Видео

Jo hajrá szoboszlai és magyarok

Nagyon jó de a magyarok sajnos kiestek

HajràMAg yarorsZàg

🇭🇺Hajrá Magyarország!🇭🇺🎉

HAJRÁ MAGYARORSZÁG ! Magyarország, ébredj, itt az új esély, Együtt küzdünk, együtt győzünk, a szívünkben a fény. Németország, Svájc és Skócia ellen harcolunk, A pályán mi vagyunk, mi sosem adjuk fel az álmunk. Hajrá Magyarország, harcolj és győzz! A szívünk együtt dobban, minden gólért küzdj! A stadion zengjen, hallja meg a világ, Mi vagyunk a magyarok, a szívünkben az ország! A zászlók lobognak, a piros-fehér-zöld, Szoboszlai a pályán a kapu felé tör. A játékosok futnak, a cél a győzelmünk, Minden passzban, minden gólban, mi együtt ünnepelünk. Hajrá Magyarország, harcolj és győzz! A szívünk együtt dobban, minden gólért küzdj! A stadion zengjen, hallja meg a világ, Mi vagyunk a magyarok, a szívünkben az ország! A magyar lélek erős, a hitünk sosem fogy el, A pályán mi vagyunk, mellettünk senki sem megy el. Az ellenfelek várnak, de mi nem félünk, A zászlónk alatt, mi győzelemért élünk. Hajrá Magyarország, harcolj és győzz! A szívünk együtt dobban, minden gólért küzdj! A stadion zengjen, hallja meg a világ, Mi vagyunk a magyarok, a szívünkben az ország! Most együtt zúg a tábor, a győzelem a cél, Hajrá Magyarország, a szívünk érted ég! A foci ünnepe, mi mindent beleadunk, A pályán és a lelátón, együtt diadalmaskodunk! Hajrá Magyarország, harcolj és győzz! A szívünk együtt dobban, minden gólért küzdj! A stadion zengjen, hallja meg a világ, Mi vagyunk a magyarok, a szívünkben az ország!

József Attila: MÁMOR Szeretném felverni lelkem dalával A szomorúk szivét, a világot. Most megbocsátok annak is, Aki bántott. Szertném a keblemre ölelni az Életért kűzdő, fájó rabot. Szeretném feltámasztani, Aki halott. Szeretném, hogyha lassabban forogna És végre megállna a nagy kerék. De a legjobban szeretném, Ha szeretnék. És szeretnék alkotni csodásat és Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot S aztán meghalni: Mert én a Mámor vagyok.

Juhász Gyula: Szerelem Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Petőfi Sándor: FÜSTBEMENT TERV Egész úton - hazafelé - Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék... Röpűlt felém anyám... S én csüggtem ajkán... szótlanúl... Mint a gyümölcs a fán.

József Attila: TISZTA SZÍVVEL Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen.

Ady Endre: Föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is.

Juhász Gyula: Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Petőfi Sándor: FÖLTÁMADOTT A TENGER... FÖLTÁMADOTT A TENGER... Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! Pest, 1848. március 27 - 30.

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg; Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsemet; Arcod varázsa csordultig betölt S egy pillantásodért is sorvadok; Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom.