenebb teher lesz a gyerekeken, pedagógusokon és a szülőkön. Ez utóbbiak egy része fel sem fogja, mi történik körülötte. A lakásban nincs könyv, csak, ha a gyerek véletlenül hazaviszi az iskolából... Nagy része pedig a még éppen a pályán lévőket hibáztatja azért is, amit ő maga szülőként nem tett, nem tesz meg és az iskolában "jön ki" a gyerekén. Sokszor probléma a tornafelszerelés hiánya is. Túlsúlyosak pedig gyakran hivatkoznak, hogy fájdalmaik vannak a mozgástól :( és néhány szülő a "szivére" , túlsúlyos szívbeteg családtagra hivatkozva "félti a gyerekét" és felmentést próbál kicsikarni az orvostól. Nyilván Budapesten máshogy van, de az egyre jobban leszakadó településeken (most éppen felzárkózónak kell hívni) sajnos jellemző, amit leírtam.
Nagyon megtévesztő lesz, hogy most ha rákeresünk a primitív reflexekre, akkor kidobja a RUclips ezt a videót, és egy 2018-as ELTE BGGYK videót is, ahol meg körülbelül azt mondják el, hogy nem kell aggódni ha fennállnak csecsemőkori reflexek - bár gondolom ez neurotipikus gyermekekre vonatkozik.
Engem borzasztóan érdekelne egy olyan kerekasztal beszélgetés ahol ténylegesen egyenlő módon szólal fel a témában pszichopedagógus és Stephens-Sarlós Erzsébet, mert ebben a videóban javarészt nála volt a mikrofon - sőt szerintem ha a 4 másik ottlévő perceit összeadjuk még akkor is többet beszélt Erzsébet mint mindenki más.
Amit sajnálok, hogy nem igazán hangzott el és a könyvben is csak egy fél mondat erejéig van róla szó: hogy organikus eredetű problémánál, ahol egy gén mutációja vagy bármilyen neurobiológiai folyamat miatt van a gyermeknek tanulási zavara, ott nem ez lesz a megoldás. Ott kontrollálni lehet a folyamatokat, ez tény, és ki is tagadná, hogy ha kifárasztunk például egy ADHD-st akkor az nem fog tudni jobban figyelni? Ez természetes, hisz utána testi mozgásigénye meglehet, hogy kielégült. Ahogy az sem újdonság manapság, hogy a "disz"-eseknél vesztibuláris problémák állhatnak fenn, és talán nem ártana fejleszteni őket ilyen téren. Tehát szó mi szó: a mozgás hasznos és jó ha összekötjük a hiányosságokkal, akár Ayres akár TSMT tornákon. De nem lesz ez mindenkinek megoldás. És látom, hogy alapvetően is feltételes módban merte csak írni a Szerzőnő a weboldalára, hogy megoldást "jelenthet".
A problémám tehát csak az, hogy organikus problémák esetén ez lehet, hogy kontrollba tartja őket, de nem megoldás lesz. Ez pedig nincs eléggé hangsúlyozva. Az pedig, hogy a primitív reflexek miként köthetőek hozzá a tanulási nehézségekhez, érdekes kérdéskör. Talán ha külső okról van szó, akkor valóban. Egy veleszületett problémánál inkább csak talán párhuzamban vannak egymással esetlegesen, vagy az elsőből jön a másik, de semmiképp sem fordítva.
Szóval összességében én szívesen néznék interjúkat Sarlós Erzsébettel ahol beszél: gyógypedagógusokkal, fejlesztőpedagógusokkal, gyermek neurológusokkal és gyermek pszichiáterekkel.
Ettől függetlenül, maga a könyv nagyon igényes és összeszedett lett ebben a témában, sőt, kiemelkedő. A képek is nagyon jól illusztrálják a gyakorlatokat és plusz pont, hogy otthon is különösebb eszköz nélkül végrehajthatóak.
Nagyon érdekes, tartalmas a beszélgetés, de eléggé rossz a hangminőség, max hangerőn alig lehet néha hallani a megszólalókat. Lehetne valahogy hangosítani esetleg rajta?
Az én gépem nem a legjobb, de tökéletesen hallom a felvételt.
Ha esetleg valaki ismeri a szakirodalmat, amelyre (amelyekre) hivatkoznak, örömmel fogadnám!
Kedves Anna! A könyvben, amit írtam úgy emlékszem, hogy 19 oldalon keresztül sorolom az irodalmat, amire hivatkoztam. Ezen felül a disszertációm végén hasonló mennyiséget talál. Szerintem a disszertáció hozzáférhető az ELTE-n keresztül. Ha nem, akkor szívesen elküldöm e-mailben.
@@sarloserzsebet8727 Kedves Erzsébet! El tudná nekem küldeni e-mailben a disszertációt?
@@szilviacsillik4391 Igen. Legyen szives kuldeni egy e-mail cimet.
Csányi úr által említett cikkben mindössze néhány publikáció "metaanalíziséről" van szó. Ha jól emlékszem 1985 és 2007 között publikált cikkeket említ a szerző. Ráadásul pl. a McPhillips & JordanBlack, 2007-es publikációja szerint a 739 fő, 7-9 éves gyerek ATNR állásban történt kiválthatósága korrelált az olvasási teljesítménnyel (a cikkből idézve). Itt megjegyezném, hogy a használt Schilder teszt nem egészen pontos az ATNR vizsgálatára, mert erősen befolyásolja az eredményt a gyermek izomtónusa. (A pontos teszthasználat igen fontos lenne! Létezik erre protokoll.)
2007 óta több, mint 15 év telt el. Ezen időszak alatt számos kutatást végeztek, és ezek eredményeit publikálták. Az agykutatás, a neurológiai, a képalkotó eljárások fejlődtek, a tudás gyarapodott. Talán érdemes lenne ezeket az eredményeket, publikációkat megismerni. ;)
@@sarloserzsebet8727 Sajnos nem látom a saját kommentjeim (ezek szerint Önök látják), de ragálnék, mert szerintem komolyabb a helyzet egy legyintésnél. 1) A cikk 2020-ig tekintette át a releváns tanulmányokat, nem 2007-ig. 2) A korreláció nem ok-okozati összefüggés, plusz a tanulmány szerint maguk MCPhilipsék írták, hogy: "az ATNyRperzisztenciája és az olvasási nehézségek közt nem állapítható meg oki kapcsolat" 3) Esetleg érdemes lenne végiggondolni ezt a tanulmányt is, a szerző masszív érveket sorakoztat tételesen. Sajnálattal láttam, hogy a disszertációjában nem jelent meg. 4) 2007 óta az Ön disszertácijában csak 13 olyan szaktanulmányt tudtunk beazonosítani, amely releváns. Mindez 9 szerzői csoporttól, ami legyünk őszinték nem túl sok 15 év alatt...plusz ezek között még kevesebb dolgozott reflexintegrációval. Aki igen (pl. Blythe egyetlen cikkel már megjelenik), azok között van összeférhetetlenség (praxisa van) is. Tehát nagyon szűk és tudományos értelemben érdemi evidencia NÉLKÜLI területről beszélünk, ezért érdemes óvatosan fogalmazni a vélt összefüggésekkel, jelenségekkel kapcsolatban, különösen az egyetemi szférában. Üdv.