A megélés elvesztése
HTML-код
- Опубликовано: 28 ноя 2023
- 🚧 Csatornatagságra vonatkozó információk:
/ @hauchtomi
☝️Csatornatagok számára elérhető tartalmak:
• Members-only videos
_______________
🎁Ha csomagot szeretnél küldeni:
📮Cím: Nagycenk, Iskola utca 3, 9485
Név: Hauch Tamás
A Csomagra rá kell írni: POSTÁN MARADÓ!
értesítendő a küldeményről: hauchtomi@gmail.com
🎁 VAGY, Foxpost:
Sopron Tesco Ipar körút
📮9400 Sopron, Ipar körút 30.
Név: Hauch Tamás
📧 hauchtomi@gmail.com
VAGY, Packetta:
Z-BOX, Nagycenk, Iskola utca 3, 9485
Név: Hauch Tamás
📧 hauchtomi@gmail.com
_______________
💰 Támogatási lehetőség, hogy több videót készíthessek 💰
Patreon: / hauchtomi
Csatornatagság: / @hauchtomi
PayPal: paypal.me/hauchtom
_______________
Kapcsolódjunk:
🌐 Vedd fel velem a kapcsolatot itt:
📧 hauchtomi@gmail.com
🚩 Kövess Facebook-on: / hauchtomi
💣 A videó bármely részletének felhasználáshoz előzetes írásos hozzájárulás szükséges! Minden jog fenntartva!
⛔ És kérlek, ne töltsd le a videókat, mert sajnos így velem és a küldetéssel babrálsz ki! 
Наука
Tomi, most nagyon megleptél ezzel a videóval. Teljesen igazad van. Minden pillanatot meg kell élni és élvezni, hiszen olyan rövid az élet. Te is elkezdtél nosztalgiázni és érzelmes lenni. Ez tudod mit jelent? Azt hogy kezded érezni a korodat :) Nem baj, ne félj tőle, nem fáj, csak ha valamit nagyon elront az ember, arra nem szeret emlékezni. Én a 60-as évek elején még kicsi gyerek voltam, apámtól kaptam egy villanyvasútat ami több száz elemből állt. Nem felejtem, a faterral 2 napig állítottuk fel a sínpályát végig a szobákon, ez előszobán keresztül ki a konyhába és vissza. Nagy lakásunk volt, de algi fért el a pálya. 1 napig játszottunk, majd 2 napig bontottuk és raktuk el a pálya elemeit. Soha nem feledem azt az érzést, azt a gyermeki boldogságot. A mai napig így állok hozzá bárminek, élvezettel akarom csinálni akármilyen fárasztó vagy nehéz. Építettem egyedül egy nagy házat, de azt is élvezettel csináltam, Nem engedtem be "szakembert" oda mert elrontották volna az álmomat, az élvezetemet.
Tökéletesen igazat adok neked, hogy minden pillanatot ki kell élvezni amíg lehet. :)
Egyszerűen rájöttél, hogy nem a tárgyakban kell keresni azt a valamit. Elérted és szembesültél vele, hogy nem lett jobb. Ilyenkor szoktak elindulni befelé. Sok sikert hozzá!
Mindig tudtam, hogy remek szakember vagy Tomi, de most már azt is tudom, hogy értékes, remek ember is! Köszi a gondolatokat!
1984-ben találkoztam egy volt általános iskolai osztálytársammal, aki felvitt a szakközepes osztálytársához. És ott láttam közelről egy valódi JVC hifi-toronnyot. Megbabonázott az a gyönyörű műszer. Mikor nem figyeltek oda megérintettem a fém nyomógombokat, az alu előlapot, megbabonázott a kék vákumfluoreszcens kijelzője. Szó szerint, remegtem belülről. Mikor eljöttem tőlük hetekig ábrándoztam, hogy egyszer nekem is lesz ilyenem. Végül nem lett, mert egy évnyi teljes fizetésembe került, és ezt nem engedhettem meg magamnak, de ha belefutok ebbe a típusba valahol, akár a netes képek között, mindig felsóhajtok a mai napig a látványától....
Átérzem! Én a Technicsel voltam így 91'-ben. Aztán az Onkyo ejtett rabul
Milyen igaz! Az utolsó szóig igy van ! Én is abból a "maradi" korból származom ,minden gépem doboza el van rakva mindha új lenne , tizen éves gépeimen nincs annyi sérülés mint néhány ember egy két hónapja használt gépein!
Volt egy.nagyon "öreg motoros" asztalos szaki bácsi ismerősünk,aki sokat. dolgozott a szüleimnek. Ő mondta mindig nekem,hogy az esztergapadot,marógépet,nagyobb gépeket saját magának épitette(1960-as években).Ő tudta értékelni,megbecsülni a szerszámokat.
Üdvözlom Tamás! Egy regényt tudnék ide írni...Csak egy példa, hogy azért bőven vannak kivételek. Leginkább töltőtollakat készítek faesztergán. Mikor a megrendelt tollkészletek és a hozzá kiválasztott faanyag megérkezik, én teljes mértékben megélem a kicsomagolást, beleszimatolást, tapizást. Konkrétan volt pár faanyag, amit k.b. egy óráig csak nézegettem, szagolgattam. És van pár faanyag, amit sajnálok felhasználni, annyira gyönyörű! És a legszebb az egészben, hogy a megrendelőim, vásárlóim is visszajelzik ugyanezt az élményt, mikor megkapják. Sokszor fontosabb egy ilyen visszajelzés, élmény, megélés, mint az anyagi értéke a tárgynak, munkának, mesterműveknek stb...
En is errol beszelek! Imadom a toltotollakat!
Mintha az öregemet hallanám. Nagyapám asztalos és intarziakészítő volt. Köszi
Köszönöm az értékes gondolatokat!
Én a kislányomnak immár egy éve az ön által bemutatott pelenkázó készítős videók alapján készítettem el saját kezűleg a pelenkàzóját.
Sokan megjegyezték a látogatók közül milyen szép, és ekkor elmosolyodom, jól esnek az elismerő szavak, és elmesélem, hogyan készítettem.
Köszönöm az áldozatos, precíz, egyedi videókat.
Üdv.
F.B.
Jó ezt olvasni! Esetleg par kepet kerhetek emailben?
Tavaly megvettem életem első normális asztali körfűrészét. Ezzel és emiatt kezdtem el barkácsolni, feltette a pontot az i-re. A sok kézi szerszám addig csak lődörgött magában. De ez az asztali körfűrész mintegy főnök összefogta és elindította a projekteket. Minden más eszköz is értelmet nyert. Amikor kibontottam máris szinte jelentkezett hogy nem a konyha padlója az ő környezete, legyen kicsit fűrészporos azonnal, máris harapna egy kis deszkát. Nem is hagytam tétlenkedni. Köszi a gondolatébresztőt. Big cici life.
Kedves Tomi, téged hallgatván szinte éreztem nagyapám ,apám asztalos műhelyének meleg csont enyv és a fa anyagok illatának keveredését ......felnéztem a polcra ahol egy gyönyörű kézi gyalu van állandó emlékeztetőül........elsírtam magam.
Köszönöm!
Köszi Mester! Ez most jól eset. Remélem egyszer egy asztalnál ülve személyesen is bogozzuk az élet igazán fontos dolgait. Nem mindig a gőzmozdony lendület és a teljesítménykényszer a motíváló, hanem a harmónia és a pillanat. 🙂🙏
Így van! Bőgő, nem volt a kezemben 4 éve :(
Szerbusz Tomi.
mindig várom a videókat tőled de erre én sem számítottam és igen ez nagyon sok emberből kiveszett. Én párommal két kezünkkel húztuk fel a házat a falak kivételével minden fából van és talán a leg érdekesebb része a háznak egy több mint( 100 éves,fából készült borprés anyagából készítettük el) a lépcsőnket az emeletre. 8 cm vastag 25 mély 1 méter széles lapokkal 1 lap kb 25 kiló vagy több szelíd gesztenye. Minden vendégünk csak ámul rajta hogy ilyen létezik és igen.Erről megint csak lehet majd az unokáknak mesélni. amikor elkészült a 3 éves lányunk vagy 25 alkalommal le fel sétált rajta látta ahogy elkészült alig várta ő ezt megélte. Így tovább a videózással.
Mekkora Flow egy közös otthont teremteni!!! Köszi, hogy leírtad!
Szia Tomi.
Ez most elég mélyről jött.
Emmiatt szeretem a videóidat mert amellett, hogy mindíg tanítvalamit van tartalma is.
Nagyon kevesen mondhatják el ezt magukról. Ne változtass!!! Csak így tovább!
Köszönöm!
Így 42 évésen, még mindig ilyen lelkesedéssel bontok ki mindent, és utána hetekig gyönyörködök benne, simogatom, tisztítgatom... legyen egy új munka eszköz amire régóta vágytam vagy számítógép, vagy egy elektromos borotva, akármi... csak jöjjön az új illat, az első indítás, a hűtőborda első felmelegedése stb... Erősítőket is gyártok hobbiból és azok első íntítása is félelemmel és gyönyörrel párosul, mikor minden rendben meg még szagolgatom is, az utolsó 40kg-os "kis" audió végfokom is napokig nézegettem szagolgattam miközben halgattam is... 😅😄
Pont így tudok örülni mindennek, ami új. Kicsit megszagolgatom, összerakom a gépet az összes tartozékával, az összes kombinációban, kicsit simogatom és örülök neki. A dobozok meg csak sorakoznak a padláson. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de mindennek megvan a doboza. 😊
jólét van és bőség, bármikor bármit megvehetsz, emiatt érteke sincs a dolgoknak.
Tomi!
Basszus 100x-1000x néztem végig sok-sok videódat.
Sok mindent láttam, tanultam/tanulok Tőled!
Egy emailben feltett kérdésemre élőszóban válaszoltál!
Azt hittem már ismerlek.
TÉVEDTEM!
Nem tudom mi hozta ki Belőled ezt a videót, de most megleptél.
Eszembe juttattad volt tanítómat akitől nem csak tudást hanem bizonyos mértékig életszemléletet is kaptam!
Azt mondják nem szabad irígynek lenni!
DE!
Most érzem azt hogy irígy vagyok azokra az emberekre akik Tőled tanulnak szakmát, mert nem csak szakmai tudást kapnak.
Olyat alokttál ami ha értő fülekre talál akkor egy életre meghatározhatja egy fiatal szemléletét!
Gratula!
A mai felgyorsult világban, nincs idő semmire: élni és megélni a történéseket.
Nincs idő meghalni sem.
Ismerős dolgokat feszegettél a megélésről , az élményekről.
„A boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság.” ( Buddha)
Nagyon örülök a videódnak Tomi.
A barkácsolásban abszolút kezdő vagyok, mégis érdekelnek a videóid.
A szerszám bemutatóidban mindig volt és van Élet, nem fertőzte meg a napi rutin.
Szerintem ez a lényeg.
Remélem jól vagy és sok erőt kívánok neked!
És tudod, hogy miért van az úgy a tárgyakkal, ahogy mondod? Ahogy öregszel majd meglátod, hogy ha nem így állsz a tárgyaidhoz, akkor paradox módon később nem tudod elengedni őket, nem tudsz lemondani róluk (Már persze mindig leváltod őket, de azt nem tudod elengedni, hogy legyenek, hogy birtokolj). Egyébként köszi. Jó volt hallani. (p.s. Három éve az ember, akit megbíztunk, hogy csinálja meg a kisházat, amire a sok-sok évig kuporgattunk a tanári fizetésünkből, hogy kicsit ki tudjunk menekülni néha a városból, lelépett a pénzünkkel, s így kénytelen voltam elkezdeni (megpróbálni) magam megoldani a dolgokat (kálvária kezdete). Sok mindenről, gondolom, el tudod képzelni, hogy ment (pl. az egyik ujjamból is búcsút mondtam egy kis darabnak). Na pl. akkor bukkantam a videóidra. A lényeg viszont, hogy azt hittem: könnyen találok olyan mesterembereket, akik legalább kb úgy gondolkodnak a mesterségről, mint te. Na persze. Szóval kicsit meghatódtam rajtad, na... Köszi: Laci)
Köszönöm Tomi!
Ezt nagyon szépen fogalmaztad meg. Köszönöm!
Szépvolt. És igazad van mi is minden szart megvedzünk a gyeekeknek sajna😪. Jol kiventiláltad magad szép
Tisztelettel !!!
Ez most nagyon jól jött a léleknek ...😊🙏 ,
... jó lenne újra azt a régi gyermeki állapotot megélni amiről beszéltél ,mert brutális és hihetetlen élmény volt !
Köszi ...!!!🙏
Én köszönöm!
Tomi, ez kedves megszólalás volt, sok dologgal egyetértek 👍🏻
Üdvözletem !
Nagyon jó !!!
Már nagyon kellet egy "ilyen" videó !
Köszönöm ! 👏
Köszönöm!
Benne van a lelke, szelleme, szeretete... fába, fémbe, bőrbe... Ez benne a plussz. Ehhez mind a hat érzék kell. Egyébként köszönöm az üzenetet.❤ Ez kellett mára. Gibran Prófétája után.
Képzeld Tomi! Én pont az asztalosság által kaptam vissza ezt a fajta gyermeki megélést, így negyvenplusz évesen. Teljesen máshonnan jövök, zenész, zenetanár vagyok (basszusgitár, nagybőgő 😉), de ezen a téren már én is eljutottam odáig, hogy nem volt megélés. Vagyis csak nagyon ritkán. Aztán jött a famunka és egy olyan flow vele, amit legutóbb tényleg csak gyerekkoromban éreztem, tapasztaltam. Pár éve már dolgozgatok, most már néha megrendelésre is. Szeptemberben kezdem a szakképzést. Szóval beszívott rendesen. Sok jót tanultam tőled is, hálás köszönet érte!
Szia, jo ezt olvasni. Nos a bogo az nekem is nagy szerelem. Igaz bot fulem vab, ritmuserzekem se a legjobb es meg no keson is kezdtem, de imadtam! Egy replika Sting Rayem pihen a padlason es egy Rickenbacker test kezdemeny a mihelyben...
Tesómék vettek egy kis házat ahonnan kihaltak a tulajok. Sajnos szét kellett kapnunk a hagyatékot. Ahogy átnéztem mi menthető, találtam egy zacskó poloskás, zsíros legót az erkélyen.
Természetesen napokig mostam hogy mindet megmentsem. De nem is ez a lényeg! A könyvespolcon megtaláltam hozzájuk két eredeti Lego csomagolást akkurátusan kilapítva és eltéve az utókornak... Gyönyörűek, kerülnek ki a falra a dolgozóban!
A gyűjtők persze most is figyelnek erre, de az az igazság, hogy régebben nem az (ál-)bőségről és az (ál-)választékról szólt minden (pl. ugyanaz az oszcilláló csiszoló 30 márkánál ;) )
A kevesebb pedig mindenképp több volt, többet ért az egyén számára.
Ami most van az rendszerszinten van a megélés ellen - paradox módon annak ellenére, hogy a tech cégek külön mérnököket foglalkoztatnak a legizgalmasabb csomagolás és kibontás-élmény létrehozására. De ugye az is leginkább influenszer-kontentnek készül, ide RUclips-ra meg Tiktokra.
De amúgy meg, Tomi... ❤
igen! Valami rettenetesen elveszett. A Világunk amiben felnőttünk.
Mélyről jött, gondolom a novemberi depi is hozzátett. 90%-ban egy lapon vagyunk, a szagolgatásnál vannak differenciáink. :)
Én (teljesen kezdő, hobbi faátalakító) akkor éreztem ezt a (flow) élmény, amikor leültem ahhoz az asztalhoz, amit anyán kertjébe csináltam. Ilyen másnak nincs, jó lerakni rá a söröm/forralt borom. S ez csak a kezdet.
Igaza van a többieknek, amióta nem kell fizikailag megszenvedni az életért, minden lejjebb került. Ezért jó, ha olyan dolgaid vannak, amit te csinálsz/szúrsz el, mert meg fogod becsülni.
De fel a fejjel, lassan itt a tavasz!
Köszi, de nem vagyok depressziós! Nincs rá idő. Ez is csak kiszaladt
@@hauchtomi nem is mertem rólad feltételezni az állandó, langymeleg depit. Csak ez a vacak novemberi idő hozhatja ki (ld. November Rain)… Egyébként szerintem te ebben a szösszenetben megfejtetted a slow life fogalmát.
S még egy megjegyzés: igenis lehet tisztelni egy tárgyat (katana, véső, ismeretlen vezeték…). A tapasztalás meghozza a respektet…
Köszi maistro, most leptem meg hogy kell egy ékegyszerű egykezes szorító mert nagyon hasznos, ami 'jobb' fajta.
Nem sokkal később szembe jött velem egyből a lidl terméke is első dolgom volt hogy hazavittem forgattam nezegettem, mi a különbség (szög ugyan az, ugyanaz a présgép csinálja őket) de utána szétszedtem rálássak valamit a tervezés mivoltára, hát nem ért meglepetés.
Illesztések pontatlansága, öntés sorjái rajthagyva, normalis fémek használata stb.
Nem bántani akarom, lidlt imádom hogy elérhető árban tudok venni gépeket hogy megismerjem a szakmát laikusként 🙂
Hasonlókat érzek én is mikor veszek valami 'komolyabb' cuccot és köszi a videókat amikből végre tanulni is lehet 😉
Köszönjük!
Maximálisan egyetértek 😊
Szomorú dolog, de ezt én is megfigyeltem magamon. Az első gépeimet még mielőtt megvettem volna, hónapokkal előtte keresgéltem, összehasonlítottam, véleményeket kerestem a potenciális választásokról. Elképzeltem, hogy mennyivel másabb lenne a munka, ha például lenne egy gyalugépem. Aztán az elsőknél még tényleg ott volt az újdonság varázsa, órákat töltöttem csak a gép megismerésével. Később viszont azon kaptam magamat, hogy csak megvettem, amit jónak ítéltem, aztán leraktam a polcra, hogy majd ha szükségem lesz rá, akkor ott van. Nem tudom hogyan lehetne ezt visszahozni, de tényleg érdemes volna.
Azt hittem csak én vagyok ilyen "beteg", hogy mindent megszagolok, de valahogy az illatok boldoggá tesznek. Pl. Megvettem az autóm szerelési könyvét és imádom az illatát. Minden olvasás előtt közben, után szagolgatom :)
Na, de visszatérve a dolgok értékeléséhez, emlékszem, hogy 1997-ben nagyon vágytam egy 5mW-os lézerpointerre.
A megmaradt reggeli pénzemből raktam félre rá sok-sok hónap alatt a 2500Ft-ot és örömmel mentem az órásboltba, ahol megvehettem.
Na a mai napig rabja vagyok a lézerfénynek :)
A padláson az összes lézerem megvan, ábrás vetítőfejekkel együtt :)
A másik számomra nagy dolog az életben, amit nagyon értékelek, amikor több mint 18 éve megvettem az autómat és akkor még csak tetszett külsőleg, belsőleg, de ahogy teltek az évek, és egyre többet szerelgettem, alakítottam át azon részeit könnyebben szerelhetőre, amiket túltoltak gyárilag, egyre jobban megszerettem.
18 év után is úgy vágyom rá, hogy beleülhessek és vezethessem, mintha most vettem volna.
És hiába nézegetek más autókat, van még másik kettő nekünk, de egyik sem tud ilyen érzéseket kiváltani. Jó-jó, de nincs meg a robbanás érzés :(
Szóval én teljesen átérzem amit írtál, nekem mindenért meg kellett dolgozni az életben, nem hullott az ölembe a jóság.
Lézer pointer a halálfejes fejjel! Klasszikus :)
Nekem egy 99'-es esztergomi sedanom van. Fél Európát bejárta és a környék összes fatelepét és tűzépét. 2019-ben majdnem nyugdíjba ment, de a legjobb barátommal megállapodtunk, hogy életbentartja és használhatja. Olyan patika lett az autó, hogy már Ő sem nagyon engedi el. Én már csak reménykedek, hogy megéli az OT-s kort és a Fiam, azzal az autóval fogja a vezetés élményét megtapasztalni.
@@hauchtomi a napokban rakott fel az ATV RUclips csatorna retrós videót, de utána sok régebbi retrós videójukat is feldobta.
Na engem úgy megfogtak a retró videóik, hogy napok óta azokat nézem és örömmel gondolok vissza a régi jó dolgokra gyerekkoromból.
Imádom ezt a retró érzést, van amitől a hideg is kiráz.
Ha van időd nézd meg a videóikat, tiszta időutazás :)
@@hauchtomi ha már retróról is szó esett, nekem van egy olyan fétisem, hogy előbb veszek régi szerszámokat, mint újakat, és amit imádok bennük, hogy 30-50 évesek és még mindig szerszámok, látszik rajtuk a 30-50 év, de ettől értékesek.
Egyik kedvencem a fanyelű csavarhúzó, amin apámnál nőttem fel, aztán felnőtt fejjel a pécsi piacon egy özvegy néni árulta a meghalt férje szerszámait, én pedig nagyon megörültem neki, vettem is jó pár szerszámot és nálam tovább élnek, ami már egy emberöltőt megélt.
És mindig emlékezni fogok rá, hogy ezt kitől vettem és mi a története.
@@adriankosa6751 nem vagy egyedül! A videókhoz két SABA ST 100-as statívot használok. Ez így semmit nem mond, de ha azt mondom, hogy ezek feliratozott, eredetileg Manfrotto állványok, akkor már lehet, hogy igen. Hihetetlen masszív darabok, töredék áron, mint amik ma mennek. És van pár ilyen fétisem nekem is.
Király lett!! 👏
"Nyomdaszag" a legjobb, látom, nem csak ép "szipózok" :D BigLike! Az egész videónak!
"Hagyunk valamit magunk után". Szívemből szóltál.
Én a mai napig megszállottan várom amikor megjönnek az új Bosch Professional gépeim….atszellemülve bontom ki…..ugyanígy a Lego-kal, autómodellekkel ……Lego és modellgyüjtő vagyok ( 60/70/80-as évek )……valahogy ez bennem maradt és ez jó - nekem.
Jó videó lett - ismét⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
70-es évek eleje. Tévénk volt. Adás semmi abban a korban = mint ha nem is lenne tévé (na jó cicavízió vagy esti mese, napi 5-10 perc). Óvodás vagy és kapsz egy 3 kerekű biciklit. Egész nyáron nyomod neki, versenyzel magaddal, a fák, bokrok szlalom pályaként vannak a lelki szemeid előtt. Nyár végén is még mikor megpihensz egy "futam" után azon kapod magad, hogy nézed. A pedál, a kormányon a kis műanyag fogantyú, a kerekek hogy koptak, itt ott harci sebek rajta, kicsit vissza is emlékezel, hogy melyik, mikor, hogyan. Aztán következő futam. De ne tárgyiasodjunk el. Este, meseolvasás. Ha nem aludtál el közben, akkor elszabadul a fantázia, megküzdesz a sárkánnyal, vándorolsz az üveghegyen túlra és folytatod az álmodban a meséket. Aztán ha megtanultál olvasni ugyanez folytatódik. Most ha (mondom, ha) olvasol egy könyvet, megállsz elképzelni a tájat, a helyet a történet pillanatát? Vagy gyorsan kiolvasod, mert hát nincs idő és kíváncsi vagy mi lesz a vége? Már nincs szükség a fantáziára, az álmodozásra, ott a tévé, a mozi, letöltöm netről és robban, pörög, hogy fel sem fogod szinte, a látvány leszoktat mindenről. Ha kihal belőled a fantázia, az ezzel járó csoda, ami a törpéből is óriást csinál, akkor a tárgy is csak a pillanat ajándéka. De az is igaz, hogy ezek a tárgyak olyan szintű tucat termékek már, amiből kihalt az egyediesség, szinte belénk ivódott tudat alatt, hogy a tárgyak tervezett elavulással készülnek, az életciklusuk értelmetlenül rövid és emiatt is úgy kezeljük őket. És mindez már az emberek közöti kapcsolatokban is vastagon tükröződik. Ennyi, mert mennem kell. Lehet Tomi felrakott már egy új videót, bár már arra sem emlékszem az előbb mit néztem. ...
kicsit megfogalmaztad a következő Vlog tartamát!
Várom! Ott meg fogom írni, hogy próbálok ez ellen a helyzet ellen védekezni. Persze ez egy kicsit valahol szélmalom harc is, mert a világ is ilyen. Erre az állapotra kényszerítenek a körülmények, ami ellen csak tudatosan lehet felvenni a harcot. @@hauchtomi
Azt a q.a mindenit(bocsi)..azt gondoltam eddig hogy csak én gondolom igy. Csináltam kislányomnak egy smink asztalt és csak úgy valahol mélyen reménykedem hogy majd egyszer....tudod..mert tőlem ,neki..
Tomi tőled nem számítottam ilyen tartalmú videóra, de ez valami jól hangzott.
Vannak jó pillanataim...
Szia Tomi, nagyon érdekes gondolatmenet volt, egyetértek. Képzeld tavaly készítettem egy tölgy ágyat saját részre, úgy, hogy az asztalos tudás nagy részét a te videoidbol szedtem fel és egyszer még konzultáltunk is telefonon mikor sikeresen megvettem az ágyhoz egy elég sz@r minőségű faanyagot. Az ágy ebből is elkészült, nagyszerű lett és története van melyet sokszor el szoktam mesélni az ismerőseimnek.
A cím alapján hirtelen azt hittem, hogy egy sokkal szomorúbb eseménnyel kapcsolatosan fogsz pár szót mondani.... de szerencsére nem erről van szó.
Viszont megleptél így is... és igen... sajnos az elmúlt évtizedekben egy olyan irányba mentünk el ami nem biztos, hogy jó...
Néhány személyes élményt mesélnék el.. .
anno a '80-as évek közepén voltam kisgyerek... és talán szerencsésnek mondhatom magam, mert így visszagondolva szüleim mindent megadtak nekünk... érzelmi gazdagságban nőttünk fel... anyagilag ami ésszerű és megfizethető volt azt mindent megkaptunk.. emlékszem az itteni "dollár boltban" láttam meg és aztán kaptam meg az első Technik legómat... amit mind a mai napig féltve örzök egy másik csomaggal egyaránt... rengeteget játszottam ezzel is... aztán '88-ban megkaptam életem első számítógépét... ami nem volt olcsó...
Aztán ott vannak azok a modelvasútak amit még anno édesapám gyűjtögetett... és saját kezével készített hozzá egy összecsukható terepasztalt... és még sok minden más is van amit ő készített... számomra ezek a legértékesebb dolgok... hiszen nagyon sok mindent ő tanított nekem ami a fa és más kézi munkához az önmegvalósításhoz kell(ett).
Ehhez idő kell mire az ember megérti és értékeli, hogy mi minden kincs van körülötte... viszont ehhez egymás mellé le kell ülni, beszélgetni azaz minőségi időt kell(ene) egymással tölteni... ami a legnehezebb szerintem manapság... ugyanis rohanunk... bámuljuk ezt a sok szemét TV adót, a szósöl médiát... amin árad a szenny... s közben meg szétesnek a családok, az emberi kapcsolatok.
Amikor kicsit voltak a gyermekeink... sokkal több időt töltöttünk olvasással, meséléssel... esténként énekeltem nekik... s már csak a fényképek és a videók tanúskodnak arról, hogy milyen csöpségek voltak... ma már mindegyik nyomja a gépet, azon keresztül játszanak egymással, ismerőseikkel.
De azért nem olyan tragikus a helyzet mert van amikor meglátogatják egymást, hogy együtt edzenek, hol játszanak, hol a moziba megnéznek egy-egy filmet... és azért ha nem is mindig látszik rajtuk helyén van a szívük és egymás és minket is szeretnek. Van amikor a leg váratlanabb helyzetben képesek egy-egy apró mozdulattal, szóval megmelengetni a szívűnket.
Visszatérve a mai anyagias világba... én sűrűn el szoktam mondani a gyerekeinknek, hogy az amit tőlünk kapnak azért nekünk olykor elég keményen és sokat kell dolgozni. Ha nem tudok valamit megvenni nekik akkor őszintén megmondom, hogy miért nem tudom megtenni. (Nem mindig az anyagi oldalát nézem.) Vagy ha esetleg én úgy érzem, hogy felesleges dologra költik a pénzüket akkor azt is el szoktam mondani neki nem elsősorban azért, hogy letoljam őket, hanem hogy rávilágítsak arra nem mindent kell megvenni ami elsőre fontosnak tűnik. Hanem érdemes átgondolni, hogy feltétlen kell e.
Említetted, ma már ott tartunk ha megveszünk valamit akkor már utána egy "természetes" és teljesített feladatnak tekintjük... erről a legutóbbi nagyobb összegű kamera vásárlásom jut eszembe... ugyanis eg fél év munkájának gyümölcse az amit ha a kezembe veszek akkor minden egyes pillanatban eszembejut mennyit güriztem érte... és boldogság tölt el, hogy ezt is megértem. És bizony amig gyűjtögettem a pénzt a fényképezőre minden héten nézegettem a videókat, keresgéltem, hogy vajon melyik váz lenne a legjobb nekem... és hónapokon keresztül mérlegeltem és csak ezek után döntöttem.
Most hogy ez megvan rájöttem, ha ezt sikerült akkor a következő célt is meg tudom valósítani... de csak arra költök már ami feltétlen szükséges...
A dobozgyűjtögetés... :) nálam is minden cuccom doboza megvan még... sőt anno emlékszem a Videoton Preludion 31 hangfalpárnak a doboza vagy 20 évig ott pihent a lépcsőházban a fagysztó tetején... és én is félre rakom a használati utasítást is... és az összes apróságot amit az eszköz mellé csomagolnak. ÉS eszembejutnak azok az emlékek amit a vásárláskor átéltem... hogy miként hoztam haza busszal pl a Yamaha PSR 270-es szinetizátoromoat 2000-ben... vagy amikor 2002-ben megvettem az első miniDV kamerámat... (horror összegért)
Vagy ha már a régi tárgyakról van szó.... nem véletlenül van még körülöttem pár szekrény ami nagyszüleimhez köthető... és régi fényképenek, videófelvételeken, az emlékeimben visszaröpítenek gyerekkoromba.
Szia Attila! Rég dumáltunk, de félelmetes, mennyi a közös pont. Techniklego a dollárboltból. Villanyvasút (nekem Piko H0), a Preludium 31 Vifä hangszórókkal meg csak egy álom maradt az igaz. abszolút egyetértünk.
Lecserélted az M10-et? Mit vásároltál, ha nem titok? Köszi a hozzászólást!
@@hauchtomi Rég bizony... sebaj nekem tervben van, hogy a nyáron ha időm engedi meglátogatlak, mert személyesen azért mégis más :) meg egyébként is jó volna egyet dumálni.
Az biztos, hogy Piko van ráírva a trafóra ami a kisvasúthoz van... és gyanús ez az H0 is...
Ami a fényképezőt illeti... még korábbi gépvázat egy Canon M-et vettem pár éve mondván, hogy majd hack-eléssel milyen jó lesz... aztán nyögvenyelős volt a dolog és idén úgy döntöttem, hogy inkább lépek egy nagyot és megvettem a Sony a7 IV-et egy Sigma f2.8 24-70 mm obival.... vicccesen azt szoktam mondani, hogy mindegy egyes grammja 1000 forintomba került.... :) de megérte... súlyos így a szerkezet, de öröm vele dolgozni. Már úton van hozzá a Smallrig Cage és a Hollyland Lark Max Duo drótnélküli mikrofon csomagja és így lesz teljes a szett.
Már tegnap akartam rá kommentelni, de miután megnéztem más dolgom akadt (rájöttem, hogy nem engedtem le a kerti csapból a vizet :D ) Már évek óta küzdök ezzel a dologgal, hogy nincs meg a karácsony hangulata. Viszont vannak dolgok amik a gyerekeimben nagyon megmaradnak, és lelkesen állnak hozzá. Ilyenek az utazások pl. Ha voltunk valahol és jólérezték magukat akkor még akár 1-2 évvel később is emlegetik. Mindegy nem írok litániát, sokkal többet nem tudok hozzátenni ahhoz amit elmondtál
Szia Tomi. Elég régóta nézem a videóid, de csak most, ezután a videó után jutott eszembe, hogy feliratkozzak. Sok jó szakmai tippet, infót, ötletet kaptam eddig tőled, de talán a legértékesebbet most. Én is "kézműves" szakmában dolgozom, dolgoztam eddig, de valahogy mostanában egy monoton robot lett csak minden. Azt vettem észre, hogy a megrendelők a pénzükért azt gondolják, hogy rabszolgát vettek, megvették a lelked, a tested is és úgy beszélhetnek veled mint egy kutyával. Ahogy mondod, nem látják azt a + hozzáadott dolgot amit a lekled egy darabjából csempésztél oda. Anno azért választottam a szakmám, mert alkotni akartam. A régiből valami újat, szépet, valami maradandód. Most, így 50 előtt eggyel már azt látom, hogy a sok kókler, a sok csaló, hazudozós, ígérgetős eljátszotta az igazi szakemberek respektjét mi pedig a megrendelők bizalmát. Sokáig próbáltam még itt ott visszakapni ezt, de ez egy végeláthatatlan spirál és belefáradsz. A megrendelő nem bízik benned, kétkedik, ezáltal nem is úgy kezel, viszonzásként te meg ba..ol belerakni azt a kis pluszt. Pilickéztem én is. Volt, hogy napestig az utcán, ami akkor még földút volt. De nem csak pilickéztünk, hanem fociztunk kinn az utcán a házunk előtt. Leraktunk 2-4 melegítőfölsőt, vagy pulcsit kapunak és rúgtuk a lasztit. Közben, ha valaki megéhezett, beszaladt nagymamámhoz és kért egy karéj zsíroskenyeret. És, ha valakit nem engedtek el, mert nem csinálta meg a leckét, akkor együtt mentünk "elkérni" a szüleitől, hogy a Józsi kijehet focizni? :)
Más volt a világ, most inkább a pénz az úr.
Tudom miről beszélsz! 😉 Teljesen, mindegy hogy most gép, hobby, játék akármi lehet, miután megvan, vetted vagy kaptad vagy csináltad az is mindegy visszateszed a dobozába, letakarod, még beszélsz is neki, vigyázolrá ilyenek.... és akkor még sztorizgathatnánk a többiről is hosszú hosszú órákon át... 😀
A videó megnézése után én is találkoznék Lacival de, neked biztosan kellene, azt a pillanatot is meg kellene élned! Igen, ez egy erős célzás akart lenni! 😉
Ez legalább olyan jó videó lett mint, Stallone Oscar című filmje, az egyik legjobb! 👏
Nekem még véletlenül sincs olyan szakmám amivel az általad említett módon maradandót tudok alkotni de, valahogyan magával ragadott ez a szakma és pont ezt látom benne, olyat lehet alkotni amiben benne van maga az ember és ettől egyedi lesz, nem tucat.
Szia Tomi! Az anyagi dolgok mindig olyanok, amelyek pillanatnyi örömet tudnak okozni. Legyen az bármi. Persze az, hogy ezt az örömöt miként és milyen hosszan éljük meg az rajtunk múlik. De ez az öröm függetlenül a hosszától nagyon gyorsan el fog múlni, mert lesz egy másik dolog, amire vágyakozunk. Bölcs mondás az, hogy az út a fontos és nem a megérkezés. Mert valójában az út, amíg eljutunk oda, ahova szeretnénk, annak bejárása az ami igazán nagy dolog. Amikor megérkeztél, akkor lesz egy pillanatnyi öröm, de itt véget ér a történet. Egy új út vár az emberre, amit ismét be kell járni a következő megérkezésig. Ahogy egyre idősebb az ember, úgy fogja látni, hogy valójában az anyagi dolgok már nem olyan fontosak, mint korábban. Ez is lehet annak az oka, hogy már nem olyan jó megélni egy új tárgy megszerzését. Elég csak belenézni abba a képzeletbeli szekrénybe, amiben ott vannak a felhalmozott "értékek". Ezek egykor mind olyanok voltak, amiről azt hittük, hogy ezek nélkül nem lehet élni. De valójában pókhálós, poros, tárgyakat bámulunk, amiről már azt sem tudjuk, hogy miért is volt az annyira fontos. Szépen rájövünk, hogy nem ezek az értékek. Ha ezt a szekrényt, úgy ahogy van kidobnánk. Mindent. Mindent amit valaha fontos tárgynak éreztünk, akkor rá fogunk jönni, hogy valójában ezek soha nem is voltak fontosak. Mert ha azok lennének, akkor nem lepte volna be a por, nem szövik tele őket a pókok a hálójukkal. A valódi értékeket nem vesszük észre, mert a tárgyak bűvöletében élünk és vágyunk egy olyanra, ami nincs, de a másiknak van. Egy új szögmérő, autó, telefon, tévé, kütyü, mütyü... Lehetne sorolni. Majd berakjuk abba a képzeletbeli szekérnybe és ott fog porosodni. Tedd szívedre a kezed! Hány ilyen tárgyad van, amit nagyon szerettél volna, megszerezted és már búslakodva porosodik a szekrényben. Szerintem nem baj, ha már nem tudod megélni úgy a dolgokat, ahogy korábban. Mert ez azt jelenti, hogy fejlődött a személyiséged és a tárgyak kezdik elveszíteni a jelentőségüket. Rengeteg ember van, aki minimál körülmények között él és még az is lehet, hogy boldogabb, mint az, aki úgy gondolja, hogy mindene meg van. Persze nem gond, ha vágyunk valamire és megszerezzük. De ne ez legyen az örömünk forrása, mert ez mindig csak pillanatnyi örüm lesz. Gyorsan el fog múlni. A valódi örömöket nem a tárgyak fogják adni. De ennél messzebb nem szeretnék menni a gondolatokkal. Szép napot!
Tomi, amit feszegetsz, úgy gondolom hogy az ár és az érték közötti eltérés, nagyon hozzászoktunk hogy gyorsan meg tudunk venni dolgokat mivel "telik rá" és a gyerekek is megkap(hat)nak mindent azonnal, így eltűnik számukra és sokszor számunkra is a dolgok értéke, mivel csak az árat látják de az előteremtéséhez szükséges erőfeszítéseket nem. Minden ilyen tárgyért valahol idővel fizetsz (vagy valaki idővel fizet érte) ami nem visszakérhető, mivel mindenkinek véges mennyiség áll belőle rendelkezésére. Nem kell túlmisztifikálni a tárgyakat (persze ahogy itt látok másokat, úgy én is bizonyos szempontból tárgyfétises vagyok), de azzal hogy megadod nekik a "tiszteletet" a saját idődet (ráfordításodat) tiszteled meg. Amikor pedig igényes vagy arra amit csinálsz és próbálsz valami egyedit is belevenni, akkor pontosan az ár és az érték közötti különbséget teremted meg...
Ki fogsz nevetni, DE! A spájz feléből csináltam egy műhejj-t (direkt írom így). És amikor veszek valamit, akármit, nem a sok db kampóra akasztott ollóval vagy szikével bontom ki, hanem egy kcsög csavarral 😂 És amikor a jó hörcsög módjára betárazott cuccból használok fel valamit, akkor éppen picit szomorú vagyok, hogy el- vagy felhasználom és akkor már arra gondolok, hogy honnan fogom azt pótolni. Nemrég elkezdtem "hulladékfából" madáretetőket gyártani. Akkor is így éreztem. De az alkotás szeretete... Amikor érzem, hogy "lehetett volna ez jobb is, de jó ez így és basszus: ÉN csináltam szemétből, most meg kint verekednek a verebek, a cinegék meg mittoménmikmég, rengetegen, hogy ki egyen előbb... Na, én értékelem a dolgaimat, főleg, hogy jópár éve kenyérre sem tellett, nemhogy "visszatölteni" a készleteket. Pacsi. Boomerek forever.
Aterzem
Neked témába vágó példa... Nagyim hokedliét és asztalát tudtam anno menteni és a mai napig használom. Meg van róla a számla, 1950-ben készítette egy jászberényi asztalos. ;-)
Tényleg semmi extra, viseletes, kopottas, kocka bútorok, de van lelkük. Nehéz szembe állítani egy mostani tucat tömeggyártott termékkel.
Én ezt ellensulyozom az asztalossággal, nincs jó műhelyem, nincsenek szerszámaim sem túlságosan, a meglévőknek is egy jó részét én csináltam és még tervezem hogy készítek is. Nincs jobb érzés mint mikor elindítom és szépen megy. És mikor a konyhabútort megsikerült csinálnom páromnak olyan jó érzés volt látni ahogy örült neki, szinte könybelábadt a szeme az örömtől. Kínlódás néha de akkor is jó érzés hogy én csináltam. Amúgy Bertrand Russell is azt mondja, hogy az autentikus kommunikáció maga a filozófia lényege, vagyis az egymás közötti kapocs ezáltal jön létre.
Ahogy elküldtem a hozzászólást írt párom ( mivel most is a műhelyben vagyok), hogy kisült az első általa készített kenyér. 😊❤ Tanuljunk meg örülni a kicsi dolgoknak és ne mindig hajszoljunk valamit, hanem álljunk meg és értékeljük ami van. Ha állandóan vágyakat kérhetünk a végén kabzsi, tehetetlen és lelketlen demonoká válunk.
Teljes mértékben egyetértek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyszer eljöhetnél ide, elmesélném a történetemet itt a Bükkben, talán valamiféle inspirációt merítenél belőle. (és már vagy 20 cm a hó - Ho-ho-hóóó) - Hogyan lesz egy rendszermérnökből asztalos? :) Dumáltunk már telón, azóta lett egy kis műhelyem is. :) Belecsöppentem egy Ferences közösségbe, és rengeteg furcsa dolog történt/történik velem. A személyes útkeresésemben odáig jutottam, hogy a fókusz igazán lényeges, mire/kire fordítod. (ebben persze benne rejlik az is, ha sokfelé figyelsz, akkor kevés eséllyel tudsz teljesen jelen lenni azokban) Sok tanítás jut hirtelen eszembe, de talán elsőként Jónás történetéből mesélnék (remélem sokaknak ismerős, állítólag már érettségi tétel): aki a története végén ül egy domb tetején és szitkozódik, kesereg a Jóistennek, hogy miért bocsátott meg Ninivének, miért hozta őt szégyenbe, inkább csapná agyon. Hiszen bűnös az a város, ő mégis megkönyörült rajtuk. Hát nem látja miket tesz?! A Jóisten hallgatta, hallgatta, majd odanövesztett egy bokrot, hogy a pörlekedése közben meg ne szúrja a nap Jónás fejét. Leszállt az éj, Jónás elaludt, mialatt Isten egy bogarat tett a bokor tövébe, ami megrágta azt reggelre, és az elszáradt. Felkelvén folytatja a kesergést Jónás és a tűző nap megszúrta a fejét. Ekkor még jobban kifakad Jónás, hogy tessék, még ez is, milyen jó volt ez a bokor, de már ez sincs, hogy ő mennyire peches .. semmi értelme semminek. Ekkor az Úr megszólította őt: Te Jónás! Itt sajnáltatod magad, én meg ne szánjam meg Ninivét, ahol 10e-szer 10-er lélek lakik és megbánva tetteiket, megtépve ruháikat, bánják vétkeiket?!
Szóval nagyon fontos a fókusz. Lehet mindenkiben, sokakban (vagy épp tárgyakban) Ninivét látni vagy keresni (nem a legjobb elfoglaltság, de hát ha ez van éppen, akkor ez van). Hogy az így meg úgy mennyire rossz, méltatlan..stb! Szerintem a bokort (vagy bokrot) kellene észrevenni és hálásnak lenni érte.
Bocsi a "prédikációért". :)
ui.: én például imádom, hogy hetekig faillatú a kezem! :) A teremtésben kellene időzni többet, a tárgyak azok csak tárgyak.. nézd meg, vesz valaki egy méregdrága autót: 5 perc öröm!
Szia, hogyne emlekeznek! Egy emailt dobsz majd? A szamodat jol elraktam.
A lenyeg, ez a kis elmelkedes, nem a targyakrol szol, paran felreertettek, hanem a megelesrol, legyen az barmi, de az igaz, hogy a targyakon vettem eszre. Es mivel en is targyakat keszitek, igy adta magat! Jonas tortenete illik ide. En a betegsegeket szoktam meg ide illeszteni. Pont nathas vagyok...
amúgy ezt meg lehet tanulni ma is. A lényeg, kicsit magasabbra lőni a célt. Keljen küzdeni. Mert mi a helyzet ma? megy a dopamin hajsza, - most de azonnal. Ez ahhoz vezet, hogy egy nagy hasznos +orom helyett, sok kicsi örömöt keresnek, de azt most.
Jól megfogalmaztad. Sok kis öröm, nagyobb flow
Én a saját tapasztalatomra és megfigyelésemre tudok hagyatkozni. Ez alapján szerintem az van, hogy ahogyan az ember idősödik, úgy lesznek egyre esszenciálisabbak az emlékek és tűnek el a kitöltő masszák, ezek pedig megszépítik a múltat. Talán nevezhetjük ezt szentimentalizmusnak is. Régen se az élet minden mozzanatát éltük meg és nem minden tárgynak örültünk kitörő lelkesedéssel. Sőt, a többsége pont ugyan olyan tárgy volt, hogy megvetted, aztán csak kib*sztad az asztalra és használtad.
Voltak nagyon vágyott tárgyak, nagyon vágyott helyek, élmények, amiket ha megkaptunk az belénk ívódott. Én ezt manapság is simán megélem és másokon is azt látom, hogy ez meg van.
Nyilván ez nagyon ritka, de régen se volt ez mindennapos. Évekig kellett rá gyűjteni, dolgozni érte, ahogyan most is. Csak a jelenben még ott a 'töltelék'. Nekem például életem egyik legnagyobb élményei (eddig) az elmúlt pár évben történtek, pedig szerintem elég jó gyerekkorom volt, de emlékszek arra is mennyire boldogan celluxoztam a kazettákat gyerekkoromban vagy mennyire örültem annak, mikor sok évnyi munka után tudtam venni Milwaukee felszerelést 3 vagy 4 éve. Ugyan úgy olajozgattam meg ápolgattam minden munkanap után, mint ahogyan annak idején a commodore-omat törölgettem. :)
Én is dobozos vagyok, elég rendes legózásom van belőle, hogy ne foglaljanak el 10 köbmétert :)
Szia: Van egy kombinált fogom 5éve megvan igaz márkás de azóta is tuti frutti illata van,de csak annak ez egy fognak van pedig van vagy 20db hasonló. Ez mért van azt nem értem 😊.
Lehet, az is kötődik hozzad. De ezt halakan irom, mert valaki feljelent balvanyimadasert
Ez már a Fény tudása és a Tudás Fényének átadása! Tisztelettel,
Csak kijott ... koszi!
ehhez hiánypiac kell, jelenleg meg pénzhiány van, akinek meg tele a zsebe, már nem tud semminek örülni, mert nem alakul ki a hiány A másik, meg az, hogy minden felhasználóbarát. Azért egy régi Smena 8-al készíteni egy jó képet, kellett idő, tudás meg nehezen beszerzett laboreszközök - utána vigyáztál rá. Megtanultad használni, karbantartani, üzemeltetni, mert még egy nem lesz.
A hiánypiacot ki kell alakítani. Amíg nem viseltél Bespoke öltönyt, addig jó a varrodás is mert nem látod azokat a különbségeket, vagy hiányokat, amik köztük vannak. Na meg az árát!
Megélés, légy a jelenben, hála mindazért amit elérhetsz... valamire való spirituális körökben ez alap. A mai modern ember jobb esetben röhög rajtuk.
Jó ez!
Orvos látott már? Emeljék a gyógyszeradagját! 😂😂😂😂😂😂
Nagy igzság! Én még a jó oldalon vagyok 🫣
Nem szeretnék hosszan hozzá rakni ehhez :
Ez a te pillanatod,
Nekem is van -volt szerencsém megkapni a respek-tet.
Egy szó :
Két napja nőttél meg a szememben,
Holnap az összes munkát neked adom
Szia, az utolsó részt nem egészen értem :)
BOSCH? Úgy nézem, habár sokat segítene ha nem lenne kitakarva😅
Nem errol szól 😀
Kitakartam, mert van pár felhasználó, akiknél elgurul a gyógyszer és szétkúrják a kommentszekciót a faszságaikkal :)
@@hauchtomi tudom. Én sem vagyok mai gyerek. Pont így volt ,és mostmár így van ahogy említetted. SAJNOS!
@@hauchtomi há miről, excenter csiszolókról 18v akkumulátorral?
@@fromika Há', de ott a kanóc...
Érdekes felvetések és gondolatok. Abban egyetértek, hogy a gyerekek ma túl vannak "animálva", minden a szájukba van rágva, minden pillanatuk meg van szervezve és ez nem jó.
Az, hogy nem tudunk dolgokért rajongani, azt inkább csak magadra mondd.
Kell egy jó hobbi aminek semmi köze a munkádhoz.
Minden nap élvezem, ahogy a meg nem nevezett eszközöm kis esztergált alu kapcsolóit kattintgatom, ahogy a másik ilyen eszközöm forgó enkóderein megfogom a recés gumiborítást és minden kis odébbforgatáskor röccen, de ezen a röccenésen hallani, hogy anyag van benne, mert a gyártó direkt odafigyelt erre, hogy milyen érzés lesz tekergetni, mert a tervezőnek is ez a mániája.
A legvégével aztán megint teljes mértékben egyet tudok érteni. A tárgyaknak története van, ami emlékeket hozhat elő és ezeket fontos továbbadni. Sajnos az ikea komódjaimat valószínűleg nem fogja egyik unokám sem megörökölni. Pedig ma is lehet száz évig tartó bútort venni, de nem áldozunk rá kétévi fizetést. Régen áldoztak, mert nem volt más.
Most lehet venni olcsón papírbútort, de pont ez a kis lélek vész el, ami összeköti a generációkat a használati tárgyaink által.
Nem régen egy elhunyt rokon hátrahagyott dolgaival kellett foglalkoznunk és ahogy nézegettük a könyveit átfutott az agyamon, hogy na és amikor majd én meghalok, ki fogja átlapozni a kindle-men a könyveket? Szóval ja, jó a fejlődés, de néha el kell gondolkodni. Köszönöm.
Kommunikációhoz, annyit fűznék vendéglátósként, hogy mivel teljesen átalakultak az étel- és italfogyasztási szokásaink.
Pl.: elkezdted a kocsmába, sörözőbe, borozóba vagy esetleg éteremben nyomni a teledonod. Szerintem tahóság, de nem tisztem megítélni senkit. Majd már alkalmakkor is nyomtad asztal társaság közben....persze tudtál közben inni is azért. Eztán eljutsz oda, hogy minek menjél bárhova is, mert megrendeled az ételt...ivás közben is tudsz telefonozni. Sőt, ha kellőképpen igénytelen vagy, akkor ezt teheted alsó nadrág- atléta kombóba, mindenféle kifogással. Persze utána majd lehet mondani; azért nem járunk sehova: mert nincs kivel, mert nincs hova, esetleg jöhet" a gyerekek mellett nincs időnk semmire "kártya.
Bocsánat elragadtattam magam 😅.
Szóval maradhat a Durkheim és a társas magány.
Profi Vagy, úgy nehéz...Mert minden nap vár az "ipar", mint engem a kereskedés. Nekem hobbim a fa. Meg a fotózás. Meg a főzés. Meg a természet. Meg a bicaj. Úgy könnyű a szerelmet fenntartani, mert ha épp fásulnék, derék promiszkuisként elővehetem a másik játékom. De mi van, ha a melóba, a Valamikori Nagy Szerelembe minden nap bele kell állni? (mondjuk, harminc éve). Nekem az segít, ha a szakmázáson belül is keresek magamnak valami "játékszert", ami nem magától értetődő, ami még izgalmas. Most momentán CRM-et építek. De bármi más is lehet. Reggel megtervezem, mennyi gittet rágok meg előtte, hogy aztán jöjjön a jutalom, ami izgat. Csábít még. // 9.40 körül írtál valamit, ami különösen megfogott. Megéltem a nagyapám munkáján ugyanezt. Ő készítette az első számítógép-asztalom. Most is azon dolgozom. Futná már flancosabbra bőven, de ott van benne az a figyelem, amit abban a fában találok meg. Talán ezért, miatta kezdtem el a fém után az asztaloskodást. Köszönöm!
a legoban sem az a lényeg, hogy mit tudsz belőle összerakni a leírás alapján, hanem hogy magadtól mit tudsz kihozni belőle
Abszolút egyetértek. Én mindig kiraktam az alapot, aztán két nap múlva Parker tollrugóból, hurkapálcából építettem teleszkópot a terepjáróhoz :) Nyilván a terepjárót a Gadget felügyelő ihlette
@@hauchtomi sajnos ma már (én is) azt látom, hogy ez a kreatív gondolkodás kezd kikopni, mert mindenki megveszi a "display" szettet a kedvenc sorozatához, ami aztán ott porosodik a vitrinben...sok pénzem volt és megvettem és "ügyes" voltam mert össze tudtam rakni
Na igen. Ilyesmiért nem veszek kész gitárt... Én politúrozni szoktam magamnak... Így kb... ruclips.net/video/MHk4wMcPjW0/видео.html Illatok... A politúr illata... Távoli emlékeket idéző...
Wow, SG?
@@hauchtomi Igen. Egy régi Orpheus (másik részén Orfeus-nak írva). Egy kedves tanítványomtól szereztem...
@@hauchtomi Ilyen volt a hangja politúrozás előtt: drive.google.com/file/d/1rz5zm9xpKKfwxXBuosghN5i6tMGrEU_O/view?usp=sharing
Mindenben az a jó számomra, hogy amit én értem el vagy vettem meg magamnak, azért én dolgoztam meg, és minden alkalommal amikor hozzá nyúlok, használom rá gondolok, akkor az érzést kiváltja bennem. A jó érzést. De ez a mindenre szükségem van és kell és meg kell vennem érzést annyira tukmálja a világ és a közösségi média, hogy az már szörnyű. Csak rágondolsz kimondod a nevét, és már dobja azt a kibaszott reklámot. És minden nap az arcodba dobja ébredés után, pedig csak hülye macskás videókért csaptad fel a facét. 😂 Na ezt kellene kiirtani. Az érzést amiröl beszélsz azt meg rendesen beleverni a világ fejébe!
Amit keresel az nem a tárgyakban van. Ahogy rájöttél hogy nem elégítenek ki a tömegtermékek, úgy majd rájössz hogy az egyediek sem fognak. Mert ez egy önbecsapás Tomi. Azzal hitegetni magad hogy a tárgyakon keresztül figyelmet nyer az ember, blődség, hiszen nem az alkotót képzelem oda, hanem bármit amit az alkotóról ismeretlenül is gondolok. Te tényleg el tudod képzeli azt, hogy akinek azt mondjak: "azért vettük ezt a komódot, hogy tudjuk hova tenni a SZARJAIDAT" az utánna őszintén érdekelje a komod??? Mert szerintem az a gyerek valószínűleg megsemmisül századjára is az ilyen megjegyzésektől, hiszen tudni fogja az ő dolgai nem értékesek. Azt fogja gondolni a furán csapolt kurva komód az idegen asztalossal is értékesebb mint ő a dolgaival. Aztán ha tényleg melyen megéli ezt, akkor két dolog történhet vagy túl kompenzál vagy alul. Egyik esetben gyűlölni fogja a tárgyakat, masik esetben meg mondjuk asztalos lesz, hogy talán majd akkor ő is tud értékeset alkotni, és azon keresztül értékessé válni. Próbálkozhat ezzel, meg hazudhatja magának ezt de igazából nem fog sikerülni mert a tárgy nem értek az ember az értek. Ennek a gyereknek a szeretet hiányzik valójában azt nem élte meg. Azt viszont semmilyen tárgy nem pótolja sem a tömeg cikk sem az egyedi. Az lenne a jó, ha ezt nem élné meg senki, és akkor nem is veszne el az önbecsapó, vagy csak simán téves tárgyfétisekben. Az lenne a jó ha mindenki, különösen a gyerekek teljesen, szabadon, élhetnék meg a szeretetet.
Szia, első kérdésem, végignézted? Páran félreértették, nem a tárgyakról van szó. A "szarjaidnak" rész: Nyilván nem ezt mondjuk a gyereknek. Én csapongok, csúnyán beszélek. Egy emberből tudod mi marad? Az emléke, amely megkopik idővel. De ha valamit leteszel az asztalra, akkor elindulhat valami belőle. Kire fognak jobban emlékezni? Agamemnón megvan? Lehet nem egyetérteni! Ez egy spontán videó volt és lesz is ilyen. De a saját expoziciódat ne húzd rá az enyémre, mert ez nem műelemzés :)
Ja és a tárgyakról. Várhatóan lesz egy nagyon érdekes anyag jövőre, ha minden összejön. Csodák lesznek benne, történelmi csodák. Ha valaki azt gondolja, hogy a nagyi barokk ékszeres doboza nem fontos akkor mi? Nem a birtoklásról szól a dolog
Szia! Végig néztem igen, és nem gondolom hogy csúnyán beszénél vagy hogy nem lenne valós amit mondasz.Pláne nem gondolom, hogy nem lenne olyan hogy a gyereknek olyat mondanak a szüleik ami ártó lenne. Sőt. Minden szülő árt, még a legjobb is. Ahogy minden szülőnek van mit köszönni még a legrosszabbnak is. Szóval a “mi van a szarjaiddal” jellegű dumák, így vagy úgy de általánosak akkor is ha nem szánják ártónak. Hogy mi marad egy emberből az attól is függ hogy mikor. Anyukám egy hete halt meg és az első dolgom volt hogy az összes cuccát kidobtam, vagy eljótékonykodtam. nincs már belőle semmi. addig volt amíg volt. Nagyon nagy tévedésnek tartom azt gondolni, hogy ha letett volna valamit az asztalra, akkor több maradt volna belőle. Tomi az én álláspontom szerint az van, hogy nincs is az az asztal amire le kéne tenni bármit is. És ki nézi amúgy hogy mi az amit letettünk? Nincs mit letenni. Én nem fizikai tárgyakat alkottam, de csináltam mondjuk egy nagy karriert, meg létrehoztam fontos eseményeket. Ezek ma már nem érdekesek. Nincs ilyen tekintetben az asztalon semmi. Tettem jót emberekkel és ártottam embereknek sajnos. De ezek is ott és akkor számítottak, és persze azokra hatottak akikre hatottak. Hogy halálom után mi lesz ebből? Semmi. Szerintem ha az ember azzal hitegeti magát hogy ha valamit letesz az asztalra akkor ez másként lesz akkor egy illuziót él. Ezzel pont a jelen kizárólagosságát veszíti el. Pont azzal megy szembe ez amit a videó végén mondasz, hogy éld meg a jelent. Inkább élj úgy hogy holnap végérvényesen kitörlődsz, és csak az számít amit ma teszel meg. Nem hiszem hogy számít hogy emlékeznek-e vagy sem. Már csak azért sem mert ki tudja helyesen emlékszünk-e. Nekem pl József Attila egy abszolút idol, de lehet hogy a valóságban egy hisztis gyökér volt. Ki tudja? Ki emlékszik helyesen? Ezzel együtt meg az osztálytársaim nagyja utálta József Attilát. Kb pont ugyanazokért, ami miatt én szerettem. Na akkor hogy van ez? ki emlékszik helyesen?
Agamemnonnal mi van? Nincs most meg, inkább csak Iphigeneia. Csak nem azon kapálózott ő is mi marad utána? No és mi maradt? Asszem semmi. Azért sem marad utánunk semmi, mert valójában életünkben sincs semmink. Albérletben van itt minden.. Szóval nem csak hogy lehet egyet nem érteni de teljesen másként közelítek ahhoz amiről beszélsz. Nem gondolom hogy a saját gondolataimat rá akarnám húzni a tiédre. De bedobtál itt egy gondolatot, én meg veled gondolkodom, csak hát tök más irányban. Én teljes mértékben idealista vagyok, míg a te megközelítésed inkább materialistának érzem. Ez kiegyezni nem fog, ha csak nem fogadod el egy szép napon, hogy valójában nincs is anyag. :) Ettől még hasznosak nagyon a videóid, és tisztelettel gondolok rád, hiszen sokat tanultam tőled. De azt azért tényleg nehezen hiszem, hogy ha jön a kaszás, és lepereg az utolsó film, akkor az legyen a konklúzió, hogy marad utánam egy szépen csapol komód, Na valahogy én úgy képzelem hogy ennél a pontnál az ember pont azt érti meg, hogy mindez kurva mindegy. Épp ettől nagyobb a tét, hogy mit kezdünk a jelennel.
@@hauchtomi
@@gazbusterskerteszet1269 jo, igy ertem a dolgot es minden esestben a "feher es fekete babuk" ugyanabba a dobozba kerulnek. A vilag tele van olyan emberekkel, akik letrehoztak egy elmeltet, felfedeztek valamit, de emberileg egy szarzsakok voltak.
A lenyeg, hogy en a pillanat megeleset helyeztem a kozeppontba. Az valahol lehet, hogy bakloves volt a reszemrol, hogy egy materialis dologot hoztam peldanak. De ezt tartottam a jelen, legjobban "emesztheto", megfoghato pontjanak. Hiszen, ahogyan az "Elpusztithatatlanokban" mindenhinnan ez ordit!
En a legszivesebben utaznek, kirandulnek, hegyetmasznek es egy volgyben tartanek allatokat, muvelnem a foldet es lenne egy muhelyem, ahol tanitanek. De ettol nagyon messze vagyok.
Osszefoglalva ertem az allaspontodat
Ismerős érzés, ezt teszi velünk Magyarország.
Nem, te mindenhol ilyen lennél.