Видео

Hangulatos zene, erős szövegek! Köszönöm az élményt! Várom a hétvégi koncertet!❤️🎼🎵🎶

Nagyon szép. Gratulálok

Bárcsak egyszer láthatnám őket valóságban...mikor jártok Veszprém környékén?👍🌹🌺🪴🌷

Ez helyileg hol volt

Óriási!!

Csodálatos!

Bori előadásában a legcsodásabb!❤

Csodálatos!

Párizsban hallottalak benneteket! De jó ismét...!!!❤

Sublime.

j'aime beaucoup et surtout les voies avec de superbes polyphonies. merci. 👍

Én ha jól emlékszem 2004-ben voltam az első Makám koncertemen,Budapesten.18 éve.Hogy rohan az idő.

nagyon jó!

szép

Elöször hallom és le vagyok nyűgözve. Nagy élmény hallgatni benneteket. Üdvözlet Skóciából.

Köszönöm az élményt! 🙏

Gavarin újabb kalandja Gavarin arra ébredt, hogy dörömbölnek az ajtaján. Valami olyasmit akart motyogni, hogy „mi a fene”, vagy „mi a franc”, esetleg azt, hogy „mi az, ki az”, de nem volt rá ideje, a hálókabin ajtaja ugyanis nagy robajjal kitárult és Makszimov, az első tiszt robbant be rajta. -Kapitány! Kapitányom! Ébresztő! Ezerhatszázas szintű vörösriadó! Fel-alá járkált a szobában, jobb kezével a haját tépkedte, a ballal pedig úgy hadonászott, mint egy félőrült karmester. -Hogy lehettem ilyen kókuszreszelékagyú! - hadarta - Te kozmikus kakaópor! Ez KATASZTRÓFA! Gavarin ekkorra már sikeresen felült az ágyában, de azt még mindig nem tudta eldönteni, hogy ébren van-e vagy álmodik. Nem is volt ideje töprengeni rajta, Makszimov ugyanis az ágyánál termett és megragadta a kapitány gallérját. -Azonnal tennünk kell valamit! Talán most még meg tudjuk állítani őket. Gavarin ijedten nézett rá, mire az első tiszt halk, enyhén szánakozó hangon hozzátette: -Oppárdon, kissé elragadtattam magam - azzal eleresztette a kapitány gallérját és ismét mászkálni kezdett a szobában. -Az univerzumok szerelmére, azonnal el kell kapnunk őket! - kiáltotta. -Kiket? - nyögte ki Gavarin. Úgy döntött, akár álmodik, akár nem, illő volna aktívabban részt vennie az eseményekben. Makszimov megállt a szoba közepén, Gavarinra meredt, majd azt mondta szinte suttogó, drámai hangon: -A segítő kullancsokat. Azzal elhallgatott. -A… milyen miket? Az első tiszt lehorgasztotta a fejét. -Egy pillanatra nem figyeltem, miközben a ketrecüket takarítottam, és … - Makszimov legyintett egyet a levegőbe. -És… milyenek … azok a segítő … kullancsok? -Szörnyen picik és szörnyen szörnyűségesek. -És mi olyan szörnyen szörnyűséges bennük? Makszimov egy kőszobor komolyságával azt mondta: -Hogy segítenek. Mindig. És mindenkinek. Gavarin nem értette. -Nem értem - mondta. - Az miért baj? Makszimov már levegőt vett, hogy válaszoljon, ám ebben a pillanatban kiáltozást hallottak odakintről. -Mennünk kell - mondta Makszimov, és Gavarin úgy döntött, hogy nem kérdez többet." A kicsapódó ajtó kis híján feldöntötte a feldúlt űrhajószakácsot Rubent, aki ebben a pillanatban érkezett a kapitányhoz, hogy panaszt tegyen a konyhájában történtekről. Gavarin elkapta az elesni készülő séfet, akit lelkes kuktája, Agafon is követett. - A konyhában … - kezdte Ruben - tönkretették a szakácsművészetemet!!! - kiáltotta kétségbeesetten. - Mi történt? -kérdezte meglepve Gavarin. - A konyhába, gyorsan! - kiabált hadonászva Makszimov. - Csak ŐK lehetnek! - Elmondaná végre valaki, hogy mi folyik itt? - makacskodott a kapitány és szemmel láthatólag egy tapodtat sem volt hajlandó megtenni, amíg magyarázatot nem kap a történtekre. Ruben és Agafon egymás szavába vágva kezdték el a magyarázatot, miközben Makszimov a konyha felé mutogatott. - A kedvenc menüsoromat szerettem volna feltálalni. Már annyira vártam a mai napot, hogy a mennyei paradicsomlevesemet, az ínycsiklandozó spagettimet és végül a díjnyertes palacsintámat szolgálhassam fel a legénységnek. - kezdte a beszámolót Ruben, a főszakács. - Esküszöm csak egy percre néztem félre - magyarázkodott Agafon. - De ez is elég volt ahhoz, - folytatta a séf, - hogy a paradicsomlevesbe kakaó és citrom, a spagettibe mustár - ekkor a szívéhez kapott - és Erős Pista, a tökéletes desszertbe, a Michelin csillagot érő palacsintám tésztájába citromlé kerüljön. És amíg ez a tökéletlen - vágta nyakon Agafont - a bájos Miront bámulta, a tökéletesnek gondolt tésztát kisütöttük. - De annyira szép! -sóhajtott Agafon. Makszimov ekkor már Gavarin kabátujját rángatta a konyha felé, aki el is indult a tetthely irányába. - De még nincs vége! - kiáltott Ruben. - Ami ezután következett az volt igazán szörnyen szörnyűséges! - Az univerzum szerelmére! Mi lehet ennél is rémesebb? - A palacsintatésztát kisütöttük. - mesélte Agafon. - Miron továbbra is a konyhán tüsténkedett - vette át a szót a szakács. - Nem az én hibám! - kiáltott a kukta. - Elég a veszekedésből! - kiáltott a kapitány. - Induljunk! Makszimovnál boldogabb űrhajós nem volt ebben a percben. Végre megoldódik a probléma!!! - Ezt még muszáj elmondanom! - toporzékolt a séf. - A palacsintába fokhagymát és fogkrémet töltöttek! - mondta ki összetörten, de látszott rajta, hogy óriási megkönnyebbülést érzett. - Csak Ők lehetnek!!! - kiabált az első tiszt és nem éppen tiszteletteljesen rángatta a kapitány kabátját. De ekkor már Gavarin rántotta magával Makszimovot, hiszen kozmikus sebességgel indult a konyha felé. Eszébe jutott ugyanis a segítő kullancsok legutóbbi szökése, amikor egy bankrabló akadt az útjukba és pusztán segítő szándékkal segítettek neki bankot rabolni. A betörő ugyanis gyorsan felismerte a helyzetet és kihasználta a kullancsok gyenge pontját. Beküldte őket a bankba az ajtó alatt, mondván ők beférnek alatta és kifigyeltette velük a város aranyát rejtő széf kódját. A segítő kullancsok mit sem sejtve, boldogan a tudattól, hogy segíthetnek, megszerezték a számokat és a bűnöző fülébe súgták. Gavarin és Makszimov az utolsó pillanatban katapultáltak a Valera X12 űrhajóról, hogy megakadályozzák a bűncselekményt. Akkor sikerült szép szóval visszaterelni az apróságokat a ketrecükbe, hiszen nagy szolgálatot tesznek az űrhajó karbantartásában. Ez a gondolat reményt adott a kapitánynak, hogy újra a helyes útra terelje a kis szökevényeket. Biztos volt benne ugyanis, hogy most is csak segítő szándékkal kontárkodtak bele a séf munkájába. A figyelmetlen elsőtisztre később lesz gondja. Mindeközben mind a négyen egymás sarkát taposva megérkeztek a konyhába. Az apróságoknak semmi nyoma nem volt. A kétségbeesett konyhai személyzet a fal mellett ücsörgött. Odakintről beszűrődött a tányérokon csörrenő evőeszközök hangja. -Jaj nekem!- sóhajtott a séf. - A legénység megérkezett az ebédhez. - Nyugalom! - szólt Gavarin. - Megkeressük a jótevőket és befogjuk őket az újabb kozmikus ebéd elkészítésébe. Ekkor egy piros villanás kíséretében bezárult a konyhából kivezető ajtó. - Utánuk! -kiáltott Makszimov. - A mosoda felé mennek! - Csípjük el őket, mielőtt összemossák a piros ingeket a fehérrel! A leggyorsabb közülük a kapitány volt, aki elcsípte a piros sapkácskát és visszarántotta a segítőkész menekülőt. A többiek kíváncsian somfordáltak vissza a konyhába. - Most aztán lehet segíteni! -mondta a kapitány.- Éhes a legénység. Ruben! Mi a teendő? A séf boldogan sorolta a gyorsan elkészíthető menü feladatait. A segítő kullancsok pedig boldogan végezték el a rájuk bízott feladatokat. Miután a legénység jóllakott, újabb probléma állt az első tiszt elé. Hogyan jutnak vissza a kullancsok a helyükre? - Mi sem egyszerűbb! -mondta Gavarin. - Ki kell velük takaríttatni a ketrecüket! - Kullancsok! - kiáltott az első tiszt. - Irány a ketrectakarítás! A kullancsok lelkesen indultak a szállásuk felé, hiszen segíthettek az első tisztnek. Miközben takarítottak Makszimov és Gavarin mosolyogva figyelte őket. - A kullancsoknak feladatot kell adnunk. Ők akkor boldogok, ha segíthetnek. - mondta Gavarin és nyitva hagyta az ajtót.

Hú de szép!

Tud nekem valaki segíteni abban, hogy mi az első dal eredeti címe? Napének címmel megtalálom itt a RUclips-on, de Spotify-on egyik albumban sem leltem rá (az is lehet, hogy nem került fel). Köszönöm előre is!

Nagyon jó volt kicsit újra elmerülni Gavarin történetében, mert kb amint megjelent máris olvastam.1 nap alatt értem a végére és kicsit sajnáltam, hogy máris "elfogyott". :) Miközben hallgattam az író-illusztrátor párost, az jutott eszembe, hogy "milyen szuperül tudnának ezek ketten képregényeket készíteni." :) Légyszi, próbáljátok ki!!! :) Amúgy szívből gratulálok, nekem eddig ez az év( magyar )könyve. <3

Nagyon jó természetesen, a későbbi Mamilula koncert talán még ennél is jobb volt. Egyedül a basszgitáros hirtelen megváltozása volt egy kicsit rejtélyes az utolsó számoknál.

Nagyon szeretem.

Szóhoz sem jutok!

Így utólag is: vastaps Kolozsvárról!

Zseniális!

<3

Szép dalok Zoli, gratulálok! Az élet a valóságban azért szebb, mint amit a zenétek sugall.

Szenzációsan jók vagytok! Örök kedvenc!

Köszönöm szépen az előadást, jólesett ezen a borús holland napon. :)

Szeretjük :)

Köszönjük szépen! Csodálatos, mint mindig! :-) Sok örömet erre az évre!