Még árpisban jártam itt, akkor bringával, a Veneto Gravel kb 200. kilométerénél. Már akkor tudtam, hogy ide vissza szeretnék térni, egy nyugodt városnézésre. Ennek nyáron el is jött az ideje, amikor a Dolomitokban esősre fordult az idő, itt pedig maradt a derült ég és vele a forróság. Utóbbi kicsit megnehezítette a dolgunkat, hiszen a város határán parkoltunk és Mokkával csak az utcák árnyékos oldalán oldalán tudtunk sétálni, de volt olyan utca, ahol ez nem volt adott, így két visszafordulással és újratervezéssel jutottunk el a belvárosba. Az óvárosban már nem volt gond, hiszen a szűk utcák szinte mindegyikét leárnyékolják a környező házak falai.
A tengerpartra szintén a forró talaj miatt ...