Видео

Nekem ezt mondta volna a doki ,hogy csináljak másik egészséges gyereket ....én szájon vágtam volna ki lehet ekkorra barom ? Szégyen hogy egy ilyen Sz@r kupac orvos lehet ....

Amíg Magyarországon a családon belüli erőszakkal oldják,meg azokat a társadalmi problémákat,amit családként meg kell èlniük ,addig nem èpithetünk arra a felfogásra ,hogy a gyerekben erős tudatot vagy akár a felnőttekben is adhassunk arra,hogy igenis megvèdhessük vagy akár tisztességgel elbúcsúzhassunk...

Egy gyermek elvesztését soha nem lehet feldolgozni!

1972-es korababa voltam; 3 hónapig voltam inkubátorban, 3 mini agyvérzéssel. Mentettek, ahogy tudtak. Anyát nem láttam 3 hónapig, apu járt be hozzám, ezt sajnos később megsínylette anyuval a kapcsolatunk. Nem lettem fizikálisan és mentálisan sérült, továbbtanultam, dolgozom, 50 éves elmúltam. Nem érzem, hogy túlzottan bizonyítanom kellene, hogy nem vagyok kevesebb, mint mások.

Nagyon szépen el magyarázák !

Most jutott el hozzám a BABA GYÁSZ nap híre, amely témában mi is érintettek vagyunk. Megerősíteni tudom, hogy az íly módon kapott fájdalom élet végéig elkisér. 74 éves vagyok. 52 évvel ezelőtt férjemmel boldogan vártuk első gyermekünket, aki mozgásával éppen Anyák napján jelentkezett. Három hónap elteltével kórházba kerültem a kezdődő szülés tüneteivel. Vizsgálatok eredményeként este azt közölte velem az orvos, hogy a farfekvéses baba halott, és majd spontán megszületik. Ezzel a tudattal, görcsökkel telt az éjszaka egy 20 ágyas kórterembe. Reggel a szülőszobában az orvos más szüléssel volt elfoglalva. A szülésznő kesztyűket sterilizált az előtérben. Úgy szültem meg egyedül az 1700 grammos farfekvéses kisfiamat, mintha a prériin lettem volna... Később odajöttek hozzám. Babám egy kis tálkába került. Azon a napon volt férjem 30 éves. Születésnapján sokat sírunk. Nálunk így ért össze az Élet és Halál. Később született egy egészséges kislányunk, utána még két magzatot is elveszítettünk. Az ötödik terhesség után született még egy kislányunk. Sorstársaimmal nagy együttérzéssel vagyok. Jó, hogy már kapnak lelki támogatást a rászorulók. Köszönet a segítségért! Isten áldja meg őket áldásos tevékenységükért! Ilona

😢😢😢

😭😭

Első gyermekemnél konkrétan ezt éltem át. Nagyon jól elmagyarázzák miről is van szó!

Remélem soha nem értem meg egy gyászoló szülő érzéseit, viszont ezt a videót végig sirtam... Azt kívánom soha senki ne érezze meg ezután, bár tudom ez lehetettlen kérés....

Egy biztos, ez az egyik legnagyszerübb szakma! Minden benne dolgozó Nővér és Doktor büszke lehet magára! Azt hiszem ezeket a dolgozókat is érmekkel, dijjakkal, és pályán tartó dolgokkal jutalmazni kellene! Ezeket az embereket, akik önzetlenül segítenek, akik nem tehetik meg, hogy strájkolnak a jobb bérért, akik odateszik magukat akkor is ha fáradtak, ha otthon nagy a baj! Le a kalappal előttük! Minden tiszteletem az ővék!

Az én PICi kislányommal a Győri Pamok PIC osztályán a nap 24órájában ott lehettünk,apa sokszor el is sírta magát amikor a kezébe vette

Erre miért nincs lehetőség minden PIC-ben? A mi helyzetünkben (szándékosan nem írom le a helyszínt) heti 2xfél óra lehetőségünk van találkozni a koraszülött kisbabánkkal. Esélyünk nincs segíteni pelenkázásban, mérésben, etetésben (úgy általában a napi rutinban)... Ez nagyon rossz érzést kelt, pláne miután megnéztem ezt a videót és hallottam a sok érvet amellett, hogy miért lenne szükség az apa jelenlétére... :(