Szeretem ezt a verziót, az elcsúszott hang és a háttérben szóló zene egy különleges kompozíciót alkot, megakadályozza, hogy az elme leblokkoljon a szöveg tragikuma előtt. Kés a vajban...
A rézsut forduló fegyenc fejet...meg rabruhája van, ezért tanultam járni...levelenként a forró,kicsi erdőt ...haza akartam, haza jutni végül, ahogy megjött ő is a bibliában...hogy írhat ilyet ember? néha úgy érzem, hogy ezeket a szavakat a világ végéig visszhangozza az univerzum. ❤️❤️❤️❤️❤️
Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van. 2 Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserü léptekért. S majd este lesz, és rámkövül sarával az éjszaka, s én húnyt pillák alatt őrzöm tovább e vonulást, e lázas fácskákat s ágacskáikat, Levelenként a forró, kicsi erdőt. Valamikor a paradicsom állt itt. Félálomban újuló fájdalom: hallani óriási fáit! Haza akartam, hazajutni végül, ahogy megjött ő is a Bibliában. Irtóztató árnyam az udvaron. Törődött csönd, öreg szülők a házban. S már jönnek is, már hívnak is, szegények már sírnak is, ölelnek botladozva. Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra - Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak. Torkomban lüktet közeled. Riadt vagyok, mint egy vadállat. Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem. Élnek madarak, kik szívszakadva menekülnek mostan az ég alatt, a tüzes ég alatt. Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek, és mozdulatlan égő ketrecek. Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam. Iszonyu terhe omlik alá a levegőn, hangokat ad egy torony teste. Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Kimeredek a földből. 3 Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok.
@@livmarlin4259 Ha hétfejű sárkány lett volna, akkor sem változtatsz ezzel semmin sem. Írd oda az összes videója alá. Max. a sekélyes napraforgók fognak ezért hirtelen hátat fordítani neki.
Ez maga a csoda!
nagyon köszi.! a kép sokat késik a hanghoz képest. kb. 1 mp. ha össze lehetne huzni, akkor menyország lenne. Üdv. BodriSzatva
Szeretem tisztelem!
Szeretem❤❤❤
ZSENI🤷♂️📖🖊️
A háttérzene elrontja, abszolút nem illik a vers tartalmához, és néha háttérbe szorítja a költő hangját.
Szeretem ezt a verziót, az elcsúszott hang és a háttérben szóló zene egy különleges kompozíciót alkot, megakadályozza, hogy az elme leblokkoljon a szöveg tragikuma előtt. Kés a vajban...
A hang borzasztóan el van csúszva
A rézsut forduló fegyenc fejet...meg rabruhája van, ezért tanultam járni...levelenként a forró,kicsi erdőt ...haza akartam, haza jutni végül, ahogy megjött ő is a bibliában...hogy írhat ilyet ember? néha úgy érzem, hogy ezeket a szavakat a világ végéig visszhangozza az univerzum. ❤️❤️❤️❤️❤️
De virrasztván a számkivettetésben..
ki tette rá a zenét ? minek ? gyökér ember volt !
Minden benne van.....az emberi lét határán...."nincs is szavam" csak könnyek.
Zavar a zene
A XX. század egyik legszebb magyar verse. Megrendítő.
nem kell ala zene mert ugy van jol ahogy van. yonderboi-e volt az egyetlen jol megkomponalt
Nagyon jól működik a zenével. Sokszor meghallgatom mostanában, köszönöm!
HOMOSZEXUÁLIS VOLT!
Rendben, de mi jelentősége van ennek itt és most?
@@OLii0101 Fáj az igazság?
Micsoda abszurd ötlet zenét rakni alá?!
Zseniális.
A bablevest nem keverjük össze a tányérban az aranygaluskával. Ez a véleményem a versmondással és a zenével kapcsolatban is.
HOMOSZEXUÁLIS VOLT!
@@livmarlin4259 Hát az biztos rontott a munkáján te szerencsétlen
@@livmarlin4259 hogy jön ez ide?
Szerencsére a véleményed hasonlóan a másik dologhoz, nem oszt,nem szoroz!😂
Csodás!
Werckmeister zene alatta?
Emlékeim szerint igen.
Istenkém, de megsirat akárhányszor meghallom....haj, mennyire szeretem én ezt a leányt.
HOMOSZEXUÁLIS VOLT!
Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van. 2 Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserü léptekért. S majd este lesz, és rámkövül sarával az éjszaka, s én húnyt pillák alatt őrzöm tovább e vonulást, e lázas fácskákat s ágacskáikat, Levelenként a forró, kicsi erdőt. Valamikor a paradicsom állt itt. Félálomban újuló fájdalom: hallani óriási fáit! Haza akartam, hazajutni végül, ahogy megjött ő is a Bibliában. Irtóztató árnyam az udvaron. Törődött csönd, öreg szülők a házban. S már jönnek is, már hívnak is, szegények már sírnak is, ölelnek botladozva. Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra - Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak. Torkomban lüktet közeled. Riadt vagyok, mint egy vadállat. Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem. Élnek madarak, kik szívszakadva menekülnek mostan az ég alatt, a tüzes ég alatt. Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek, és mozdulatlan égő ketrecek. Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam. Iszonyu terhe omlik alá a levegőn, hangokat ad egy torony teste. Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Kimeredek a földből. 3 Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok.
❤
Zseniális. A zene is hozzá.
Az egyik legszebb vers
libabőr
Szép a Víg Mihály-zene, de most inkább zavaró.
Lélektársam
nekem is
nekem is
Szintén
Pilinszky halhatatlan
De mégis meghalt valahogy... senki sem halhatatlan!
HOMOSZEXUÁLIS VOLT!
@@livmarlin4259 Ha hétfejű sárkány lett volna, akkor sem változtatsz ezzel semmin sem. Írd oda az összes videója alá. Max. a sekélyes napraforgók fognak ezért hirtelen hátat fordítani neki.
Az éjszakát..., a hideget... :(
Nem ismerek szebb verset
ez hihetetlen gyönyörü sziv szoritó.de lehet eza vég.
Tanuljatok meg először inkább írni.
sírok, ha meghallom...
én is....
megölelnélek.... :*
Nem hiszem, hogy lehet sírás nélkül hallgatni. Mérhetetlen szenvedés...
Annyira, de annyira gyömnyörű...